Eléggé megosztó téma még tapasztaltabb tavasok körében is, de megpróbáltam összeszedni, hogy mikor, milyen pozitív vagy akár negatív hatása lehet a sózásnak. A kémiában azokat az anyagokat hívjuk sónak, amik vízben oldva hidrogéniontól és hidroxidiontól eltérő ionokra disszociálnak. Ebben a cikkben a hétköznapi nevén konyhasóként ismert Nátrium-kloridról (NaCl) lesz szó.

Pozitív hatással van a halak egészségére, az alábbiak esetén segíthet:

• parazitafertőzés gyanúja
• bakteriális fertőzés gyanúja
• új halak karanténba helyezése
• nagy halállományoknál
• részben antiszeptikus hatású, a halak több nyálkát termelnek a bőr felszínén, ami megnehezíti a paraziták tapadását a bőrön és a kopoltyúkon
• megállítja egyes betegségek kialakulását
• csökkenti a stresszt
  
• javítja a vese és kopoltyú funkciókat
• megvédi a halakat egy esetleg nitrit mérgezéstől

Ozmózis
Az ozmózis az a folyamat, mikor egy oldószer egy membránon keresztül két különböző koncentrációjú oldat között áramlik. Az oldószer az alacsonyabb koncentrációjú oldatból a magasabb koncentrációjú felé vándorol. Ezt a mechanizmust használjuk ki a só használatával. A koik belső sókoncentrációja 9 ‰ (ppt), ami egy jóval magasabb szint, mint ami a vizekben megtalálható. Ez azt jelenti, hogy a halak esetében a víz a hal testébe igyekszik, ami a vesék segítségével távozik. Minél nagyobb az ozmotikus nyomás, annál több feladat hárul a halak veséire. Leegyszerűsítve a sózással az ozmotikus nyomás csökkentésével a halak veséjéről vehetjük le a terhet, ezzel is segítve a halak gyógyulását betegség vagy stressz esetén. Lágy vízben (pl esővíz) nagyobb az ozmotikus nyomás a halakon, mert kevesebb egyéb oldott ásványi anyag és só van a vízben.

Só használata a tóban
Hasznos lehet (de nem szükséges!), ha a sókoncentrációt 2-3 ‰ = 2-3 kg / 1000L tóvíz szinten tartjuk. (összehasonlításképp a tengerek átlagos sótartalma 34,7 ‰) Ez a koncentráció hosszú távon előnyös a halak számára, mivel elősegíti a környezet szabad ionokkal való feltöltését, csökken az ozmotikus nyomás. A halak aktívabbak ebben a környezetben, és több nyomelemet képesek felvenni a testükbe. A sót előre feloldva, egyenletesen belocsolva juttassuk a vízre, és folyamatosan növeljük a koncentrációt napról napra, ne egyszerre kívánjuk elérni a koncentrációt. (ez karanténozásra és sófürdőre nem vonatkozik!) 

--> Sómérő műszer

Só és a növények
Néhány vízi növény érzékeny a sóra, ezért használjunk alacsonyabb töménységet ebben az esetben, ha különleges növények vannak a tóban (az úszónövények érzékenyebbek, de más növényeken is előfordulhat sárgulás). Ilyenkor 1 kg sót használjunk 1000 liter vízhez. Ha túl magas az érték, végezzünk részleges vízcserét addig, amíg be nem áll az említett érték. 

A hal karanténba helyezéséhez szükséges só mennyisége
Áttesszük a halakat a karantén tartályba, és biztosítjuk a megfelelő levegőztetést. Öntsük a sót a karantén vízébe, és hagyjuk feloldódni. 1000 liter vízre 5-6 kg sót adagolunk = 5-6 ‰. Egy hét után a tartályban lévő vízmennyiség 1/3-át lecseréljük. A karanténba már nem teszünk több sót, a halakat még egy hétig a hígított oldatban hagyjuk. Ezt az eljárást 4 hétig ismételjük. Minden héten csak a tartály térfogatának 1/3-át változtatjuk meg, így csökkentjük a vízben lévő só koncentrációját. Ha a karanténozás végén a halak nem mutatják betegség jeleit, akkor a többi hal közé engedhetjük őket a tóba. Ha gyógyszereket is alkalmazunk a kezelés során, akkor a sókoncentrációt 2 ‰ = 2 kg / 1000L mennyiségre kell csökkenteni. Szükség esetén ellenőrizze a sókoncentrációt megfelelő refraktométerrel. Kínálatunkban megtalálja a refraktométert is.

Sófürdő betegségek kezelésére
Több külső parazita és gombás fertőző betegség is ( trichodina, chilodonella, ichthyobodo, epistylis, costiasis, tetrahymena, lernea ) megszüntethető rövid sófürdővel. Ilyenkor a sófürdőt készítsük elő, a paraziták a hirtelen sókoncentráció növekedéstől elpusztulnak. Gyakorlatilag kiszáradnak, mert a testükben levőnél nagyobb sókoncentráció miatt az ozmózis megfordul, aminek hatására a testükből kifelé indul meg az áramlás. Az ajánlott dózis sófürdő esetén 10-20 gramm / liter ( 100-200 gramm / 10 liter víz). Ne hagyjuk a kezelendő halat 10 percnél tovább a sófürdőben! Fontos itt is a levegőztetés!

Zeolit regenerálása
Sokan használnak zeolitot a tavaikban, nagyon jól megköti a különböző vegyületeket, például a nem kívánatos ammóniát. Egy idő után azonban telítődik a zeolit, amit sófürdővel regenerálhatunk. Ilyenkor a zeolit "kiengedi" magából a megkötött káros vegyületeket, ezért nagyon fontos, hogy ha zeolitot is használunk, akkor mellette nem szabad sót tenni a tavunkba! Regenáráláshoz 10l vízbe tegyünk 1kg sót, és hagyjuk néhány napig állni az oldatban a zeolitot. Fontos hogy annyi oldatot készítsünk, hogy teljesen ellepje a köveket. A végén a kövek többszöri alapos átmosása szükséges, a regeneráló vizet a lefolyóba öntsük.

Figyelmeztetések

koimania.hu webshopunkban és üzletünkben különböző kiszerelésű sókat vásárolhat:

Attól, hogy a víz kristálytiszta, még tartalmazhat halálos méreganyagokat, mint például az ammónia. Sajnos ránézésre nem tudjuk megállapítani kerti tavunk vízminőségét. Csak annyit mondhatunk biztosra, hogy a víz áttetsző, zavaros, vagy zöld. Az orvosok sztetoszkópjához hasonlóan, csak a víztesztek adnak lehetőséget arra, hogy pillantást vethessünk a víz „belsejébe”. A tesztek segítségével láthatóvá válnak a szemmel nem látható oldott anyagok. Még az ivóvíz minőségű csapvíz sem feltétlen alkalmas kiegészítő kezelés nélkül, mert nincsenek meg a szükséges baktériumok és a paraméterek sem megfelelőek, hogy állatokat tartsunk benne. A tesztelések során értékes háttérismereteket szerezhetünk a vízről, és így lehetőségünk lesz a megfelelő lépéseket megválasztani.
Eleinte a legfontosabb paramétereket hetente ellenőrizzük, mint például KH (karbonát keménység), pH és NO2 (nitrit). Ha úgy látjuk, hogy az értékek stabilak, akkor a havi mérés elegendő. Mivel emberek vagyunk, hajlamosak lehetünk csak akkor mérni, mikor a probléma már jelen van a vízben. Ha egyértelműek a jelek a vízben, akkor azonnal ellenőrizzük a víz paramétereit! A víz tesztelésének nem csak probléma esetén, hanem a tavazás napi rutinjának kell lennie.

Hogy működnek a víztesztek?

Sokkal egyszerűbben, mint azt a legtöbben gondolnák!

A vízparaméterek segítenek a problémák okának megtalálásában, és annak megoldásában is. A JBL kínálatában 5 féle tesztelési mód van: tesztcsík, állandó teszt, zavarossági, színváltozós és szín összehasonlítós.

A színváltozós teszteknél ( pl. JBL ProAquaTest GH és JBL ProAquaTest KH) a vízmintához cseppenként adagoljuk az indikátort, és addig számoljuk a cseppeket, míg a szín meg nem változik (pl. kékről sárgára). A színváltozáshoz szükséges cseppek száma adja meg a mért vízparaméter értéket.

Zavarossági tesztnél (pl. JBL ProAquaTest K) a tiszta vízmintához adjuk az indikátorokat, ezzel zavarossá téve a vizet. Ezután a zavaros vizet milliméterről milliméterre egy speciális kémcsőbe öntjük addig, míg alatta a kereszt el nem tűnik. Az átöntött zavaros víz magassága adja meg az értéket a speciális kémcsövön.

A szín összehasonlító teszteknél reagenseket adunk a vízmintához, aminek a színe elváltozik, és ezt hasonlítjuk össze egy színskálával. A skála megmondja a színhez tartozó értéket (pl. a pH értéke 8.5). Kövessük az utasításokat, mindig a megadott mennyiségű reagenst adjuk a megadott mennyiségű vízmintához.

Ezeknél a teszteknél a JBL egy különleges megoldást alkalmaz, hogy a leolvasás könnyebb, és pontosabb legyen. A szimpla színleolvasás helyett egy másik vízzel töltött üvegcsét is használunk. Ebben a víz optikailag elszíneződik ha a színskála fölé helyezzük, így pontosabb eredményt kapunk a másik vízminta színével összehasonlítva. Ezt a módszert komparátorrendszernek hívjuk. Ezzel kompenzálni lehet a természetes víz elszíneződést.

• Ügyeljen arra, hogy a küvettákat többször öblítse le a tesztelni kívánt vízben.
• Kövesse az adott teszt utasításait, és a reagens por hozzáadásakor ügyeljen arra, hogy a megfelelő méretű adagolókanalat használja. (nitrát teszthez a nagyobbat, foszfát teszthez a kisebbet)
• Az utasításnak megfelelően figyeljen arra, hogy a küvettát rázni, vagy forgatni kell-e.
• A reagenseket MINDIG függőlegesen csepegtessük a vízmintába! Ha ferdén, vagy vízszintesen tartjuk, akkor megváltozik a cseppek mérete, ezáltal pontatlan mérést eredményez!

Az állandó teszt (JBL ProAquaTest CO2-pH Permanent) lehetőséget ad rá, hogy a nap 24 órájában, akár 12 hónapon keresztül le tudjuk olvasni az aktuális CO2 és pH értékeket az akváriumunkban.

A tesztcsíkok (JBL ProAquaTest Easy 7 in 1) segítségével egyszerre több paramétert is megmérhetünk. A klór (Cl2), kémhatás (pH), összkeménység (GH), nitrit (NO2), nitrát (NO3), karbonátkeménység (KH) és szén-dioxid (CO2) értékek alig több mint 1 perc elteltével leolvashatók.

Használd a telefonodat a víz tesztelésére!

A víz paramétereinek meghatározása sose volt még ennyire egyszerű és precíz.

Alternatív megoldásként létezik egy másik módszer a telefonod segítségével a víz tesztelésére (JBL ProScan): mártsuk a tesztcsíkot a vízbe 3 mp-ig, óvatosan rázzuk le róla a vizet, majd tegyük a színskálára. A mobil alkalmazásunk segítségével fényképezzük le. Ezt követően megjelenik az 5 legfontosabb víz paraméter, ahol a kedvezőtlen értékek javítására ajánlást is kapunk. A teszt eredményét meg tudjuk osztani több eszköz között is, egy applikációval pedig több tavat/akváriumot is kezelhetünk.

Forrás: jbl.de

Szóval a tavad "borsóleves szindrómás"? És végül úgy döntöttél hogy valamit kezdenél az algák ellen?

Vagy talán csökkentenéd a kórokozók kockázatát a tóban, hogy elkerüld a lehetséges problémákat a halaknál és növényeknél?

Mindkét esetben egy UV szűrő kiváló megoldás a problémára.

Miről fogunk tanulni:

- hogyan működnek

- hova helyezzük el

- kell-e hozzá más eszköz

- mit kell tudnod róla vásárlás előtt

Vágjunk is bele:

Hogyan működnek az UV szűrők a tavakban?

Amikor a tóból a vizet az UV-n keresztül átszivattyúzzuk,  az egysejtű algák nagyon magas uv sugárzásnak vannak kitéve. Ez roncsolja a DNS-üket, és az algák szétesését okozza. És mikor szétesnek elpusztulnak, ami azt eredményezi, hogy összeállnak. Ezután ezt az elpusztult alga halmot eltávolíthatjuk a vízből.

Az UV szűrő NEM szűrő

Valójában az UV szűrő nem egy szűrő, mivel fizikailag nem távolítja el az elpusztult halmokat. Csak a vízben lebegő algákat öli meg, ezért általában tisztítónak vagy sterilizálónak hívják. Szükség van mellé egy szűrőre is. Szóval innentől a cikkben ezekre az UV szűrőkre mint UV lámpa fogunk hivatkozni.

Milyen szűrőre van szükséged hogy az elpusztult algától megszabadulj?

Két lehetőség van rá:

1. A legegyszerűbb: használhatsz fizikai szűrőt hogy az elhalt anyagokat kiszűrd a vízből. Nos, valójában te távolítod el, mikor kitakarítod a szűrőanyagokat.
   Az elején mikor elkezded használni az UV lámpát a tóban, ezt rendszeresen meg kell tenned. Miután a víz kevésbé zöld lesz, kevesebb alga lesz amit ki kell szűrni, így a szűrő sokkal tisztább marad.
2. Biológiai szűrést is használhatsz. Ahelyett hogy az elpusztult algákat és egyéb biológiai anyagokat fizikailag eltávolítanánk a vízből, ezeket felfoghatjuk egy tartályban ami hasznos baktériumokat tartalmaz. Ezek a hasznos baktériumok fogják lebontani a szerves hulladékokat.

Hova helyezzük el az UV lámpát?

Ami nyilvánvaló: Az UV lámpát a szivattyúval és a szűrővel (legyen az fizikai vagy biológiai szűrő) egy rendszerbe kell elhelyezni. A szivattyú átnyomja a tó vizét az UV tisztítón/sterilizálón, és a szűrő gondoskodik az elpusztult algák eltávolításáról.

A nem túl nyilvánvaló: Az UV lámpát a szűrő elé vagy mögé tegyük?

Általában a jobb és leggyakoribb elhelyezés közvetlen a szűrő után. Valójában sok biológiai szűrőnél (aminek beépített UV lámpája van) az UV lámpát a szűrő mögé teszik.

Ennek jó néhány oka van:

1. Az UV lámpa sokkal hatékonyabban  működik, ha tisztább víz folyik át rajta. Ha több szemcse és törmelék lett előzőleg kiszűrve a vízből, a fény jobban átjárhatja a vizet, és több algát érhet el.
2. Bármi kis kavicsot amit a szivattyú felszív és az UV lámpába tol, megsértheti a kvarc burát az izzó körül. A lámpa elé helyezett szűrő megakadályozza a kvarcüveg sérülését.
3. Egy szűrő a lámpa előtt több iszapot fog fel, ami azt eredményezi hogy nem a lámpában rakódik le. Több lesz a szűrőben, de azt amúgy is rendszeresen takarítanod kell.
4. Az ultraibolya fény a hasznos baktériumokat is megöli. Általában emiatt nem kell aggódnod, mert a baktériumok a tó fenéken és oldalán is élnek. De ha van néhány lebegő, akkor hasznos az hogy a szűrő az UV előtt van: a hasznos baktériumok megtapadnak magán a szűrőanyagon.
   

 Azonban van még mit mondani erről

 Bizonyos esetekben jó megoldás lehet ha a szűrő az UV lámpa után kerül elhelyezésre.

 Olyan rendszerben ahol az UV lámpa a szűrési folyamat utolsó lépése, a megölt alga összeáll és utána a tóba engedjük vissza. Talán lesüllyednek a tófenékre, de lehet hogy olyan helyre ahol a szivattyú nem éri el. Ami a rossz ebben az, hogy így az elhullott biológiai anyagok még több mikroorganizmus számára, köztük algáknak fognak táplálékul szolgálni.

Az hogy ez probléma-e vagy sem, a tavad sajátságosságától függ: például ha kövek vannak a tófenéken akkor nehezebben fogja felszívni a szivattyú, mintha a csupasz tófólia lenne ahonnan könnyű felszívni mindenféle szennyeződést.

Szóval a helyzetedtől függően jó ötlet lehet egy szűrőt tenni az UV lámpa mögé is, ahogy elé is. Természetesen ha a pénztárcád engedi.

Ez azt jelenti, ha választanod kell hogy a szűrőt az UV lámpa elé vagy mögé tedd, azt javasolnám hogy a szűrő az UV lámpa elé kerüljön. Az érvek túlsúlyban állnak mellette mint ellene.

Van egyfajta helyzet, mikor nem kivitelezhető hogy a szűrés után kerüljön az UV lámpa. Mikor a szűrőd a vízesésbe van építve.

Ebben az esetben nem kerülhet az UV lámpa a szűrés után, szóval helyezd a vízesés elé.

Egy másik dolog amit szem előtt kell tartani az UV-val kapcsolatban

A szivattyút ami az UV-t táplálja helyezzük messze a tóba visszafolyó többi csőtől.

Ha a visszafolyáshoz közel teszed (bármilyen kivezetéshez, akár szökőkút, vízesés vagy fúvóka), akkor viszonylag tiszta vizet szivattyúzol, amivel csökkented a teljes rendszered hatékonyságát. A vízben levő algák egy részét így nehezen éred el. Tehát kerüld el ezt, és tedd messzebb.

Lényeges tudnivalók az UV lámpáról

Tisztítani kell

Nyilvánvalóan takarítanod kell a szűrődet a szennyeződésektől. Ez különösen igaz a kezdeti nagymértékű algapusztulás miatt, ha nemrég üzemeltél be egy UV lámpát a tavadban. Ez idővel jobb lesz ahogy tisztul a tavad, egészen addig míg már csak a rendszeres karbantartások során kell kitisztítanod.

Ezen kívül még az UV lámpát is tisztítanod kell.

Ahogy említettük, célszerű a szűrőt az UV elé elhelyezni, hogy megakadályozzuk a szennyeződések lerakódását az UV lámpán belül. De még ezzel az elővigyázatossággal is lerakódhatnak szennyeződés és vízkő a kvarc burkolaton. És mindez csökkenti a hatékonyságot. Szóval jó ötlet többnyire évente tisztítani. Figyelj oda: mikor takarítod, légy óvatos, a kvarc idővel törékenyebbé válik és fennáll a veszélye hogy eltörik.

UV lámpa nem használ a fonálalga ellen

Az UV fény megöli az algát, mert a vízben lebegnek az algák amik áthaladnak az UV lámpán. A fonálalga csomókban a tó fenekére, vagy oldalára, a kövekre kapaszkodnak, nyilvánvalóan nem úsznak, ezért nem haladnak át a lámpa fényén, ezért nem hatásos ellenük.

Vízbe meríthetőek?

Néhány UV lámpa merülő fajta, és használhatóak a víz alatt, vagy a tavon kívül. A legtöbb nem víz alatti. Típustól függ. 

A fentiek a különálló modellekre igazak, amit a szűrővel és szivattyúval teszel egy rendszerbe. Azonban a legtöbb, ha nem mindegyik, biológiai szűrőt ami UV lámpát tartalmaz, a tavon kívül helyezzük el.

Nincs igazán semmi előnye a vízalatti típusoknak a vízen kívüliekkel szemben. Talán eltekintve attól a ténytől, hogy súlyt kell helyezz a lámpára hogyha nem akarod hogy a víz felszínén lebegjen. De kétlem hogy ez valódi hátránynak tekinthető.

Minél lassabb az áramlás, annál jobb

Ha a víz túl gyorsan áramlik át az UV lámpán, akkor nincs esélye az összes alga besugárzására. Minél lassabban áramlik a víz, annál hatékonyabb a folyamat. Ezért van mindegyik UV lámpának maximális átfolyási sebessége megadva a specifikációjában.

Ha az UV fény megöli a mikroorganizmusokat, akkor ránk nézve is veszélyes?

Normál használat mellett nem. De igen, ha a bőrünk huzamosabb ideig van kitéve a fénynek, akkor káros lehet. Ha az UV fénybe nézünk az károsíthatja a szemünket.

Ezért jó ötlet ha szemüveget viselünk mikor csupasz (és bekapcsolt) UV lámpával van dolgunk.

Ez azonban nem feltétlenül szükséges ha az UV lámpának van egy ellenőrző ablaka. Ha ilyen, akkor nyugodtan kapcsoljuk be mikor a házában van. Még a tiszta átlátszó üvegű vizsgálóablak is gátolja az UV sugarak nagyját hogy a szembe jussanak. Csak kékes fényt fogsz látni.

Valójában: emiatt az izzó körüli bura kvarcüvegből készül. A kvarc egy olyan anyag ami nem blokkolja az UV sugarakat, és lehetővé teszi hogy a víz az izzó körül áramolhasson.

Azt javaslom kerüljük a közvetlen fénybe nézést (még a vizsgáló ablakon át is), kerüljük hogy sokat nézzük a fényt nappal (mikor amúgy is nehezebben látszik), és még a biztonságos ablaknál is használjunk szemüveget.

Milyen célt szolgál a kvarc hüvely?

Amellett hogy biztosítja, hogy a víz ne érje az elektromos részeit a lámpának, jó szolgálatot tesz védőburokként is, és hogy az izzó optimális (40 C°) hőmérsékleten üzemelhessen.

Napi 24 órában megy az UV, vagy ki-be kapcsolgatod?

Sokan vannak akik szükség szerint ki-be kapcsolják. Azonban a tavakban ahol sok hal, kevés növény és direkt napsütés van, bölcs dolog folyamatosan bekapcsolva hagyni, hogy az UV sterilizáló felvegye a harcot az algák újbóli elszaporodása ellen. Mindez a tó méretétől és körülményeitől függ.

Például folyamatosan megy az elején, és csak alkalmanként 6 órára kapcsolod be holtidőszakban.

Ki kell cserélnem idővel az izzót?

Igen, az UV izzó elveszti hatékonyságát kb. 9000 üzemóra után. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy évente kellene cserélni. Azt tanácsoljuk hogy a szezon kezdetén cseréld ki, és használd 9 hónapig (vagy amíg tart a szezon).

Egy év után még mindig adnak látható fényt, de valószínűleg az UV hullámhosszán már nem sugároznak, így már nem teszik azt amire valók. Fokozatosan csökken a hatékonyságuk. Tehát az izzó évenkénti cseréje növeli a hatékonyságot.

Szóval már megvannak az alapok amik egy UV lámpa beszerzéséhez kellenek. Ez a cikk jó ötletet adhatott hogy az UV szűrők mire valók egy tóban, hogyan működnek, mire kell odafigyelni beüzemelés előtt, és hogyan kell kezelni őket.

forrás: http://qualitywaterexpert.com

Alapi László klubtagunk vendégírása

Irezumi

Az irezumi (入れ墨, 入墨, 紋身, 刺花, 剳青, 黥 vagy 刺青) japán kifejezés arra a folyamatra utal, amikor a tintát a bőr alá juttatják, ezzel maradandó nyomot hagyva. Maga a szó többféleképpen írható, a legsűrűbben használt a 入れ墨 vagy 入墨, ami szó szerint a tinta behelyezését jelenti. 紋身 (olvasd: bunsin) a "test díszítését", míg a 剳青 karakterek egy kicsit szentimentálisabban megfogalmazva a "maradni" vagy "megmaradni" és a "kék" vagy "zöld" szavakra utalnak.

Az Irezumi készítésére használt anyagok és eszközök mind-mind egy tradicionális séma alapján elfogadott és működő rendszer volt és ma is az! Az Irezumi készítéséhez használt magas növényi pigment tartalmú (AOIKIDO) -szilárd, fekete színű tömbök elkészítését is tradíció övezi.

A japán tetoválások története

A spirituális és díszítő célzatú tetoválások múltja Japánban egészen a Dzsómon, vagy paleolitikus korig (kb. Kr.e. 10000) nyúlik vissza. Egyes tudósok azt állították, hogy a korból származó figurák arcán és testén talált jellegzetes zsinórszerű minták a tetoválás akkori formái, ám ez az állítás korántsem volt egybehangzó. Ennek ellenére valóban fellelhetünk hasonlóságokat ezen minták és egyes - a Dzsómon-korral egy időben létező - kultúrák tetoválási szokásai között. Az ezt követő Jajoi-korban (kb. Kr.-e. 300 – Kr.u. 300) a Japánba látogató kínaiak megfigyelték és feljegyzéseket készítettek a tetoválásokról. Úgy hitték, ezek a motívumok spirituális erővel bírnak és státusszimbólumként is működnek.

A Kofun-korban (Kr.u. 300–600) negatív dolgok kezdtek kapcsolódni a tetoválás fogalmához. A rituális és státuszjelölés helyett a tetoválásszerű jelek büntetésként leginkább bűnözőkre kerültek.

Ainu tetoválások

Az ainuk, Japán őslakosai a tetoválásokat díszítő és társadalmi eszközként használták. Ez azonban nem játszott szerepet az irezumi kifejlődésében.

Az Edo-korig (Kr.u. 1600–1868) a tetoválások funkciója bizonytalan volt. Jórészt még mindig büntetésként használták, de itt-ott előfordultak dekoratív szándékkal is. Ennek ellenére ez volt az a kor, mikor a szimplán díszítésként készített és viselt tetoválás kultúrája egy művészeti ággá kezdett fejlődni. Ez annak köszönhető, hogy az ún. fadúcos nyomtatás (lásd: ukijo-e) is fejlődött és kiadták a népszerű kínai novellát, a Szuikoden-t, egy történetet lázadásról és bátorságról, aminek illusztrációiban hősies férfiakat láthatunk, kiknek testét sárkányok és más mitikus lények, virágok, vad tigrisek és vallási alakok képei díszítették. A novella azonnali sikert aratott, és a kereslet az efféle tetoválások iránt jelentősen megnőtt.

A művészek, akik eddig a fadúcos nyomtatással foglalkoztak, tetoválni kezdtek. Ehhez használt eszközeik többsége a fafaragáshoz használt dolgokból került ki, beleértve a karcoláshoz használt tűt, vésőt, és nem utolsósorban azt az egyedi tintát, amit Nara tintaként ismerünk, és a bőrbe tetoválva kékeszöldre változik. Tudományos vita folyik arról, hogy pontosan kik is voltak e tetoválások viselői. Egyes tudósok azt állítják, hogy az alacsonyabb osztályba tartozók hordták - és fitogtatták - őket, míg a másik oldal szerint a gazdag kereskedők - akik nem kérkedhettek vagyonukkal a törvény szerint - a ruhájuk alatt hordták a drága remekműveket. Bizonyos az is, hogy a tűzoltók is előszeretettel tetováltattak bátorságot szimbolizáló alakokat, egyfajta spirituális védelem eszközeként.

Tetoválás a modern Japánban

A Meidzsi-kor elején a japán kormány meg akarta őrizni jó hírét és ugyanígy jó benyomást akart tenni a Nyugatra, ezért törvényen kívül helyezte a tetoválásokat, így azokra végleg ráragadt a bűnözés bélyege. Ennek ellenére sok külföldi érkezett Japánba, hogy tehetséges tetoválóművészek kezei közé kerülhessen, így a hagyományos tetoválás a "színfalak mögött" folytatódott. 1948-ban a megszálló erők legalizálták a tetoválásokat, de továbbra is megmaradt a bűnözőkhöz való asszociáció. A bűnözők alatt leginkább a jakuzát értjük, a közismert japán maffiát, és sok helyen (például nyilvános fürdők, edzőtermek, gyógyfürdők) a mai napig tiltják a tetoválással rendelkező vendégeket.

Annak ellenére, hogy nyugati hatásra a tetoválások a japán fiatalok körében is népszerűvé váltak, a köztudatban még mindig rossz dologként szerepelnek. Az Egyesült Államokkal szemben Japánban még egy tetoválószalon keresése is nehéznek bizonyulhat, tekintve hogy ezeket rendszerint nagyon turista- és amerikai hadsereg-barát területekre teszik. Kunihiro Simada, a Japán Tetoválás Intézet elnöke azt nyilatkozta, hogy napjainkban a kormány elnyomásának köszönhetően körülbelül 300 tetoválóművész dolgozik Japánban.

Az országon belül a tetoválásoknak még politikai következményei is vannak. 2012-ben Toru Hasimoto, Oszaka miniszterelnöke egy kampányt indított, amiben arra buzdította a japán cégeket, hogy szabaduljanak meg tetoválásokkal rendelkező alkalmazottjaiktól. Egy cikk ezt írta Hasimotoról: "Azon dolgozik, hogy beismerésre kényszerítse a dolgozókat, ha tetoválásuk van. Ha van nekik, távolítsák el, vagy keressenek munkát máshol." Hasimoto nézetei gyorsan befogadásra találtak, sok nagyobb cég ugyanis már nélküle is "tetoválás-fóbiás" volt, így egyértelműen a miniszterelnök oldalára álltak. A modern japán tetoválások hasonlóképpen készülnek, mint az európaiak. A tradicionális irezumival ellentétben, ahol a legtöbb tervezés, döntés a művészre marad, a vendég egy saját maga által választott mintát visz, vagy a szalonban helyben dönti el, hogy mit szeretne. Sok japán tetováló a tradicionális módszer mellett sok stílusban jártas, ezzel egy széles választási lehetőséget adva a kliensnek, a tribáltól kezdve a modern stílusokig. A modern tetoválások géppel készülnek, ahol a gépbe helyezik a tintát, van a tű hegyét mártják abba. A minőség, amit kiadnak a kezük közül, enyhén borsos áruk ellenére keresettek és csodálni valók rengeteg ember számára. Annak ellenére, hogy milyen erős diszkriminációval szembesülnek a tetovált emberek Japánban, még mindig ez az egyik legjobb hely a világon, ha minőségi tetoválást szeretnénk.

Míg a modern tetoválások nagy része mechanikusan történik, az irezumit még mindig kézzel készítik, hagyományosan, kis véső-szerű eszközökkel. Azok a specialisták, akik az ősi tetoválások vonalát viszik tovább, leginkább Tokió-n kívül helyezkednek el. Az irezumi művelete fájdalmas, időigényes és drága: egy ún. body suit (a karokat, hátat, a lábak felső részét és a mellkast fedi, egy függőleges csíkban helyet hagyva a test közepén) akár 5 évbe is telhet, és milliókat is elkérhetnek érte. Japán egyik jelenleg legismertebb tetoválója Horijosi III. (a számból láthatjuk, hogy ő mestere nevét viseli.) Ő egy szintén legendás tetováló, Horijosi I. keze alatt kezdett tanulni, 25 éves korában. Új munkákat már nem készít, hanem kliensei jelenlegi tetoválásainak befejezésén dolgozik. Mielőtt tetoválóművész lett volna, a jakuza tagja volt. Ő ezt nyilatkozta a The Japan Times-nak: "A teremtmények, amiket rajzolok, csak valaki bőrén kelnek életre. Éppen ezért nem mutatom be "művészetként" a terveimet. Csak szórakozásból rajzolok és hogy mintával tudjak szolgálni a klienseimnek, ha új dizájnt akarnak választani. Az ábrázolt teremtmények elállítják a vendég lélegzetét, ha egyszer a bőrére kerülnek - és ezután a kettő együtt, összhangban lélegzik. Az emberi történelem megváltoztatja a kinézetét az állatoknak és növényeknek amiket rajzolok és amikor az őket viselő ember meghal, ők velük halnak."

A tetoválás folyamata

Ha valaki egy ilyesmi tetoválásra vágyik, lehet, hogy nem lesz könnyű dolga. A legtöbb tradicionális (és nem elsősorban kiváló) művész meglepően visszavonuló, nem reklámozza magát.

A művész évekig gyakornokként dolgozik egy mester szárnyai alatt. Az is előfordul, hogy egy fedél alatt élnek. Több évet tölthet takarítással, megfigyeléssel, az eszközök előkészítésével, és csak és kizárólag a saját bőrén gyakorolhat, mielőtt bármilyen klienst tetoválhatna. El kell sajátítania az egyedi árnyékolási technikákat, hogy hogyan tetováljon kézzel (értsd: gép nélkül) és kreálja meg a tetoválásokat, amiket a kliensek kérnek tőle. Legtöbbször művésznevét a mesterétől kapja, az esetek nagy többségében a "hori" (karcol, vés) szó szereplésével és a mester nevének egy részével (például Horijosi, Horibaku, Horikicune), de az sem ritka, hogy teljesen átveszi a mester nevét, és II. vagy III. stb. lesz. Egy átfogó konzultáció után, amiben átbeszélik, hogy a kliens milyen mintákat kíván (legtöbbjük férfi, de nők is viselnek irezumi-t), megkezdik a körvonalak kidolgozását. Ez egy alkalommal történik, szabad kézzel (értsd: vázlat nélkül) és több órába is telhet. Miután kész a körvonal, a színezés és árnyalás hetente történik, amikor a kliens pénztárcája is engedi. Amikor elkészül az egész, a művész "aláírja" művét egy erre szánt helyre, legtöbbször valahol a háton. A hagyományos tetoválások viselői aligha engedhetnek meg maguknak mást. Titokban tartják sokszor elképesztően kidolgozott tetoválásaikat, mivel a japán társadalom még mindig a bűnözés szimbólumaként látja a test efféle díszítését. A sors iróniája, hogy rengeteg yakuza és más bűnözők pont ebből az okból kifolyólag kerülik a tetoválásokat.

Motívumok

Néhány népszerű alak, amiket felhasználnak a tetoválásokhoz:

• mitológiai szörnyek: sárkányok, kirin (sárkány és unikornis keveréke), komainu (oroszlán-kutya), főnixek 
• állatok: madarak, koi halak, tigrisek, kígyók
• virágok: cseresznyevirág, lótuszvirág, krizantém
• más növények: bambusz, juharfalevél, folklór és irodalmi karakterek, például a szuikoden-ből képek a "lebegő világ"-ból, ukijo-e nyomatok által inspirált gésák.
• szamurájok, buddhák és buddhista istenségek: mint például kannon sintó kamik (istenségek), vagy tengu
• a hátterek: felhők, hullámok, a szél, tűz, víz és föld illusztrálásai.

Mit jelenthet a tetoválás?

Mindennek jelentése van az ősi művészeti vonalakban! Persze az is számít, hogy mit teszünk szereplőként egy adott munkába, műbe.

Ponty: Az egyik leggyakrabban előforduló szimbólum, a japánok a folyón felfelé úszó pontyot nagyon erős és bátor állatnak tartják, ezen kívül beszélik még róla, hogyha egy halász kifogja, akkor igazi harcos módjára, reszketés nélkül várja a halált. Ennek megfelelően a japán tetoválásban az erő és a kitartás szimbólumává vált.

Sárkány: A nyugati mondavilággal ellentétben keleten a sárkány pozitív szimbólumnak számít. Vízben, felhők között vagy ezek felett uralkodva segíti az embereket. Az ötszáz évnél idősebb sárkányoknak színes pikkelyeik, az ezer évnél idősebbeknek színes, tollas szárnyaik vannak. A boldogság, az erő, s amint a víz szimbóluma, úgy a kifogyhatatlan bölcsességgé is. Gyakran ábrázolják lángoló végtagokkal. A csukott sárkányszáj jelképezi, hogy a gonosz előtt zárva van, a nyitott, hogy épp akkor engedi ki magából.

Tigris: Gonosz, szerencsétlenséget hozó állat, amelyet általában karon ábrázolnak. Gyakran a másik karra sárkányt tetováltatnak, ezzel is jelképezve az egyensúlyt jó és rossz között.

Kígyó: Természetfeletti képességekkel bíró lény, képes esőt fakasztani, illetve felvenni egy bosszúszomjas, féltékeny nő alakját. Ambivalenciájára utal, hogy a kígyótetoválás véd a balszerencsétől, betegségektől is.

Teknős: A hiedelem szerint tízezer évig él, így nem csoda, hogy elsősorban hosszú élet és a bölcsesség szimbólumaként tartják számon. A minogame olyan teknős, ami annyira öreg, hogy hínár nő ki a hátából.

Cseresznyevirág: A Japán egyik fő szimbólumának számító cseresznyevirágok a tavasz, a múlandóság jelképei. A törékeny virágok a gyorsan elmúló életet, de egyben azt is mutatják, hogy minden nap teljes, boldog életet kell élni.

Krizantém: A Japánban császári jelképnek számító krizantém a hosszú életet és az elmúlást jelenti. Ezek a virágtetoválások sosem mennek ki a divatból, a szépség és az esztétikum, általánosabban a kultúra és a művészet szimbólumai.

Miből készül a festék?

A tetoválófestékek többségében kimutatható a nehézfémek jelenléte, ezért mielőtt rászánnánk magunkat egy ilyen nehezen megmásítható döntésre, érdemes tájékozódni az adott tetoválószalonban az anyag összetételéről, hogy megelőzzük a fémallergiára adott reakciókat. A színes képek kialakítása megkerülhetetlenné teszi a nehézfémek alkalmazását. Tipikus mérgező fémek az egyes színeknél: sárga – kadmium, kék – kobalt, vörös – higany-szulfid, zöld – króm. A barna szín nemcsak barátságos, de a fémje sem mérgező: vas-oxid. A fehér titánból vagy cink-oxidból készül. 

Az autentikus japán tetoválás

Ami a japán tetoválás, a tebori (testvésés) technikáját illeti, teljesen másképp készül, mint a nyugati tetoválások. A tetoválómesterek kilétét, ugyanígy a tetoválószalonok hollétét legalább akkora titok övezi, mint szerzeményeik lehetséges értelmét a laikusok körében. A tebori kifejezés nemcsak a tetoválás bőrbe juttatásának módjára, hanem az ilyen technikával készített bőrfestmények témáira, ábráira is utal. Egy-egy bőrbe vésett minta mögött nem pusztán a viselő személyisége, gondolkodásmódja, hanem egy egész közösség élményrendszere és hosszú évek történelmi hagyatéka rejlik. Egy tebori kép elkészítése nagyon fájdalmas és hosszas tevékenység. A tetoválómester először felviszi a bőrre a tintát, majd bambuszpálcájával apró szúrásokat ejt a bőrön, ezáltal a tinta bekerül a bőr alá, és az így megkapott kontúrokat a bőrfestés egy későbbi szakaszában, akár színes tintát is alkalmazva tölti ki véglegesen. Egy-egy munka nem ritkán több hétig is készül, attól függően, milyen nagy a kép, és mennyire tehetős a megrendelő, nem is elvárás az egy összegben fizetés, a hosszú távon tervező kuncsaft meg is szakíthatja a megfestését, és tetszőlegesen dönthet a kép további sorsáról. De nem árt sietni, mert az évek haladtával nem csak szellemünk, bőrünk is veszít rugalmasságából, és ki tudja, mivé alakul a szépen megtervezett, de csak töredékében megvalósított testfestményünk.

Japánban, megannyi egyéb szokáshoz és módszerhez hasonlóan, a tetoválás folyamata is eltér a nyugati világétól. Egy-egy bőrbe vésett minta mögött nem pusztán a viselő személyisége, gondolkodásmódja, vagy az adott pillanatban az illetőre tört leküzdhetetlen tetoválhatnék rejlik - sokkal inkább egy egész közösség gondolatrendszere, hierarchikus hálója; és hosszú évek történelmi hagyatéka.

A japán stílusú, tradicionális tintafelvivő ecsettel festett tetoválásra a 手彫り(tebori) szót használják. Szó szerinti jelentése "testvésés". Ez egyrészt a tetoválás bőrbe juttatásának módszerére, másrészt az ilyen technikával készített bőrfestmények témáira, ábráira utal.

Egy tebori kép elkészítése egy bambuszpálcával és az arra erősített apró tűköteggel történik. A tetoválómester először felviszi a bőrre a tintát, majd apró szúrásokat ejt a bőrön, ezáltal a szumi ( a tinta) bekerül a bőr alá. Az így megkapott kontúrokat a bőrfestés egy későbbi szakaszában töltik ki, akár színes tintát is alkalmazva. Manapság gyakori, hogy bambusz helyett acélpálcát használnak, ám a tebori esetében a géppel történő tetoválás kizárt (ezt egyébként "kikaiborinak", azaz gépvésésnek hívják). Egy-egy ábra elkészítése több hetet is igénybe vehet, attól függően, milyen nagy a kép, milyen színekben akarja a vendég elkészíttetni, illetve függ anyagiaktól is, hiszen roppant költséges munkáról van szó. Általában nem előre, egy összegben kell fizetni, hanem minden alkalomért külön - így egy ábra készítése félbeszakadhat, ha nincs anyagi keret rá, ám folytatható, ha az összeg újra rendelkezésre áll.

Mesterré egy hosszú éveken át tartó tanulási folyamat végén válhat valaki. Először is keresni kell egy tetoválóművészt, aki hajlandó a tanoncot szolgálatába venni. Itt először a mindennapi munkákba való besegítés a feladata - rendrakás, a tinta előkészítése és elpakolása, takarítás, stb. Később saját tintapálcával kell gyakorolni, persze nem vendégen - szó szerint saját bőrén kell megtapasztalnia a munka fortélyait, és a mesterétől ellesett ábrák elkészítési módszereit. Mikor a tanítvány készen áll, mestere új nevet ad neki, mely általában két jelből áll. Az egyik jel a mester nevének egyik jele - így ügyelve a hagyományozódásra -, másik egy, a mester által kigondolt jelző.

A folyamat legnehezebb lépcsőfoka talán az első - a mester felkutatása. A tetoválómesterek ugyanis leggyakrabban nem lépnek nyilvánosság elé művészetükkel - szájról szájra terjed egy-egy festő léte és munkássága a kuncsaftok között.

A tebori technikával készített tetoválások témái és ábrái hasonlítanak, ugyanis valamennyi tradicionális, a japán mondákban vagy fametszeteken megjelenő ábrákat és természetfeletti erővel bíró lényeket ábrázol. Bár a téma hasonló, minden tetoválás egyedi, hiszen a japán mondavilág dúskál a természetfeletti, mesés lényekben, ezek variációja pedig szinte végtelen. (A leggyakoribb ábrákkal egy következő bejegyzésünkben foglalkozunk.) Az ábrák térség, műhely vagy a megrendelő igényei szerint változnak.

Amint azt a korábbiakban írtam, a japán tradicionális tetoválás eredete a japán történelem Edo- korszakára tehető. 1603-ban Japán akkori uralkodója, Tokugawa Leyasu, Edo-t (ma Tokió) jelölte ki kormányzatának központjául. Az ezt követő kétszáz évben a kiépített feudális rendszer stagnálni kezdett és a felsőbb osztályokkal szemben Edo köznépe elkezdte magának kialakítani saját, egyedülálló, független kultúráját.

Visszautasítva a szamurájok évszázadokig visszamenő konfuciuszi eszméire alapozott erkölcsi felfogását, Edo városának lakói egyre növekvő mértékben kezdtek hódolni a mulatságos „tanka” daloknak, felvilágosult írók könyveinek, képeskönyveknek, művészeti alkotásoknak, novelláknak, drámáknak és a színház élvezeteinek. Ezek a művészeti ágak, és egymással való összefonódásuk Edo hétköznapi embereinek kulturális kifejezési eszközeivé váltak.

Így aztán Edo társadalma fejlődésnek indult, az átlagemberek, a munkásosztály mentalitása megváltozott, öntudatukra ébredtek, mely által büszkeségük is előtérbe helyeződött. Néhányan Edo – főként munkásosztálybeli – lakói közül elkezdték rituálisan, nagy fájdalmak között tetoválni magukat a japán folklór mintáit alapul véve úgy, mint sárkányokat, óriáskígyókat, kínai oroszlánokat, vallási figurákat stb.

Azok, akik ezeket a tetoválásokat kivitelezték az ún. ukioye fafaragó művészek voltak, akik egyszerűen hosszú, hegyes tűkre cserélték favéső szerszámaikat. Ezek közül a fafaragó mesterek közül kerültek ki később azok, akik csak a tetoválásra kezdtek specializálódni és minden idejüket a tetoválásnak szentelték. Ennek a hosszú folyamatnak az eredménye a horimono néven ismert tradicionális japán művészeti ág.

Több írásos feljegyzés rámutat, hogy Edoban 1830-tól formális összejöveteleket tartottak a tetoválás rajongóinak.

Annak ellenére, hogy manapság mind Japánban mind a nyugati társadalmakban népszerűek a tattoo expo-k, a tény, hogy Edoban már több mint 150 éve rendeznek ilyen „expo”-kat, bizonyítja a tradicionális japán tetoválás hosszú évekre visszanyúló gazdag történelmét.

A kor leghíresebb japán tetováló művésze, akit még a tengerentúlon is jól ismertek, Horiuno volt. 20 évesen már tetovált, de csak 40 éves korában kezdett komolyan foglalkozni a tetoválással és egészen 70 éves koráig űzte ezt a művészetet. Munkái máig élénken élnek a köztudatban. munkásosztályának és köznépének hatalma egyre növekedett az ún. Edo-korszakban ( kb. 18. századra tehető ), a horimono-k, vagy más néven a tradicionális japán tetoválások művészi irányzatként kezdtek virágzásnak indulni és kiteljesedni. A kor tradicionális japán festményeit, fametszeteket, valamint képeskönyvek ábráit vették alapul mintaként, melyekből a türelem és kitartás rendkívüli fájdalommal járó jutalmaként létrejött a mérhetetlen szépséget jelképező tetoválás.

Az internet gazdag információforrás a tótulajdonosoknak, akár tó ötleteket keresel, az első vizes attrakciód építenéd, vagy megpróbálod kitalálni mi okozta az algásodást. De az interneten nem minden információ hasznos. Amikor a tavakhoz érünk, gyakran téves és félrevezető információt könnyebb találni mint hasznos tanácsot. Ebben a cikkben leleplezünk néhány leggyakoribb tavakkal kapcsolatosan keringő mítoszt.

1. A tavamat a telkem legalacsonyabban fekvő részére építeném

Ellentétben néhány népszerű véleménnyel, a tavad elhelyezése a telked legalacsonyabb pontján problémás lesz. Egy mélyen fekvő tó ki van téve  mérgező anyagoknak amik műtrágyából, gyomirtóból folynak ki, és egyéb nem kívánatos szennyeződéseknek. Hogy a tavad és halaid egészségesen tartsd, építsd a tavad egy magasabb, jól látható helyre.

A tavad nem csak egészségesebb lesz, de valószínűleg jobb kilátás is fog tárulni rá. Helyezd a tavad közel a házadhoz, így a konyhaablakodból is láthatod, vagy mikor a barátokkal szórakoztok a teraszon.

2. Szükséges a rendszeres leeresztése és tisztítása a tónak

Ne csinálj magadnak plusz munkát! A tavak megpróbálják, de nem olyan sokat mint gondolnád. Amint leereszted a tavad a kerted végébe, a baktériumok megpróbálják egyensúlyozni. Természetes folyamatok, mint a nitrogén körforgás azért dolgoznak hogy a mérgeket semlegesítsék a tavadban, a környezetet élhetőbbé téve a halak és növények számára, nem beszélve a szebb tóról.

Ideális esetben évente csak egyszer, tavasszal kell teljesen leengedned a tavad (vagy ősszel ha télen nem akarsz tavat). Részleges vízcserék, víz rátöltés, berendezések tisztítása, szűrők cseréje a tó karbantartás rendszeres része, de a teljes takarítás nem szükséges évente egynél több alkalommal.

3. Minél több szűrés van, annál jobb a tó

Ne érts félre minket: a szűrés jó dolog a tavaknak. Segít eltávolítani azokat a részecskéket melyek lebomolhatnak és méreganyagokat szabadíthatnak fel, a szűrés frissen és tisztán tartja a vized. Azonban mint a legtöbb dolognál, túl sok is lehet a szűrés a tavadban. A túl finom szűrőanyagok valós problémákat okozhatnak. A finom szűrőbetétek rövidtávon szükségesek lehetnek a zavaros vizet megtisztítani, de több munkát okozhatnak mikor napi szinten eldugulnak.

A tavak kint vannak. Nem kell ugyanazt a tisztaságot elérni mint a beltéri akváriumoknál. Egy érmét látnod kell a tó alján, de a finom részecskék miatt nem kell aggódnod. A legjobb módja hogy egy tiszta, egészséges kinézetű tavad legyen, az hogy a megfelelő típusú szűrőket kombinálod, mint például: UV-C-t a zöld víz, szkimmert a felszíni szennyeződések, és nyomás alatti szűrőt a szabadon lebegő részecskék ellen.

4. Felelősségbeli és biztonsági aggályaim vannak

Biztonsági aggodalmakkal nem szabad tréfálni. Azonban még mindig van néhány félreértés, mikor a kerti tavak biztonságáról esik szó.

A legtöbb szakszerűen telepített tó lépcsőzetesen mélyül, ellentétben sok tóval. Ami azt jelenti hogy a tavad egy peremmel indul, ami valószínűleg csak bokáig ér, és fokozatosan mélyül. Míg a legtöbb tó legfeljebb csak pár láb mély (1 láb ~30cm), megvan a szabadság hogy bármilyen mélységű tavat építsünk.

Ha még mindig aggályaid vannak felelősségi kérdésben egy nyílt vizű tónál, gondold meg hogy egy tó nélküli vízesést építesz. Számtalan tó nélküli vízesés ötlet létezik, így egy pompás vízi attrakciód lehet biztonsági kockázatok nélkül.

5. A tavadnak legalább 120 cm mélynek kell lennie, hogy koit tarts

Sokan kedvelik a fenséges és egzotikus koikat, de nem tartják a tavaikban, mert úgy gondolják az túl sekély. Ez egyszerűen nem igaz. Még a hidegebb éghajlatokon is, mint ami itt van, a halak túlélik a telet a tavakban, ha azok csak 90 cm mélyek. Gyakran a talaj szigeteli a vizet, így nem fagy le teljesen az aljáig. A befagyásgátlók a tófelszín egy részét szabadon hagyják, hogy a gázcserét biztosítsák.

Másik megoldás ha egy beltéri medencében tartod a koikat télen, így egész évben élvezheted őket.

6. Nem lehetsz hobbi koi tartó, és vízi kertész

Nincs szükség sznobizmusra! Vízi kertészkedés és a koi tartás együtt jár. Nem kell profi koi szakértőnek lenned hogy tarts néhányat ezekből a szívós, díszes halakból a tavadban. És ha a halazás a szenvedélyed, élvezned kell egy gyönyörű élőhely kialakítását neked és a koiknak ami a másik hobbiddá válik.

7. A ragadozók megeszik az összes halam

Ha jól építed meg a tavad, nem nagyon kell aggódnod a természetes ragadozóktól. Először is: a halaknak megvannak az ösztöneik. Ha egy hal fenyegetve érzi magát, gyakran mélyebb, védettebb területre úszik a tóban.

Van azonban néhány dolog amivel segíthetsz a halaidnak:

- Telepíts élő növényeket, például tavirózsát, vízparti, és úszó növényeket hogy természetes menedéket nyújtsanak.

- Ha nem akarsz élő növényeket használni, kiegészítésként használj műanyag tavi növényeket. Számos természetes kinézetű tavirózsák és egyéb védelmet nyújtó mű növények vannak.

- Használj csalit. A csali hal vagy mű ragadozó elriaszthatja a potenciális ragadozókat hogy a tó lakóiból lakomázzanak.

- Helyezz el természetes köveket a tavadba. A vadonban a sziklák mögé és barlangokba bújnak el a halak a ragadozók elől. Teremtsd meg ezeket a feltételeket hogy természetes köveket használsz a tavad kialakításánál.

8. Az UV lámpa a legjobb megoldás, hogy a tavad vizét tisztán tartsa

Az UV sterilizálók (víztisztítók) fantasztikusak. Egyszerű üzembe helyezni, és relatív olcsó, az UV sterilizáló az egyik leggyorsabb és legkönnyebb módja a víz tisztításának. De nem az egyetlen módja. A tiszta tóvíz bármilyen különleges berendezés nélkül elérhető. Ha a tavad nitrogén körforgása kiegyensúlyozott, nem lesz szükséged UV sterilizálóra. Koik mellett nehezebb fenntartani ezt az egyensúlyt, azok mellé mindenképp ajánljuk az UV-C berendezéseket.

9. A kövek és kavicsok megnehezítik a takarítást

Épp ellenkezőleg! A kövek és kavicsok hozzájárulnak a tó biológiai szűréséhez. A köves és kavicsos tófenék természetes helyet nyújt az aerob baktériumok megtelepedéséhez és működéséhez. Ez a baktérium lebontja a halak salakanyagait, amelyek egyébként felhalmozódnának a tóban és beépülnének az iszapba.

10. Be kell vinned a halaidat télen

A gyakori tavi halak, mint például az aranyhal és a koi elvannak a leghidegebb télen is, amennyiben minimum 90 cm mély víz áll rendelkezésükre, oxigénnel dúsítjuk a vizet, és egy léket tartunk fent jégmentesítővel, ezzel lehetővé téve hogy a természetes folyamatok által termelt gázok távozni tudjanak a jég alól.

11. Időzítőt használhatsz a szivattyúhoz

Bár úgy tűnhet jó ötlet lefaragni az energiaköltségeket, ha kikapcsolod a szivattyúd estére, kárt tehetsz a tavadban. A tavad egy élő, lélegző ökoszisztéma aminek folyamatos oxigénellátásra van szüksége, mint az embernek. Ha lekapcsolod a rendszered estére, sosem fog elég hasznos baktérium megtelepedni, hogy harcoljanak az algavirágzás ellen, és az uszonyos barátaidnak is nehezebb lesz a légzés.

Ellentétben a tó nélküli vízesést kikapcsolhatod bármikor amikor szeretnéd, mert semmilyen ökoszisztéma nem függ a keringetéstől.

12. A tó azt jelenti hogy sok szúnyog lesz

A szúnyogok az álló, mozdulatlan vízbe szeretik lerakni petéiket. Ha úgy látod a tavad vize valahol mozdulatlan (ez szagokat is okozhat), meg kell növelned a vízforgást úgy hogy nagyobb szivattyút üzemelsz be, vagy kitakarítod az eltömődött meglévőt.

Még akkor is ha a szúnyogok lerakják a petéiket a tavadba, és a szúnyoglárvák kikelnek, a halak élvezettel vizsgálják majd és nagy lelkesedéssel fogják csipegetni a vízfelszínről őket.

13. Koi nem tartható egy tóban, ha vannak benne növények

Egy természetes egyensúlyú ökoszisztémában, a koik és a növények kiegészítik és kölcsönösen szükségük is van egymásra. A természetben a halak növénnyel táplálkoznak. Ennek eredményeként a hal ürülékét termel, amelyet aerob baktériumok lebontanak, amit a növények trágyaként használnak a növekedésükhöz, így még több hal eledelt előállítva.

Azonban a koik némi kihívással tudnak szembeállítani a tavi növénytartásban. Így tartsd távol a kíváncsi koikat a vízi növényektől:

- A koik szeretnek túrni, szóval a tavirózsákat egy mély edénybe tegyük normál (vékony) réteg földdel, hogy elvegyük a kedvüket a túrástól.

- Használjunk növény peremeket, hogy a gyökereket a víz fölött tartsuk, és növénykosarat hogy megvédjük a gyökereket.

- Tegyünk a tóba csaliként gyorsan terjedő, olcsó úszónövényeket, mint például kolokánt, vagy kagylótutajt.

- A drága növényeket tartsuk nehezen elérhető helyen.

14. A tóvized naponta kell ellenőrizni

Az anyatermészet sohasem ellenőrzi a vizet, és az ökoszisztéma rendben működik. Egy jól átgondolt, természetesen kiegyensúlyozott víznél általában nincs szükség ellenőrzésre. Hacsak nem tapasztalsz problémát, egyszer egy hónapban elég lehet a víz vizsgálata hogy kiderüljön ha probléma van.

15. Nem lehet tavad ott, ahol sok fa van

Igen, sok levél lesz a tavadban ősszel, de pont ebből kifolyólag, a fák által nyújtott árnyék segít minimalizálni az algavirágzást nyáron. Ha van egy szkimmered ami a felső negyedét szívja le a tónak, be fogja szívni a legtöbb levelet és egyéb hulladékot a szűrőbe. Vagy használj merítőhálót hogy magad szedd ki a leveleket.

16. Egy tó csökkenti a lakásod értékét

Mindenki tudja ha az otthona eladására kerül sor, egy úszómedence végzetes lehet. Ugyanakkor néhány ingatlanügynök szerint a kerti tó remek kiegészítése az otthonodnak, ami növeli a táj szépségét, és kifizetődő lehet. A ház eladási értéke szubjektív lehet. Végül ha egy tó hozzáadhat értékben az otthonodhoz, akkor az egy megtérülő befektetés.

Forrás: aquascapeinc.com

https://www.homesalive.ca/

Ez a cikk eredetileg a 2016 All Japan Koi Show előtt készült, 2016 januárjában, frissítve lett a 2017-es és 2018-as esemény előtt, hogy a változásokat bemutassuk, és most itt a 2019-es kiadás.

Remélhetőleg aki ezt olvassa, mindenki tudatában van annak, hogy ez a legnagyobb koi show a világon, az 50. All Japan Koi Show ami 2019 február 1 és 3 között kerül megrendezésre a Tokyo Ryutsu Központban. 

A 2019 All Japan Koi Show plakátja

Ez egyszerűen a Nishikigoi show-k csúcsa, messze nem fogsz a Földön ennyi, ilyen szintű koit találni. 

Az első alkalommal kilátogatóknak az egész élmény némileg nyomasztó lehet, ami nem csoda, annyi látni és megérteni való van, sok koi, megannyi díj.

Ebben a cikkben megpróbáljuk elmagyarázni a miérteket, megnézzük hogyan van a show fajtákra és méretekre bontva, hogyan határozzák meg az egyes díjakat, mit jelentenek a díjak, és hol találhatóak a nyertesek. 

Az összes koi ami az All Japan Koi Show-n indul, előre készen áll, 2019-ben összesen 1996 koit neveztek be, 2005 óta az eddigi legtöbbet. A nevezési folyamatról bővebben itt olvashat: https://koimania.blog.hu/2019/01/05/all_japan_koi_show_nevezesi_folyamat

Abban a cikkben említettük meg, hogy minden egyes koit hogyan osztályoznak megfelelő méret és fajtaosztályok szerint, a méret és fajtaosztályokat alább részletezzük.

Méretosztályok

• A méretosztályok 12  cm-től 90 cm-ig tartanak, 12 cm, 15 cm, majd 5 cm-es lépésenként, pl. 20, 25
• A szám a koi maximális hosszát mutatja, kivéve a 90 cm-es osztály, ami gyakorlatilag az összes, 85 cm-nél nagyobb koi számára való
• A divíziókra 'bu'-ként hivatkoznak, pl. 25bu, de kérjük vegyék figyelembe, hogy a 'bu' nem direkt fordítása a 'cm'-nek, pl. 64bu nem helyes
• 50 cm-es méretig a koikat a nemüktől függetlenül ítélik meg 20 fajtaosztályban
• 50 cm fölött a hím koikat külön díjazzák csökkentett számú fajtaosztályokban

Fajtaosztályok

Jelenleg 21 'általános fajtaosztály' van, a 2016-os show-n került bemutatásra a Mujimono osztály. Ahogy fentebb írtuk, 50 cm-nél nagyobb hím koik 'hím fajtaosztály'-ba kerülnek.

Általános fajtaosztályok

1. Kohaku
2. Taisho Sanke
3. Showa Sanshoku
4. Shiro Utsuri
5. Hikari Muji
6. Hikari Moyo
7. Asagi
8. Shusui
9. Kawarigoi
10. Goshiki
11. A Ginrin (Gosanke)
12. B Ginrin (más mint az A Ginrin)
13. Bekko
14. Hikari Utsuri
15. Tancho
16. Koromo
17. Doitsu Koi (kivéve Shusui, Hikarimono, és Kumonryu)
18. Kujaku (beleértve Doitsu Kujaku)
19. Kumonryu
20. Hi Utsuri / Ki Utsuri
21. Muji Mono

Hím fajtaosztályok

1. Kohaku
2. Taisho Sanshoku
3. Showa Sanshoku, Shiro Utsuri, Ki Utsuri, Hi Utsuri
4. A Ginrin (Gosanke)
5. Hikari
6. Doitsu Koi (kivéve Shusui és Hikari)
7. Kawarigoi (összes többi, ami nem került említésre)

Díjak

az alábbi díjakat ítélik oda. 

Összesített Grand Champion  (nagy bajnok tükörfordítással)

- az összes koi közül választja mindegyik bíró, minden bírónak egy szavazat van. Legfeljebb 3 szavazólapra lehet szükség, amíg egyetlen koi megkapja az 50%-os többségi szavazatot.

Bajnokok

- (1 koi mind a 413 kategóriában), lényegében a fajtája és mérete legjobbja. Jelentős számú másik díjat is adnak, második helyezett és említésre méltókat, a pontos szám a kategóriánkénti indulók számától függ.

Kokugyo díj

- (25 díj) mindegyik méret osztály legjobbja kapja. Hímeket és nőstényeket díjaznak. A Grand Champion kapja az összesített Kukogyu díjat.

Méretosztályok összesített bajnokai

- Kukogyu győztesek közül választják

• Bébi bajnok (15bu-25bu)
• Fiatal bajnok (30bu-40bu)
• Felnőtt bajnok (45bu-55bu)
• Érett bajnok (60bu-70bu)
• Superior bajnok (75bu-80bu)
• Jumbó bajnok (85bu-90bu)
• Érett hím bajnok (70bu-ig)
• Superior hím bajnok (70bu fölött)

Miyabi díj

- (17 díj) a legjobb Gosanke (beleértve Shiro Utsuri) kapja minden méretosztályban. (2019-től a Shiro Utsuri átkerült a Sakura díjazottak csoportjába)

Sakura díj

- (17 díj) a legjobb Shiro Utsuri (2019-től), Goshiki, Kawarigoi, Ginrin A, Ginrin B,  és Kujaku fajták mindegyik méretosztályban. Sakura bajnok díjat is kap a legjobb Sakura díjas.

Tsubaki díj

- (17 díj) az alábbi fajták kapják az összes méretosztályban: Tancho, Koromo, Doitsugoi, Hikarimoyo, Kumonryu.

Botan díj

- (17 díj) az alábbi fajták kapják az összes méretosztályban: Hi Utsuri/Ki Utsuri, Shusui, Asagi, Bekko, Hikariutsuri, Hikarimuji, Muji Mono.

Legjobb fajta

- (21 díj) mérettől függetlenül a legjobb példánynak ítélik oda mindegyik fajtaosztályban. 2015-től ezt a díjat kizárólagosan ez a koi nyeri, mert például korábban a Grand Champion automatikusan megnyerte fajtája Legjobb fajta díját is.

Jumba A és Jumbo B

- a legnagyobb Gosanke illetve nem Gosanke kapja

Összességében közel 520 főbb díj van, kivéve a második helyezetteket és az említésre méltóakat mindegyik méret és fajtaosztályban. Képzelhetitek hogy ez elég nagy feladat a bíráknak, szóval hogy járnak el a bírók?

A bírálatok napja

Az ítélkezés pénteken reggel 9:30-kor veszi kezdetét. A bemutatócsarnok a nyilvánosság számára zárva van, sőt azok a szakemberek számára is, akik nem vesznek részt a bíráskodási folyamatokban.

Körülbelül 80 bírót hívnak meg, japán és nemzetközi Shinkokai tagokat, mindenki Nishikigoi szakértő, akár tenyésztő, akár kereskedő.

8:30-kor összegyűlnek egy elő-tájékoztatóra, ahol mindannyian húznak egy számot egy dobozból, ami alapján eldől melyik bírói csapatba kerülnek a 12-ből. Mindegyik csapat eldönti ki legyen a kinevezett főbíró.

Bírói megbeszélés a 2016 All Japan Koi Show-n

A bírák első feladata, hogy megválasszák a Grand Champion-t. Minden bíró 'titkos' jelölést tesz egy egyéni koira. Hogy egy koi elnyerje a Grand Champion díjat, a szavazatok több mint 50%-át meg kell kapnia. Szokatlan ha ez az első körben megesik. Általában legalább még egy kör szavazásra szükség van. Az első fordulóban legtöbb szavazatot kapó 2 vagy 3 koi jogosult a következő körre, ahol az összes bírának kötelező választania, de már csak ezekből a koikból. Ha 3 koi van, és még mindig nem kapta meg egy koi a többséget, akkor egy végső szavazás veszi kezdetét a két legtöbb szavazatot kapottak között. Ez a folyamat dönt a 'Jumbo Bajnok'-ról, és a második helyezettről is (vedd figyelembe ez más mint a Jumbo A, ami csak méretre vonatkozik).

A bírákat összehívták a 2016-os AJKS-en hogy Grand Championt válasszanak

 Futoshi Mano a Dainichi Koi Farmról leadja szavazatát a 2016-os AJKS-en

 Grand Champion szavazatszámlálás a 2016-os AJKS-en

Az egyes csapatok vezetőinek előre kiosztják a méretosztályokat, aztán kiosztják nekik melyik fajtaosztályokat kell elbírálják. A Gosanke osztályokba sokkal több az induló mint másokban, szóval ezzel a cél, hogy egyenletesen próbálják elosztani a munkát.

Ezután a bírói csapatok feloszolnak, hogy elbírálják a kiosztott méret és fajtaosztályokat, ami eltart ebédidőig.

Bírói csapatok a 2016-os AJKS-en

 Színes matricák a győzteseknek

Miután elbírálták a 420 bajnokot, különböző felállásokban újra összeállnak, hogy elbírálják a nagyobb díjakat, pl. aki 75bu-t és 80bu-t választott, az most 'Superior bajnok'-ot fog, azok akik különböző fajtákat választottak 70bu-ban, most Kokugyo, Miyabi, Sakura, stb díjakat fognak.

A bírák összeállnak, hogy kisméretű bajnokot válasszanak a 2016-os AJKS-en

Délután 3 körül befejezik a feladataikat, minden koit elbíráltak és minden díjat odaítéltek.

125 győztes koi, Grand Champion, méretosztályok bajnokai, Kokugyo, Miyabi, Sakura, Botan, Tsubaki, Legjobb fajta, Jumbo A és B, mind átkerülnek a győztesek medencéibe a kiállítóterem egyik felében.

A főbb győztesek elhelyezkedése

Szombat reggelre mikor a show hivatalosan megnyitja kapuit a nyilvánosság előtt, nagy japán és angol nyelvű táblák lesznek a győztes koikat tartalmazó kádak fölött. 2010 óta a könnyen felismerhető információ mennyisége évről évre nő.

Győztes kád táblája

A többi koit tartalmazó medence fölött lógni fog a bizonyítványa az első, a második, és az említésre méltó díjazottak, beleértve a győztesek nevét.

Első helyezett méret és fajta szerint táblája

A kiállítási csarnok bejáratánál a falon megtalálható minden információ a győztes koikról ezidáig mindig csak japánul, habár ha egy adott győztest keresel, mindig találsz valakit aki segít megmutatni. 

forrás: http://nishikigoi.life

 Masanori Shinoda a Shinoda Koi Farm-ról az egyik csapat tagjaként a nevezések összesítéséért felelős, és a Facebookon jelezte, hogy több mint 1700 koit neveztek be a 2016-os All Japan Koi Show-ra (AJKS).

Nevezőlapok a 2016 All Japan Koi Show-n (Masanori Shinoda fotója)

 Koit a Show-ra csak Shinkokai tagok, vagyis tenyésztők és kereskedők nevezhetnek be. A koik egy része az ő tulajdonuk, de a túlnyomó többségük hobbistáké. 2004, és az első megerősített japán KHV kirobbanás előtt, az összes koi ugyanabban a méret és fajtaosztályban, függetlenül a tulajdonostól vagy a benevezőtől, ugyanabba a medencébe került, és egyikről a másikra haladva bírálták el őket. Azokban az időkben az átlag indulók száma több ezer volt. 2005-ben vezették be az "én medencém", vagy angol stílust, ahol az egy medencében levő koik ugyanattól a kezelőtől származtak, legyen az kereskedő vagy tenyésztő.

 A kezelők előzetesen megigényelték a koi medencét, vagy medencéket attól függően mekkora és hány koit indítottak. A nevezési díj két részből tevődik össze. Az egyik a medencék díja, aztán a koinkénti díj amennyit elhelyeztek bennük. Vannak rá szabályok, hogy mekkora medencék kellenek minimálisan mekkora koiknak, és az is meg van határozva hogy maximum hány koit tehetnek az egyes medencékbe.

 Ahogy feljebb láthattátok minden egyes nevezőlapon van egy fotó a koiról, valamint részletes információk a tulajdonosról, kezelőről, tenyésztőről, méretosztályról és fajtaosztályról. 100%-ban a kezelő felelős a fajta pontosságáért, és még inkább hogy a helyes méretosztályba kerüljön. Ahogy tudjuk a világ többi részén szervezett show-kon nincs további vizsgálat, nem mérik és osztályozzák a szervezők a koikat. Azonban mikor a koik megérkeznek a show előtti csütörtökön, egy sorszámot kapnak és rögtön ellenőrzik a méretüket. A show legidősebb képviselői csapata előtt újramérik, és akár néhány milliméteres eltérés a megadott méretosztálytól azonnali kizárást von maga után.

 Minden egyes jelentkezéssel amit papíron adnak be, a munka oroszlánrésze az előkészítő két hétben van, mikor digitalizálják őket a show kezdete előtti csütörtökig.

 Mikor csütörtökön a kezelő megérkezik a koikkal, tudni fogja hogy pontosan melyik medencébe melyik koikat tegye, mindegyik medencén van egy papírlap hogy melyik kerüljenek bele.

Az adatlapok elhelyezésre kerülnek a medencéken

 A papírlapon a koi fotója mellett szerepel a rajtszáma, méretosztálya és fajtaosztálya. Mint a többi show-n, a tulajdonost és a tenyésztőt nem teszik közzé.

Fénykép és információk a medencében levő koiról

 Amellett hogy az egyes medencékre kihelyezik a részletes adatokat, mindegyik bíránál van egy iratgyűjtő azokkal a koikkal melyek azokban a méret és fajtaosztályokban indultak, melyet neki kell elbírálnia.

A bíró egy mappát tart a kezében a benevezett koikkal

 Minden bírói csapatnak 2 segédje van, ők felelnek a bírák navigálásáért a medencék között, és ők gyűjtik össze a bírák eredményeit. Az elmúlt években ennek vége lett, újabb papírmunkát jelentene, így néhány éve fejlesztették ezt a folyamatot és a segédeknek már tabletjük van, rajta az indulók minden részletes információival, így a bírák mindössze percek alatt leadhatják voksukat, és azt a központi számítógépteremben azonnal összesíthetik.

A csapatok segítői tabletet használnak

 Az összes első és második helyezett, beleértve az említésre méltókat is amiket a bírák díjaznak, összesen több százat jelent, ez masszív háttérmunkát kíván, ideértve hogy ki kell nyomtatni az okleveleket, amiket az adott medence fölé kell elhelyezni a szombat reggel 8 órai közönségmegnyitó előtt.

A show gépterme

Készülnek az oklevelek

Készülnek az oklevelek

forrás: nishikigoi.life

 Kezdő tavasként sokan beleesnek abba a hibába, hogy bár elméleti szinten felkészülnek, de a tótechnikai részébe nem mélyülnek el. Kézenfekvő megoldásnak gondolhatjuk, hogy a pincében megbúvó búvárszivattyúval tápláljuk a szűrőnket. Rövidtávon megoldás lehet, de közép-hosszú távon semmiképpen. Nézzük is hogy miért!

 A víztelenítési célra szánt búvárszivattyúkat alapvetően két csoportba sorolhatjuk. Vannak a tiszta vízzel, és a szennyezett vízzel üzemelők. Ezek tulajdonképpen az elszállítható maximális szemcseméretben különböznek. A tiszta vizesek maximum 5 mm, a szennyezett vízzel dolgozók akár 30-40 mm-es szennyeződéssel is könnyedén megbirkóznak. Kerti tavas környezetben ez utóbbiaknak vesszük hasznát, a továbbiakban ezeket vesszük górcső alá.

 Lássuk is a példában szereplő szivattyúkat. Szennyvíz és szűrőtápláló szivattyúból is választottam egy olcsóbb, elfogadható árút, és egy komolyabb modellt. Szűrőtápláló szivattyúból a Pontec PondoMax ECO 8000-et és az Oase AquaMax Eco 8500-at vesszük górcső alá. Igyekeztem hasonló vízszállítási kapacitással bíró szivattyúkat összevetni.

 Jól látszik a táblázatból a háromszoros árkülönbözet. Fogyasztásban viszont ez már nem érvényesül, közel hatszor kevesebb árammal is beérik a direkt kerti tavi célra fejlesztett eszközök. Emelési magasság és maximális szemcseméret szempontjából a búvárszivattyúk jobbak, de ez nem meglepő, hiszen alapvetően arra a célra valók, hogy például egy elöntött pincéből, építési gödörből szivattyúzzuk ki a vizet, vagy vizet szivattyúzzunk át. Mikor szűrőtáplálásra használjuk a szivattyút, akkor az emelési magasság csak nagyon specifikus esetekben játszhat szerepet, legtöbben a szűrőinket nem rakjuk a vízfelszíntől 1-1.5m-nél magasabbra. Az emelési görbékből leolvasva látszik, hogy körülbelül mindegyik szivattyú azonos vízszállításra képes 1m-es magasságig.

 Most nézzük meg, mit fog mutatni a villanyóránk, ha a szivattyúkat folyamatos üzem mellett használjuk szűrőtáplálási céllal. Azt nem fogom taglalni, hogy mi van abban az esetben ha időszakosan járatjuk csak a szivattyúkat, mert annak nincs értelme, ne is gondolkodjunk ilyenben.

 Az Oase ProMax MudDrain használati útmutatója például külön kiemeli, hogy nem való folyamatos használatra, a Fieldmann-nál ezt nem említik, de ott egy hőrelé gondoskodik arról, hogy 35 C°-nál  nagyobb hőmérsékleten lekapcsoljon. Amit azért egy melegebb nyári napon, mikor a tó vize 28-30 C° is lehet akár, könnyen elérhet. Ezzel el is érkeztünk az egyik legfőbb hátrányához a búvárszivattyúknak: nem valók folyamatos üzemre!

 Az E.ON 2018 augusztusában érvényes A1-II-es tarifájával számoltam, melynek díja 37,75 Ft.

 Jól látszik, hogy egy tavas szezon alatt a direkt szűrőtáplálásra fejlesztett szivattyúk mindössze 17-19500 Ft-nyi árammal beérik, míg ezzel szemben egészen megdöbbentő 79-97.000Ft körüli áramdíjjal rövidítik meg pénztárcánkat a búvárszivattyúk!

 Ezek csak az áramdíjak voltak, most nézzük meg a vételárat is figyelembe véve az összköltséget. A grafikon azt mutatja, hogy az egyes szivattyúk vételáráról elindulva azok üzemeltetési költségeivel növelt összegek hogy alakulnak egy év távlatában.

 A vonalak metszéspontjai mutatják hogy mikor azonosak az összköltség tekintetében a különböző szivattyúk. Vagyis mindössze 2 hónap után a hobbiszivattyú ami 400 W-os teljesítményű, már összességében többe került nekünk, mint egy olcsóbb kerti tavi szivattyú. Ugyanerre a búvárszivattyúra 10 hónap után több pénzt költünk, mintha az elején megvettünk volna egy prémium kategóriás szűrőtápláló szivattyút. A komolyabb Oase búvárszivattyú alapból drágább mint egy elfogadható minőségű kerti tavi szivattyú, ott alapból hátrányból indul, a drágább tavi szivattyúhoz viszonyítva viszont alig több mint 9 hónap után szintén többe van nekünk összességében.

 Ha mégis búvárszivattyúval táplálnánk folyamatosan a tószűrőt, számoljunk azzal, hogy egy szezon alatt akár többször is újat kell vegyünk. Ezt nem kalkuláltam bele az összköltségbe, ami még gyorsabb "megtérülést" jelentene a direkt szűrőtáplálásra fejlesztett szivattyúknak.

 A direkt tavi célra fejlesztett szivattyúk folyamatos használat mellett (napi 24 óra teljes szezonon át) jellemzően évekig, akár 5-10 évig is mindenféle gond nélkül üzemelnek. A modellek többségéhez tudunk venni alkatrészeket, így a meghibásodástól függően nem kell új szivattyút vegyünk.

 Mégis mire tudjuk használni a búvárszivattyúnkat a kerti tónál ha nem szűrőtáplálásra? Elsősorban a maximális szemcseméretbeli fölényüket kihasználva a tó nagytakarításánál vesszük hasznát, mikor le kell szívnunk a teljes vizet, vagy egy részét. A tó alján felgyülemlett üledék nagy részét fel tudják szívni, megkönnyítve a takarítást.

 Nagy nyári melegben mikor a tavunk oldott oxigénszintje csökken, akkor ideiglenes beavatkozásként a tó sekélyebb részére helyezhetjük a szivattyút úgy, hogy a tömlőcsatlakozó kilógjon a vízből, és gyakorlatilag szökőkútként oxigénnel dúsítsa vizünket.

 Összességében a tavi szivattyú az elején több pénzbe kerül, de ahogy telnek a hónapok, az üzemeltetési költségek miatt hamar átbillen a mérleg. Szűrőtápláláshoz a célra való szivattyút válasszunk, rövid-közép távon mindenképp megéri befektetni egy kerti tavi szivattyúba. És bár mindig jó a háznál egy búvárszivattyú, de használjuk arra amire való!

A Koi Mánia Klub Facebook csoportban hétről-hétre egy-egy koi fajtát veszünk át, ezekkel folyamatosan fog bővülni ez a cikk.

Asagi

Az asagi a koik egyik legősibb tenyésztésű fajtája. Az asagik jellemzője a kék, nem fémes színű pikkelyek, a hálós gyémántszerű pikkelymintázat, és a vörös színű foltok, vagyis a hi. Ez a kopoltyúfedőn, a hason és a farokúszón jelenik meg. A hátúszón is megjelenhet a hi. A vörös árnyalata inkább rozsdás színű, mint élénkpiros. Az asaginál fontos a szimmetria. Az idealizált szimmetria a vörös foltokra vonatkozik. Az ideális asagi hátát kék pikkelyek borítják, halványkék árnyalattal a pikkelyek tövénél, ami átmegy sötétebb tónusba.

Chagoi

A chagoi egyszínű nem fémes barna koi, jelentése tea színű, ami az egészen halvány olívazöldtől a barnán át a réz színűig terjedhet. Finom hálószerű mintázatú a pikkelye. Nagyon kedvelt a koisok körében, mert az egyik legnagyobbra növő fajta, és barátságos természetüknél fogva könnyű kézhez szoktatni őket. Ahogy öregszik, shimi lehet a testén (apró sötét foltok), emiatt sokan inkább a karashigoit választják ha jumbo koit szeretnének.

Goromo

Goshiki

A goshiki alapvetően öt színt jelent. Fehér, piros, fekete, világoskék, sötétkék. Manapság azonban nem jelenik meg mind az öt szín a goshikiken.
Fehér az alapszíne, erre jön egy fekete (sumi) hálós minta (ami lehet kékes, kékes-szürke árnyalatú), kiegészítve hi (piros) vagy beni (narancs-sötétnarancs) színű kohaku mintával. 

Karashigoi
család: mujimono

A mai karashigoik az olivazöld chagoi és kigoi keresztézéséből születtek. A párosításból született mustárszínű koit karashigoinak hívjuk. A karashigoi színe a halvány bézstől erős sárgáig terjed. Könnyen elérik a 100 cm fölötti nagyságot, olyankor a super jumbo kategóriába sorolható. Nem ok nélkül nőnek meg ekkorára, köszönhető a szelídségüknek, nyugodt tulajdonságuknak. A karashigoi könnyen etethető kézből, és ezáltal a többi koi is látja hogy nem kell félniük az embertől. Megfelelő minőségű táppal egy méternél nagyobbra nő, és idővel olyan masszív testformát ölt, amiről a többi koi fajta csak álmodozhat.
A nagyon sárga karashigoikon előjöhetnek sötétebb narancssárgás foltok, ezeket japánul "niban hi"-nak hívják.

Kumonryu

Az egyik legérdekesebb koi variáns a kumonryu, egy páratlan koi fekete-fehér mintával. Shusui és matsukawabake keresztezéséből tenyészették ki. A kumonryru név egy sárkánytól (Ryu) ered, mely a legenda szerint felhővé változott. A kumonryu jelentése "kilenc taréjos sárkány". Fehér alapon sumi mintás doitsu (pikkely nélküli) hal, a két szín élesen elkülönül. Az instabil sumi (fekete) miatt a mintázata gyorsan változik. Éppen ezért a fajtaleírás nem tér ki minta definíciókra. Tosaiként igyekezzünk olyan kumonryut választani, amin a sumi nem túl nagy.

Kikokuryu

A kikokuryu a kumonryu fémes színű változata. Vagyis itt is fehér alapon jelentkezik a sumi minta. Szintén doitsu, vagyis pikkely nélküli variáns. 

Beni kikokuryu

Ugyanaz mint a kikokuryu, de itt a beni (sötét narancs - piros) is megjelenik, mint minta. A beni kikokuryut Mr. Aoki tenyésztette ki először egy hím kumonryu és egy nőstény kikusui párosításával 1993-ban. Hamar népszerű lett, 3 évre rá már díjat is nyert az All Japan Combined Young Nishikigoi Show-n.

Ochiba

Ochiba sigure, röviden csak ochiba. Soragoi és chagoi keresztezésével tenyésztették ki. Tükörfordításban azt jelenti, hogy "őszi falevelek a vízen". A soragoi adja a kékesszürke alapszínt, a barnás foltokat pedig az ochiba. Hálós mintával rendelkezik. 

Showa
család: gosanke

A gosanke család ("a 3 nagy": kohaku, sanke, showa - őket tartják a legértékesebbnek, rendre ez a 3-as nyeri a koi show-kat) egyik tagja. Teljes nevén showa sanshoku.
A showát kohaku és shiro utsuri keresztezéséből tenyészették ki, ezáltal fekete alapon fehér és piros foltosak. Egy jó showa-n a színek határozottan és élesen elkülönülnek egymástól. A mai modernebb kindai showakon a shiroji (fehér) van túlsúlyban.
Könnyű összekeverni a sanke-val, a legkönnyebben úgy különböztethetjük meg őket, hogy a showa fején lehet fekete folt, míg a sanke fején nem!

Shiro utsuri

A shiro utsuri fekete alapon fehér mintás koi. Az utsuri egyes fordítások szerint a tükröződésre utal, melyet a fekete és fehér minta váltakozása ad ideális esetben. Amúgy mozgást jelent, ez pedig a sumi változására utal. A sumi (fekete) a szájától vagy az orrától indul, a fején vagy villámcsapás-szerű, vagy V-alakú mintával, és egészen a farokúszóig tart. A sumi minta a bekko-val ellentétben az egész testet átöleli. Az úszókon a sumi csak kis mértékben lehet jelen, motoguro csak az úszók tövénél lehet .

Hi utsuri

A hi utsuri szinte teljes mértékben megegyezik a shiro utsurival, csak itt a shiro (fehér) mintát hi (sötétnarancs-piros) váltja. Egy másik dologban is eltér, az pedig a motoguro. Motoguro-nak hívjuk az úszókon levő sumit (fekete). Itt az úszókon a sumi csíkozottan van jelen az úszók tövétől kiindulva, a sumi és hi minta váltakozásával.

Ki utsuri

A ki utsuri az utsurik 3. tagja, amely egyben a legritkább is. Sumit tekintve tulajdonságaiban a hi utsurival egyezik meg, a hi mintát viszont ki, vagyis sárga szín váltja.

 Üdvözöljük az aranyhal tartás csodálatos világában! Az aranyhalak már évezredek óta gyönyörködtetik a tulajdonosaikat, annak ellenére hogy az első aranyhalaknak nem voltak kidülledt szemeik és különleges uszonyaik amik miatt annyira megszerettük. Az aranyhal egyre népszerűbb a természetük és látványos formáik és színeik miatt. De ennyi egyedi fajta közül honnan tudod milyen aranyhalad van? Ez a cikksorozatunk végigmegy az aranyhal fajtákon és segít megtalálni, hogy melyik a legjobb számodra.

 - Szimpla farkú aranyhal -

Ez az aranyhalak két fő nagy kategóriái közül az első. Ahogy az elnevezés sugallja, ezeknek az aranyhalaknak szimpla farkuk és farok alatti úszójuk van. A farokúszójuk elágazó, emiatt ezek a fajták tökéletes sprinterek a vízben. A karcsú testű változatok nagyon hasonlítanak a vadon élő őseikhez. A legtöbb szimpla farkú aranyhal elérheti a 30-35 cm-es testhosszt, ezek a legalkalmasabbak a tavakba. Azonban ha mégis amellett döntesz, hogy bent tartanád ezeket a szépségeket, számolnod kell vele, hogy a felnőtteknek minimum 350 literes akvárium fog kelleni. A nagy méretük miatt, a szimpla farkú aranyhal nem a legjobb választás ha kevés pénzünk van, vagy ha nem tudunk megfelelő méretű helyet biztosítani számukra.

Közönséges / Szimpla farkú aranyhal: 

 Ezek az aranyhalak hasonlítanak legjobban vadon élő rokonaikhoz, az ezüstkárászhoz. A nyilvánvaló világosabb pigmentáción kívül, a közönséges aranyhalnak ugyanolyan félzömök teste, rövid lekerített úszója van, és szívós mint a kárász. Ahogy nőnek, a közönséges aranyhalak hátára jól megkülönböztethető "púp" nő. Japánul hibuna, az aranyhalat gyakran "eleségként" tartják, vagy díjként adják vásárokon. Majdnem mindannyian találkoztunk egy vagy több alkalommal aranyhallal. Alacsony státusza ellenére attraktív kiegészítése lehet minden tónak. Ezek a halak egyszínű piros, narancs, sárga, fehér, barna, és olíva színben, vagy ezek keverékében léteznek. Nem ritka, hogy elérik a 35 centis testhosszt.

Üstökösfarkú aranyhal:

 Az üstökösfarkúak nagyon hasonlítanak a közönséges aranyhalhoz nem csak kinézetben, de egyszerűségében és elterjedtségében is. Ezeket is árulják élő takarmányként, és adják a gyerekeknek első állatként. Az üstökösfarkú és a közönséges aranyhalakat gyakran összekeverik, de van néhány megkülönböztető jellemvonás közöttük. Többnyire az üstökösfarkúaknak sokkal hosszabb, hullámzó farkuk van, míg az úszók a közönséges aranyhalon rövidebbek és lekerekítettebbek. Az üstökösfarkú aranyhalnak sokkal áramvonalasabb teste van felnőttként és mélyebbről elágazó farka. Ezek a halak könnyen elérhetik a 35 cm-es testhosszt, habár nagyobbról is beszámoltak már. Az üstökösfarkúak ugyanolyan szép színezettel rendelkeznek mint a közönségesek, de a Sarasa mint a fajta védjegye. Az üstökösfarkúak az egyetlen aranyhalak, melyek Amerikából származnak.

Shubunkin aranyhal:

 Ezek a halak az áramvonalas testükkel nagyon hasonlítanak az üstökösfarkúakra. A shubunkinok nagyra becsült halak a csodás többszínű mintázatának és fémes, csillogó pikkelyeinek köszönhetően. Többnyire narancs, piros, sárga, ezüst, kék és fehér foltosnak ismerjük, de sok tenyésztő elsősorban fekete és fehér shubunkinnal foglalkozik. A shubunkin aranyhalnak 3 fajtája van: amerikai, London, Bristol. Az amerikai shubunkinnak ugyanúgy elágazó farka van, mint az üstökösfarkúnak. A London shubunkin farka rövidebb, mint a közönséges aranyhalé. A Bristol shubunkinoknak lekerekített, szív alakú farkuk van.

Tamasaba aranyhal:

 A tamasaba aranyhal nagyon ritka tenyésztés, melyet a szimpla farkú syounai (már nem létezik) és a dupla farkú ryukin keresztezéséből tenyésztettek ki.Az eredmény egy kerek testű, ívelt hátú aranyhal aminek egyszerű farok alatti és farokuszonya van. Ezek nagy, szívós halak, melyek a tavakban érzik jól magukat. Habár nem olyan gyorsak mint karcsú testű rokonaik, de a tamasaba testalkata ezt kompenzálja. A ryukinnál nagyobbak, könnyen elérik a 25 cm-es hosszt. Emiatt minimum 270 literes akváriumban kell tartani őket. A tamasaba aranyhalat sokszor összekeverik a tamaryuval, ami valójában egy ryukin változat. Szinte minden ryukin íváskor lesz néhány aranyhal ami szimpla farkúként születik dupla helyett. Ettől még nem lesznek tamasaba aranyhalak, mert a valódi tamasabának hibrid vérvonalból kell származnia. A tamasabának egy farokalatti úszója van, míg a tamaryu aranyhalnak kettő. Gyakran a tamaryuk az elsők akiket kiszelektálnak az ivadékok közül, de ez nem jelenti azt hogy ne lennének nagyszerű halak.

Sabao aranyhal:

 A sabao aranyhal a tamasaba testvére. Hasonlóképp tenyésztik őket, de a kívánatos sabaoknak sokkal karcsúbb testük, és kevésbé kimagasló púpjuk van. Csodálatos tavi halak és a tamasabáknál jobb úszók. A sabao aranyhalat gyakran más fajtának nézik, leggyakrabban tamasabának. Mint a tamasabának, szimpla farok és farokalatti úszója van, de a sabaok inkább hasonlítanak egy dundi szimpla farkú aranyhalra, mint egy ryukin keverékre. A sabao csak piros-fehér színben létezik. Ezek az aranyhalak nagyon ritkák, még kevésbé gyakoriak mint a tamasabák, ezért olyan áruk van mint a koiknak.

Imperial aranyhal:

 Habár még nem ismerik el külön fajtának, sok aranyhal tenyésztő az USA-ban és Angliában egy imperial aranyhal vérvonalat próbál tenyészteni. Ennek a halnak számos változata létezik a hiányos fajtajellemzések miatt, de azt mondják hogy egy kerek testű bristol shubunkin lesz. Mint a shubunkinnak, ezeknek is fémes, gyöngyházszerű pikkelyei vannak; sokuknak a test középvonalában matt sávval. Sabaohoz hasonló a testalkatuk, nem annyira kerek mint az osztottfarkúaké, de kompaktabb mint a közönségeseké. Magas minőségű imperial aranyhal még nem került piacra, de kiszelektált halak a drága imperial vérvonalakból már keringenek. Az imperial aranyhal egyelőre szinte bármilyen színváltozatban létezhet.

forrás: https://www.myaquariumclub.com