Kezdő tavasként sokan beleesnek abba a hibába, hogy bár elméleti szinten felkészülnek, de a tótechnikai részébe nem mélyülnek el. Kézenfekvő megoldásnak gondolhatjuk, hogy a pincében megbúvó búvárszivattyúval tápláljuk a szűrőnket. Rövidtávon megoldás lehet, de közép-hosszú távon semmiképpen. Nézzük is hogy miért!
Jól látszik a táblázatból a háromszoros árkülönbözet. Fogyasztásban viszont ez már nem érvényesül, közel hatszor kevesebb árammal is beérik a direkt kerti tavi célra fejlesztett eszközök. Emelési magasság és maximális szemcseméret szempontjából a búvárszivattyúk jobbak, de ez nem meglepő, hiszen alapvetően arra a célra valók, hogy például egy elöntött pincéből, építési gödörből szivattyúzzuk ki a vizet, vagy vizet szivattyúzzunk át. Mikor szűrőtáplálásra használjuk a szivattyút, akkor az emelési magasság csak nagyon specifikus esetekben játszhat szerepet, legtöbben a szűrőinket nem rakjuk a vízfelszíntől 1-1.5m-nél magasabbra. Az emelési görbékből leolvasva látszik, hogy körülbelül mindegyik szivattyú azonos vízszállításra képes 1m-es magasságig.
Most nézzük meg, mit fog mutatni a villanyóránk, ha a szivattyúkat folyamatos üzem mellett használjuk szűrőtáplálási céllal. Azt nem fogom taglalni, hogy mi van abban az esetben ha időszakosan járatjuk csak a szivattyúkat, mert annak nincs értelme, ne is gondolkodjunk ilyenben.
Az Oase ProMax MudDrain használati útmutatója például külön kiemeli, hogy nem való folyamatos használatra, a Fieldmann-nál ezt nem említik, de ott egy hőrelé gondoskodik arról, hogy 35 C°-nál nagyobb hőmérsékleten lekapcsoljon. Amit azért egy melegebb nyári napon, mikor a tó vize 28-30 C° is lehet akár, könnyen elérhet. Ezzel el is érkeztünk az egyik legfőbb hátrányához a búvárszivattyúknak: nem valók folyamatos üzemre!
Az E.ON 2018 augusztusában érvényes A1-II-es tarifájával számoltam, melynek díja 37,75 Ft.
Jól látszik, hogy egy tavas szezon alatt a direkt szűrőtáplálásra fejlesztett szivattyúk mindössze 17-19500 Ft-nyi árammal beérik, míg ezzel szemben egészen megdöbbentő 79-97.000Ft körüli áramdíjjal rövidítik meg pénztárcánkat a búvárszivattyúk!
A vonalak metszéspontjai mutatják hogy mikor azonosak az összköltség tekintetében a különböző szivattyúk. Vagyis mindössze 2 hónap után a hobbiszivattyú ami 400 W-os teljesítményű, már összességében többe került nekünk, mint egy olcsóbb kerti tavi szivattyú. Ugyanerre a búvárszivattyúra 10 hónap után több pénzt költünk, mintha az elején megvettünk volna egy prémium kategóriás szűrőtápláló szivattyút. A komolyabb Oase búvárszivattyú alapból drágább mint egy elfogadható minőségű kerti tavi szivattyú, ott alapból hátrányból indul, a drágább tavi szivattyúhoz viszonyítva viszont alig több mint 9 hónap után szintén többe van nekünk összességében.
Ha mégis búvárszivattyúval táplálnánk folyamatosan a tószűrőt, számoljunk azzal, hogy egy szezon alatt akár többször is újat kell vegyünk. Ezt nem kalkuláltam bele az összköltségbe, ami még gyorsabb "megtérülést" jelentene a direkt szűrőtáplálásra fejlesztett szivattyúknak.
Nagy nyári melegben mikor a tavunk oldott oxigénszintje csökken, akkor ideiglenes beavatkozásként a tó sekélyebb részére helyezhetjük a szivattyút úgy, hogy a tömlőcsatlakozó kilógjon a vízből, és gyakorlatilag szökőkútként oxigénnel dúsítsa vizünket.
Összességében a tavi szivattyú az elején több pénzbe kerül, de ahogy telnek a hónapok, az üzemeltetési költségek miatt hamar átbillen a mérleg. Szűrőtápláláshoz a célra való szivattyút válasszunk, rövid-közép távon mindenképp megéri befektetni egy kerti tavi szivattyúba. És bár mindig jó a háznál egy búvárszivattyú, de használjuk arra amire való!
