Kerti tavat építene koik számára? Jó helyen jár, 9 pontban összeszedtük a legfontosabb dolgokat amire figyelnie kell ha belefog álmai tavának megvalósításába.

 1. helyszín

 Mikor egy tó építésén gondolkozunk, a megfelelő helye a látvány mellett csökkenti a későbbiekben ráfordítandó munkát. A legoptimálisabb ha félig árnyékos, félig napos helyet keresünk. Ha fák közelébe építjük, akkor a legjobb ha nem lógnak faágak a víz fölé, így elkerülhetjük a közvetlen vízbe hulló leveleket. Ha vannak kertünkben lombhullató fák, akkor az uralkodó szélirányra is figyeljünk, különben a szél minden levelet a tavunkba fog hordani. Az elsődleges szempont a láthatóság, látvány lesz, így ha nem tudunk félig árnyékos helyet biztosítani, akkor vízinövényekkel, például tavirózsával tudjuk védeni a vizet a napsütéstől. A helyszín kiválasztásánál ne feledkezzünk meg a földben futó esetleges közművekről. Azt is vegyük figyelembe, hogy nagyobb esőzésekkor ne tudjon sár befolyni a tóba. Ha nem tudunk ilyen helyet találni, akkor a perem megemelésével is megelőzhetjük a nem kívánt bemosódásokat. Ásásnál figyeljünk a szintezésre ha lejtős a terület, mert csúnyán tud mutatni ha a tó egyik felén a vízszint jóval alacsonyabban van a peremnél mint a tó többi részén.
 
 2. design, méret

 Design, kinézet tekintetében a Google képkeresője, vagy a Pinterest lehet segítségünkre. Építhetünk koi medencét, ez a modernebb kertek éke lehet. Hazánkban azonban a természetes tavak a legkedveltebbek. Méretét tekintve mindig a lehetőségeinkhez mérten a legnagyobbat építsük. Minél nagyobb egy tó, annál stabilabbak a víz paraméterei. A koik nem tolerálják a hirtelen változásokat. Minél mélyebb a tavunk, annál kevésbé kitett a külső hőmérséklet változásnak. Koik számára a hazai éghajlaton 1-1.2 m az ajánlott minimális mélység. 5 m3-nél kisebb tóba koit nem ajánlott telepíteni. 10-20 m3 az a méret amihez aránylag jó árban tudunk szűrőt venni, és a víz- és halkezelések sem irreálisan drágák. Tervezzünk be egy túlfolyót, hogy mindig egy tervezett helyen tudjon távozni a víz nagyobb esők után. Ehhez a peremet egy helyen építsük alacsonyabbra.
 Nagyon fontos, hogy mikor először töltjük fel a tavunkat, mérjük meg a betöltött víz mennyiségét! Ha nem tudjuk a pontos térfogatot, akkor a későbbiekben nagyon könnyen túladagolhatjuk a különböző víz,- vagy halkezelő szereket.
 
 3. áramforrás

 Szakember segítségével vigyünk áramot a tó mellé. Mindenképp érdemes külön biztosítékot és érintésvédelmi Fi-relét szereltetni. Számos időjárásálló elosztó közül választhatunk, a kő formától az egyszerű dobozig. 
 
 4. tófólia
 Alapvetően kétféle tófólia közül választhatunk: PVC és EPDM. A PVC fólia hegeszthető vagy ragasztható és az ára nagyon kedvező. Kisebb sérülések esetén könnyen javítható. Az EPDM gumifólia nagyon hosszú élettartamú. A gyártók 30 év garanciát adnak rá. Nagyon rugalmas és nyújtható, rendkívül UV álló, hidegtűrő. A kimondottan nagyméretű kerti tavakhoz, ahol a javítást nehézkesebb, mindenképpen ezt a változatot javasoljuk! Ne használjunk mezőgazdasági fóliát, mert azok könnyen kiszakadhatnak. Minden esetben tegyünk homokágyat és geotextíliát a fólia alá. Érdemes meleg időben végezni a fólia lerakását, ilyenkor lágyabb a fólia, sokkal könnyebb vele dolgozni, könnyebb a behelyezés, könnyebben formálhatóak a hajtások. A fóliát folyamatosan egyengessük, miközben töltjük fel vízzel a tavat. A víz alá került gyűrődéseket már nem, vagy csak nagyon nehezen lehet elsimítani. Ha nem sikerül eltakarni a fóliát kövekkel vagy növényekkel, akkor létezik kőzúzalékkal szórt fólia, ez megkönnyíti a munkánkat.
 
 5. víz

 Bármilyen forrásból is töltjük fel a tavat, várjunk pár napot a halak betelepítésével. Ha kútvízzel töltjük fel, annak nagyon kevés az oldott oxigéntartalma és esetleges magas nitrit és/vagy nitrát tartalma ártalmas lehet halainknak. Teszterekkel ezt ellenőrizhetjük. Ha csapról töltjük, annak a klórtartalma lesz magas, ehhez használhatunk klórmentesítő szereket. Telepítsük be a növényeket minél előbb, hogy a nitrogén-körforgás mihamarabb beinduljon. Levegőztessük, szellőztessük át a vizet. Ezt a szűrő, szivattyúk, levegőztető járatásával tudjuk legegyszerűbben elérni. Azért is fontos minél előbb beindítani a szűrőnket, hogy a tavunk számára hasznos baktériumok minél előbb megtelepedhessenek a biológiai szűrőben. Megfelelő hőmérséklet esetén baktériumkészítményekkel tehetjük gyorsabban élővé a vizet.
 
6. növények 

Növényeket mindenképp telepítsünk, lehetőségeinkhez mérten minél többet. Felesleges túl sok padkát építenünk, az alábbi zónákat alakítsuk ki: mocsárzóna (0-10 cm), sekélyvizi zóna (20-40 cm). A 60 cm-nél mélyebb rész a mélyvízi zóna. Jellemzően ide kerülnek a tavirózsák, lótuszok, hínarak, vízitökök. Vízpartra hagyhatunk part menti zónát, ide párásabb mikroklímát kedvelő növényeket ültethetünk. Úszó növények közül legismertebbek a kolokán, kagylótutaj (más néven vízisaláta vagy psitia).
 
 7. kövek, kavicsok

 Nagyobb köveket használhatunk a tó szélén dekorációs és esztétikai céllal, hogy a tófóliát eltakarjuk a tó szélén. Nem javasoljuk hogy sódert, vagy kavicsot tegyünk a tófenékre, hagyjuk szabadon azt. A kavicságy megfogja az üledéket, nehezebben, vagy egyáltalán nem jutnak el így azok a szivattyúhoz. Ha feltöltődik a fenék üledékkel, akkor csak a kaviccsal együtt tudjuk kivenni egy nagytakarítás alkalmával. A homok a szivattyúk rotorját tönkreteszi, a víz zavaros lesz. Éles köveket ne tegyünk a vízbe, ezeken megsebezhetik magukat a halak.
 
 8. szűrés

 Ha koit szeretnénk tartani, nagyon fontos a megfelelő szűrés kiválasztása. Rengeteg gyári szűrő létezik a piacon, általában mindegyik két fő feladatot lát el: fizikai és biológiai szűrés. A fizikai szűrés a vízben lebegő részecskék kiszűrését jelenti, a biológiai szűrés a nitrogén-körforgásban vesz részt, felületet biztosítva a hasznos baktériumok minél nagyobb számban történő megtelepedéséhez. Figyeljünk a szűrőszettek leírásánál hogy mekkora tóhoz ajánlott, az alap érték sokszor halak nélküli tóhoz értendő. Koik esetében a megadott értéket harmadoljuk. A 30 m3 halak nélküli tóhoz ajánlott szűrő csak 10 m3 koikkal telepített tóhoz ideális. Ajánlatos nagyobbat választanunk mint amekkora a tavunk, nem létezik túlszűrés. Szivattyút úgy válasszunk, hogy a vizet minimum 2 óra alatt forgassa át, de törekedjünk ennél nagyobb vízcserére. Tehát ha 10 m3-es tavat építettünk, akkor a szállítási veszteséget is figyelembe véve minimum 8.000 l/h teljesítményű szivattyúra lesz szükségünk. UV szűrőt is érdemes a rendszerbe építeni, 4-5 W/m3 az ajánlott teljesítmény. Ha van rá mód, építsünk be padló összefolyót és szkimmert is.

9. díszítő elemek

 Rengeteg módja van annak, hogy feldobjuk a tavunkat, vagy a környezetét. Például rakhatunk a vízbe világítást, tehetünk ködképzőt, szökőkutat, vagy akár mű állatokat is a tóba vagy a vízpartra. Széles vízköpő kínálatunkból is válogathat. Ha vízesést építünk, ehhez létezik kész természetes hatású vízeséselem, és modern is. Ne essünk túlzásokba a díszítő elemek kiválasztásánál, éppen csak annyit tegyünk a tóhoz, ami harmonizál vele, illetve a környezetével.

 Ha bármi kérdése van, forduljon hozzánk bizalommal! www.koimania.hu

	Ha a vízhőmérséklet 21 °C alá csökken, csökkentsük az etetés gyakoriságát, naponta kisebb adagokat adjunk, vagy a megszokott adagot kétnaponta adjuk.
	Amint a vízhőmérséklet 15 °C alá csökken, alacsony proteintartalmú táppal kezdjünk etetni, néhány naponta adjunk csak a halaknak. A búzacsíra (wheat germ) alapú táp jó választás ezen a hőmérsékleten.
	10 °C vízhőmérséklet alatt nem etetjük a halakat!

forrás: thepondboss.net

Különösen magas nyári hőmérsékletek kihívásra kényszerítenek minden élőlényt a bolygón: az embereket, a házi állatainkat, a növényeket, és igen, még a tóban élő halainkat is. Napi kontroll alatt kell tartanunk a kerti tavunkat, különösen ha a vízhőmérséklet eléri, vagy meghaladja  a 27-28 C fokot.

A meleg víznek megvan az a rossz szokása, hogy kevesebb oxigént tud megkötni, mint a hideg, így elkezdhetnek a halaink pipálni, vagy a keresik a csobogóknál befolyó, oxigénben dús vizet. Ráadásul a meleg vízben toxikusabb az ammónia is a halakra, illetve a halak aktivitása és étvágya is megnő, még több oxigént igényelve a vízből.

Amikor a halak elkezdenek oxigén hiányban szenvedni – gyakran ez még láthatatlan – kezdenek stresszessé válni. A stresszes hal, könnyebben betegszik meg:  ez az a forgatókönyv, amit nem szeretnénk sem magunknak sem a halainknak.

Hogy optimalizáljuk a halak egészségét extrém meleg idején is, halainknak a lehető legjobb körülményeket kell biztosítanunk. Az egész a jó tókialakításnál kezdődik. A megfelelő tómélység elengedhetetlen ( minimum 90 cm, de inkább több ), a megfelelő számú és fajtájú növények telepítése a tóba, a megfelelő árnyékolása a tónak elengedhetetlen, és végül, de nem utolsó sorban a víz folyamatos áramoltatása a tóban alapvető jelentőségű.

Visszatérve a növényesítésre, aranyszabálynak vehetjük, hogy a tó felületének 1/3-a, ½-e legyen fedett vízinövényekkel a tóban. A tavirózsák nagyszerű árnyékolók, de telepíthetünk kagyló tutajt és egyéb felszínen úszó növényeket is. Sokan nem tudják, hogy a halak is le tudnak égni a vízben.

Valószínűleg az egyik legfontosabb – és sajnos sokak által elhanyagolt - része az egészséges és oxigénben dús víznek, a víz folyamatos mozgatása a tóban. Ha van rá lehetőségünk állítsuk a szivattyút ( vagy szkimmert ) és a szűrőt ( a víz visszafolyását ) egymással ellentétes oldalára a tónak, így kapunk egy folyamatos lassú áramlást a vízben. Ne feledjük, hogy a vízesések, csobogók, patakok, mind-mind fontos részei az oxigénben dús víz elérésének.  Ha nincs helyünk  vízesésre a tóban, vásárolhatunk  egy egyszerű szökőkutat is, mindenféle építési munkálat nélkül is. Csak beletesszük a vízbe, és már működik is.

Ezekben a dög meleg időszakokban ezeket tehetjük még a tavunkért:

• használjunk nagy teljesítményű, a tavunk méretéhez jól passzoló légpumpát
• a halainkat lehetőleg a reggeli órákban etessük, és keveset adjunk nekik. Az el nem fogyasztott tápot halásszuk ki a vízből ( nálunk ilyen nem létezik :D )
• 28 fok fölött lehetőleg ne etessünk!
• csökkentsük a táp fehérje tartalmát, mint az őszi időszakban
• távolítsuk el időről-időre az elhalt leveleket, egyéb szennyeződéseket a meder aljáról
• ilyen melegben nagyon gyorsan párolog a víz a tóból, pótoljuk az elpárolgott vizet!
• figyeljünk a szivattyúink állapotára, a teljesítmény csökkenés oka fonalas alga beszívása is lehet, takarítsuk ki, akár naponta is!
• feszítsünk tóhálót vagy egyéb árnyékoló alkalmatosságot a direkt napfénynek kitett tavak fölé. A halak is hálásak lesznek érte, illetve az algásodás mértékét is csökkenthetjük vele.
• adjunk a tóvízhez hasznos baktérium kultúrát ( aki akar J ) és iszapfaló baktériumokat, az aljzaton felgyülemlett iszap elbontására.
• használjunk web kamerát a tó figyelésére. Ezt évszaktól függetlenül is megtehetjük ! J
• végezzünk akár napi 10%-os vízcserét ezekben a nagymeleg időszakokban. Vigyázzunk, a túl sok hideg víz is ártalmas lehet a tóban! 1 óra alatt 1 Celsius fok tóvíz hőmérséklet csökkenés az elfogadható!

A legfontosabb dolog, hogy nap mint nap kísérjük figyelemmel a tavunk életét, és alakítsunk ki egy egyensúlyi állapotot állatok és növények között, ez biztosítja halaink nyugodt és egészséges életét.

Ökoszisztéma ( élőlények közössége egy adott élőhelyen ) alakul ki a környezet élő összetevői, - mint növények, állatok – és élettelen összetevői között, - mint levegő, víz, és talaj. A mesterséges tó egy viszonylag sekély víztömeg, ahol a napfény leér a tó aljáig, így biztosítva ezzel sok élőlény élőhelyét a vízben és a tó körül is: így mikroorganizmusok, zooplanktonok, halak, növények, méhek, különböző rovarok, békák, kígyók, madarak életét.

Szitakötők lárvakorukban édesvízben fejlődő, ragadozó rovarok. Jellemző rájuk a nagy, összetett szem, a két pár erős, átlátszó - egyes fajok esetében színes - szárny és az elnyújtott, hosszúkás potroh. Tökéletlen átalakulással (hemimetamorfózis) fejlődnek ki, ugyanis nincs bábállapotuk. 

Daphnia a kis vízibolha kisebb állóvizek és tavak lakója. A mikroalgát a Daphniák nagy mennyiségben fogyasztják, a Daphniák száma gyakran erősen függ a lebegő algák sűrűségétől. 

Vízi pók: A vízipók az egyetlen pókfaj, amely egész életében víz alatt él. Az állat növényekkel sűrűn benőtt, különböző méretű állóvizek lakója. Leggyakrabban lápos tavakban, vizesárkokban, alkalomadtán halastavakban található. 

Csíbor: a csíbor nem tévesztendő össze a csíkbogár-félékkel. Csak egy részük él vízben, de a szárazföldön élők is ragaszkodnak a nedves környezethez. A víz alatti oxigénigényüket a hasi oldal szőrein tárolt levegőből fedezik. Lárváik ragadozók, az a kifejlett állatok, korhadék- vagy növényevők

Csíkbogár-félék: nem tévesztendők össze a csíbor-félékkel. A csíkbogárfélék  a rovarok osztályában, a ragadozó bogarak  alrendjébe tartozó család. Körülbelül háromezer leírt fajuk közül Magyarországon mintegy 80 él. A lárváját vízitigrisnek is nevezik.A fajok többsége jól úszó, áramvonalas éjszakai ragadozó. Amikor úsznak, lábaikkal egyszerre csapnak hátra. Levegőtartalékuk a szárnyfedő alatt van.

Vörös szúnyoglárva a halak egyik legfontosabb természetes tápláléka, az árvaszúnyogok lárvája. A tollas árvaszúnyog petecsomóit közvetlenül a vízbe ejti. A lárvák a pár nap múlva kikelnek, és a meder aljára süllyednek, és az iszapban laknak. A szúnyoglárvát a szivattyú felszívhatja a tóban, és a szűrő szivacsában landolhatnak.

Vízicsiga: A sűrű növényzetet, iszapos aljzatot és kemény, oxigénben gazdag vizet kedveli. A növények, kövek felszínére tapadó moszatokat, algákat legeli, de kopoltyúfésűjével lebegő algákat is szűröget.

Tavi kagyló: A tavikagyló iszapos fenekű álló-, ritkábban folyóvizek lakója. Tápláléka plankton szervezetek. Vízszűrő képességgel rendelkezik.

Pióca:  A piócák többsége az édesvizek lakója. Nem kedvelik a gyors folyású vizeket, így a hegyi patakokban és a folyók nyílt vizében nem találkozhatunk velünk. Ellenben kedvelik a folyók partmenti övezetét, a tavakat, mocsarakat, kanálisokat, nagyobb pocsolyákat.  A ragadozó nadályok tápláléka kisebb férgekből, csigákból, rovarlárvákból áll, melyeket elülső szívókorongjukkal ragadnak meg, és egészben tömik magukba. Humán gyógyászatban vérszívásra használják. Bőrátültetésnél veszik inkább hasznukat, ugyanis lecsapolják az összegyűlt vért a szövet alól, és helyreállítják a vérkeringést az elzáródott vénáknál. Eltávolítják a felesleges vért is azokból a testrészekből, amelyeket levágtak vagy leválasztottak, vagy újra visszaoperáltak a testhez.

Béka: A kifejlett békák rovarokat, lárvákat, csigákat, szitakötőket, szúnyogokat és tücsköket esznek. A nagyobb testű békák szívesen elkapnak kisebb állatokat is,mint az egér, kisebb kígyók, madarak, más békák, kisebb teknősök, és a kisebb halakat is. Az ilyen halak általában legyengültek vagy betegek. A béka nem igen tud elkapni egészséges halat. 

Kacsa: egy eléggé általános lakója a tónak, vagy a tó környékének. Férgeket, kisebb halakat, csigákat, füvet, vagy különféle vízinövényeket eszik.

Gém:  Nappal és éjjel is vadásznak. Néhány faj kivételével táplálékuk szinte csak vizí állatokból áll, de kicsiny részt egyébből is, mint például halakból, kétéltűekből, hüllőkből, kis emlősökből, rovarokból, kagylókból és rákokból. Egy gém átlagos napi élelmiszer szükséglete 330–500 gramm. Mint a többi gázlómadár, általában csendben figyelve majd gyorsan lecsapva az áldozatra vadásznak. Gyakran fészkeket is fosztogatna, esznek tojásokat és fiatal madarakat.

Jégmadár: Igazi halivadék-pusztító. A kis halakat leginkább az ágakról lesi. A vízparton, ahol a bokrok, fák a víz fölé hajlanak, egy-egy kiálló száraz ág legvégére telepedik, és türelmesen, mozdulatlanul lesi a vizet és a benne folyó életet. Amint a pisztráng, vagy más hal ivadéka a víz felületét megközelíti, a jégmadár lecsap, csőrének késéles káváival megragadja a prédát.

Vízisikló: A faj ügyesen közlekedik kígyózó mozgásával mind a vízben, mind a szárazföldön. Hüllő lévén elsősorban nappal aktív, ilyenkor vadászik. Táplálékát kisebb termetű gerincesek képezik, elsősorban különféle halak és kétéltűek, kiváltképpen békák. Rajtaütésszerűen elkapott áldozatát elevenen fogyasztja el. Mérget nem termel.

Tarajosgőte: A közönséges tarajosgőte magányos lény. Tápláléka rovarok, férgek, meztelencsigák, csigák, ászkarákok, ebihalak és ikra. A téli időszakban talajrepedésekbe, nagyobb fák gyökerei közé, vagy vastagabb avarréteg alá húzódik be és csak a következő év március-áprilisa körül válik ismét aktívvá.

Vízicickány: Tápláléka csigák, vízi rovarok, giliszták, elvétve békák és kis halak. Inkább a vízben, kisebb mértékben a szárazföldön vadászik. A zsákmányt, amit elsősorban kitűnő szaglása segítségével ejt el, néha a vízben, legtöbbször azonban a szárazföldön fogyasztja el. Természstes ellenségei a baglyok és egyéb ragadozó madarak, mint az egerészölyv vagy vörös gém.

Mocsári teknős: Szeret a vízből kiálló tuskókon, köveken pihenni. Nagyon jól úszik. Táplálékuk vízi eredetű: különféle ízeltlábúak, kétéltűek, puhatestűek és férgek kifejlett és lárvaállapotú egyedeit, dögöket is elfogyaszt. A halak közül csak a beteg példányokat képes elfogni. A zsákmányt éles csőrkávái segítségével darabolja fel.

 Forrás: wikipédia

Az ökológia definíciója a következő: az élőlények és az őket körülvevő környezet közötti viszonyok és kölcsönhatások összessége. A természetes egyensúly időről időre felvetődik a beszélgetésekben, amikor a tavakról van szó. Sajnos sok ember hiszi ezt a saját túltelepített, rosszul szűrt taváról is.

A tény viszont az, hogy a tipikus kerti tó nem természetes tó, mivel ember készítette és fejlett szűrő technikát igényel az egyensúlya fenntartása érdekében.

Természetes tavak vs. kois tavak

A természetes tó definíciója:  egy adott víz tömeg, amiben lehetséges a magasabb rendű növények élete és természetes szaporodása. Ez azt jelenti, hogy a teljes tómeder alkalmas a növényi életre, és a mélysége nem több, mint 4.5 méter.

Egy másik definíció a víz cirkulációjával ( körforgás ) foglalkozik - a tó elég sekély ahhoz, hogy elég cirkulációt indítson be a szél önmagában is, így nincs szükség ehhez drasztikus hőmérséklet változásokra, a víz körforgása összekeveri a vizet az aljzattól a felszínig.

Ez a keveredés egyébként veszélyes is lehet, főleg télen, amikor befagy a tó és a tó alján összegyűlik a 4 fokos tóvíz, mivel ennek van a legnagyobb fajsúlya. Így tudnak áttelelni a halak. Mélyebb tavakban ez a körforgás jóval ritkább mint egy kerti tóban.

Egy kois tó nem csupán egy tó, koikkal. Persze, koik is kellenek a tóba, de kell egy nagyon hatékony bio szűrés is, ami meg tud birkózni a halak hatalmas mennyiségű nitrogén terhelésével ( ammónia! ). Erre a szűrő rendszerre nincs szükség a természetes tavakban, mert a nitrogén körforgás természetesen is végbemegy a tavakban.

Nagy halterhelés

A kerti tavunk egy kicsi, zárt rendszer, amely gazdag szerves-, és ásványi anyagokban, ami segíti az algák szaporodását, és csökkenti az oxigén szintet a vízben. A kerti tavunkban átlagosan 10 hal jut 5000 liter vízre, míg egy természetes tóban 1 hal jut 50.000 liter vízre ( 100-szor annyi ).  A hobbi haltartók legtöbbször azt várják a tóban élő élőlényektől, hogy éljenek túl minden őket ért megpróbáltatást. A kois tó méretei nem hasonlíthatóak össze egy természetes tó méreteivel, ami sokszor nagyobb, nagyon régóta létezik, és jó eséllyel egyensúlyban van. A természetes egyensúly önmagától fenn áll egy alig halasított, szűretlen természetes tóban, míg egy kerti tó vízminőségét az év minden napján kontroll alatt kell tartanunk.

Egy kerti tóban a baktériumok, vírusok, fitoplanktonok, zooplanktonok, makrofiták, és természetesen a koik a fő ökológiai játékosok.

A mikróbiális körforgás

Csak mintegy 30 éve ismert az a tény, hogy mikrobiális körforgás kis, mikroszkopikus élőlényeket tartalmaz:  baktériumokat, csillósokat, ostoros egysejtűeket. Ezek a nano ( a mm 1 milliomod része ) és piko ( a mm 1 milliárdod része ) méretű kis élőlények bontják le a szerves anyagokat a tóban és ezeknek a tömegét találjuk a tó alján, mint mulm. Ha ez a mulm a tó alján marad hosszú ideig, az növeli a halak oxigén igényét. Egyszerűen szólva : egy koszos tó több oxigént igényel mint egy tiszta.

Ha a szerves anyag nagyon felhalmozódik a tó alján, akkor beindulnak az anaerob ( oxigén nélküli ) folyamatok. Ezen a ponton a patogén baktériumok elkezdenek szaporodni, potenciális veszélyt jelentve a halakra. A  baktériumok egyensúlya felborul, és a patogének irányába billen az egyensúly. Ideális esetben ezt a mulmot eltávolítja az alsó elvezető cső illetve egy tóporszívó, vagy az iszapfaló baktériumok,  így nem okoz gondot.

A fitoplanktonok

Az algák, az elsődleges fitoplanktonok a tavainkban. Mindenütt jelen vannak és szaporodnak. Mind a lebegő, illetve a fonalas algák is természetes élőlényei a tavainknak, lehetetlen őket teljes egészében kipusztítani ( még a legtisztább vízben is van alga ), viszont nem jelei az egészségtelen tónak, hanem természetes lakói annak. A lebegő alga virágzás viszont nagyon gyorsan be tudja zöldíteni a vizünket. Egy jól méretezett UV lámpa hatékony megoldást jelenthet ellenük.

A fonalas algáknak sok fajtája lehet. Tipikusan zöld, szálas növények, amelyek a tófólián, köveken és vízesések környékén szaporodnak el. Fizikailag lehet eltávolítani őket illetve a kereskedelemben kapható szerekkel.

A zooplanktonok

Piciny mikroszkopikus méretű állatkák, 3 fő kategóriába tartoznak - protozoák, kerekes férgek, rák és rovar lárvák. A zooplankton definíciója szerint, nagyon minimális helyváltoztatásra képes állatok, gyakorlatilag lebegnek a vízben. A haltartók által ismert néhány zooplankton közül az egyik a potenciálisan halálos Costia ( fátyolbetegség ), trichodina ( nehézlégzést okozó egysejtű ). Más zooplanktonok pl mint a Daphniák, hasznosak. Kis halaink tápláléka lehet.

A zooplanktonok lényeges szerepet töltenek be a táplálékláncban, mivel elfogyasztják a baktériumokat illetve az algákat. Ők maguk pedig táplálékul szolgálnak a halivadékoknak és a kis halaknak.

Makrofiták ( magasabb rendű növények )

Első rendű képviselői a növények, hatalmas szerepet játszanak a földön a fotoszintézisben, ezzel oxigént termelnek a légkörbe. Ne feledjük azonban, hogy a vízi növények és az algák is, éjszaka oxigént fogyasztanak, szóval egy 24/7-ben működő légpumpa alapvető fontosságú a tóban. Ha csak vízesés van a tóban, azt se kapcsoljuk ki éjszakára, éjjel-nappal forgassuk a vizet.

Fontos tudnunk hogy a biológiai szűrés csak bizonyos hőmérséklet fölött ( 14-15 C fok fölött ) dolgozik hatékonyan, főleg tavasszal.

Az ember által létrehozott tavak nem természetesek, a nagy mennyiségű betelepített hal miatt. A természetes tavakban a baktériumok, fitoplanktonok, zooplanktonok és makrofiták száma hatalmas a kis számú hal populációhoz képest. Ez az arány szükséges ahhoz hogy a természetes vizek tiszták és egészségesek maradjanak.

A mi kerti tavunkban ez az arány nincs egyensúlyban ( sok a hal ) ezért hatékony biológia szűrésre van szükségünk, hogy a tiszta és egészséges víz minőséget fenntartsuk.

Forrás: www.clarkekoi.com

Az ammónia koncentrációja toxikus szintet érhet el a tóban, amennyiben elhanyagoljuk a biológiai szűrést. Amikor az ammónia toxikus szintet ér el a tóban, a halak letargikussá válnak, kómába esnek, majd elpusztulnak.

Megfelelő biológiai szűrés mellett nagyon ritkán ér el halálos koncentrációt. Egyébként az ammóniának van egy úgynevezett subletális ( nem halálos ) hatása is: nagyon alacsony koncentrációban nem öl, viszont csökkenti a növekedési rátát, romlik a tápban lévő tápanyagok hasznosulása, csökken a betegségekkel szembeni ellenállóképessége a halaknak.

Az ammónia toxicitásának változása a pH és a hőmérséklet függvényében

Röviden szólva: az ammónia toxicitása ( mérgező hatása ) nő a vízhőmérséklet emelkedésével és a pH növekedésével.

A tóban állandóan változik a pH: a fotoszintézis, amit a növények végeznek nappal növeli a pH-t, a halak légcseréje csökkenti a pH-t. Ezért az ammónia mérgező formája a késő délutáni, és a kora esti órákban dominál, illetve napkelte előtt, és kora reggel.

Itt látható hogy a vízhőmérséklet és a pH növekedésével egyenes arányban nő az ammónia toxicitása

Az ammónia koncentráció dinamikája a tóban

Az ammónia koncentráció mérése a tóban csak pillanatnyi értékeket mutat nekünk. Az egyszerű mérés nem mutatja meg az ammónia koncentrációjának napi változását a vízben. Ammónia keletkezik a tóban, átalakul, és eltűnik. Ezek a folyamatok nagyon komplexek és mindig párhuzamosan zajlanak egymás mellett. Az ammónia koncentrációnak van napi, de évszakos változása is.

Ezen az ábrán az látható, hogy az ammóniának van egy napi maximuma, amit kora délután ér el.

Ammónia források

Az ammónia fő forrása a halak kiválasztása/emésztése a vízbe. A kiválasztási ráta szoros összefüggésben van a halak etetési sűrűségével és a táp fehérje tartalmával. A tápban lévő fehérje a szervezetben többféleképpen hasznosul: egy része izommá alakul, egy részéből energiát nyer a hal, egy része pedig ammónia formájában a vízbe kerül a halak kopoltyúján keresztül. Fontos tudni, hogy a tápban lévő fehérje az igazi forrása az ammóniának.

Az ammónia egy másik fontos forrása egy tóban, az üledék. A halak ürüléke, a halott algák, egyéb vízbe került növényi hulladékok üledéket képeznek a tóban, és ebből ammónia szabadul fel a vízbe.

Amikor az algák hirtelen eltűnnek a tóból

Az algák gyors eltűnését a tóból "összeomlásnak" is nevezzük. Ekkor az algák nagy tömegben pusztulnak el a vízben. Amikor ez megtörténik, az ammónia koncentráció gyorsan megnőhet, mivel az fő ammónia falók, az algák, hirtelen eltűnnek a vízből. A halott algatömeg még ráadásaul rosszul hat a vízben oldott oxigén szintjére is, növeli a CO2 koncentrációt is. Ezután az összomlás után könnyen mérhetünk 6-8 mg/ l ammónia koncentrációt is.

Az ammónia szint változásának szezonalitása

Az ammónia koncentráció szezonális változása függ az alga populáció ( azonos élőlények halmaza ) sűrűségétől és a fotoszintézis ( az algák/növények/baktériumok a napfény energiáját felhasználva szervetlen anyagból szerves anyagot hoznak létre ) intenzitásától. Ha ezek magasak, az ammónia koncentrációja alacsony. Késő nyáron, kora ősszel elkezd nőni a koncentrációja.

Ezen az ábrán az ammónia éves koncentráció-változása látható. Télen és tavasszal magasabb, nyáron szinte 0.

Mit tehetünk ellene ?

- Hagyjuk abba az etetést illetve csökkentsük az etetések intenzitását. 
- Csökkentsük a táp fehérje tartalmát.
- Növeljük az oxigén bevitelt a tóba.
- Távolítsuk el a tómeder aljáról az iszapot.
- Használjunk hatékony biológiai szűrést.
- Adjunk időről-időre hasznos baktériumokat a szűrőrendszerbe.
- Tegyünk plusz levegőztetést a biológiai szűrőnkbe is!
- Tegyünk zeolitot a szűrőnkbe ( 1 kg zeolit/ 1m3 tóvízhez ).
- Adjunk sót a tóvízhez. Ez csökkenti a nitrit mérgezés hatásait ( pl nitrite peak ).

Forrás: https://thefishsite.com/articles/managing-ammonia-in-fish-ponds

Kapcsolódó termékek a Koi Mánia webshopban:

JBL NO2 Test (nitrit teszt)

JBL Testlab Koi

Ha van egy tavunk, azt nagyjából tudjuk, hogy milyen egyensúly legyen a halak és a növények száma között, hogy a tóból el kell távolítanunk a belehullott szennyeződéseket, de azt már nem biztos hogy teljesen értjük, hogy ezek az összetevők/folyamatok, hogyan befolyásolják a víztisztaságot/vízminőséget.

Szerencsére nem kell egyetemi diploma a természet körfogásainak megértéséhez.

A nitrogén körforgás, az egyik legfontosabb folyamat a földön. Fontos hogy tisztában legyünk vele, és megértsük az alapjait, mert sok kérdésünkre választ adhat a halak egészségét és az egészséges tóvizet illetően.

A folyamat

A nitrifikációs folyamat vagy nitrogén ciklus egy biológiai folyamat, ami az ammóniát ( NH3 ), nitritté ( NO2 ), majd utána nitráttá ( NO3 ) alakítja a vízben. A nitrogén ciklus egy nagyon komplex biológiai folyamat, amelynek során az említett folyamatok mindig egymás mellett, egymással kölcsönhatásban, párhuzamosan folynak.

Sajnos sokunk fejében ez folyamat még mindig értetlenséget szül, ezért is az a célunk, hogy közérthetően írjuk le ezt a folyamatot.

Néhány új tótulajdonos sokszor elkezd aggódni a különböző nitrogén vegyületek jelenléte miatt a tóban, és elkezdik fölöslegesen megváltoztatni a víz összetevőket különböző vegyszerekkel, azt remélve hogy így elérhetik a tökéletes vízkémiát a tóban. Ezzel ellentétben, ha a tó jól meg lett tervezve, ha eltávolítjuk a vízfelszínen úszó hulladékot szkimmerrel, vagy a tómeder aljáról tóporszívóval, adunk a szűrőkhöz hasznos baktérium kultúrákat, eltávolítjuk iszapfaló baktériumokkal az iszapot a meder aljáról, betelepítjük megfelelő növényzettel a tavat, akkor a kívánt egyensúly idővel magától is be fog állni.

Nitrogén termelők – a levegő, az eső, a tó

A levegő maga is 78% nitrogént tartalmaz. Ez a fajta nitrogén teljesen közömböskötésű, és nem használható fel sem az állatok, sem a növények számára. Általában esővel kerül a tóvízbe, ahol átalakul és így már felhasználható formába kerül a növények számára. A nitrogén gáz a víz párolgásával visszakerül azután az atmoszférába.

Ammónia fogyasztó – a nitrogén ciklus

A tó nagy felületű részein, úgy mint tófólia, kavics, kövek, biológiai szűrők felülete, megtelepednek a hasznos baktériumok amelyek felelősek a nitrifikációs folyamatokért, ahol is a toxikus ( mérgező ) ammóniát nitritté, majd nitráttá alakítják. Ha tehát hasznos baktérium kultúrákat adunk a tóhoz időről időre, azzal végső soron az ammónia lebontását segítjük elő a tóban. Ha új a tó, akkor új baktériumok is kellenek a tóba. A természet ezt önmaga is elvégzi 4-6 hét alatt, de mi meggyorsíthatjuk a folyamatot, hasznos baktérium kultúrák telepítésével.

Nitrát fogyasztó – tavi növények

A nitrátot vagy a tavi növények építik magukba vagy – anaerob / levegőtől elzárt folyamatok révén – a de-nitrifikáció folyamán, visszaalakul nitrogén gázzá és távozik a légkörbe. A nitrát szintet a tavainkban, folyamatos, részleges vízcserékkel is csökkenthetjük ( heti 10-15%  friss víz )

Nitrát termelők – az eső és a villámlás

Nitrát kerülhet a tavunkba akkor is ha a légkörben valamilyen folyamat hatására átalakul. Ez például történhet viharokban, villámláskor. Ekkor a nitrogén gáz, elbomlik és oxigénnel kapcsolódva nitrogén oxid képződik, ami az esővel bemosódik a tóba. Ez az oka annak hogy villámlással kísért eső után zöldebb lesz a gyepünk – nem csak vizet kap a gyep, hanem nitrogént is ( gyakorlatilag természetes trágyázást kap ). Ez az oka többek között az eső utáni vízvirágzásnak / zavarosságnak – a vízbe hulló csapadék nitrogént is tartalmaz.

Ammónia termelő – a műtrágyázás

Legyünk óvatosak a tó körüli műtrágyázással. Erős esők, vagy a locsolás hatására a műtrágya – ami ammónia és foszfor hozzáadásával készül – belemosódhat a tóba, ami vízminőségi problémákhoz vagy akár a halak halálához is vezethet.

Ammónia termelő – elhalt növények, állatok

Olyan szerves hulladékok, mint a falevelek, fűnyesedék, elhullott halak vagy rovarok a tóban, előbb-utóbb elkezdenek lebomlani és a folyamat során szintén ammónia keletkezik. Hogy csökkentsük az aljzatra hulló szerves anyagok mennyiségét, használjunk szkimmert a tóban. Ez megakadályozza hogy a vízfelszínre hulló hulladék lemerüljön a tófenékre. Ősszel hálót feszíthetünk ki átmenetileg a tóba hulló falevelek ellen.

 Ammónia termelő – a haltáp és annak mellékterméke

A legtöbb tóban vannak halak is. Amikor a halak esznek, az eredmény: meg nem evett táp és a megemésztett táp mellékterméke, a halak ürüléke. Mindkettő befolyásolja a tó ammónia szintjét. Ne adjunk több tápot a halainknak, mint amennyit pár perc alatt elfogyasztanak. A jó minőségű haltáp szintén alapvető fontosságú. A prémium minőségű haltáp jobban emészthető, kevesebb melléktermékkel szennyezi a tavat, és a melléktermék könnyebben lebomlik a tóban.

Ammónia fogyasztó – az oxigén           

Az oxigén is nagyon fontos a nitrifikációs folyamathoz, mivel a baktériumok is oxigént igényelnek az életfolyamataikhoz. Érdekesség, hogy 10 C fok hőmérséklet emelkedés megduplázza a baktériumok oxigén igényét. Ha tehát megfelelően ellátjuk oxigénnel a tóvizet, nem csak a halaknak kedvezünk ( egészségesebb halak, hatékonyabb tápanyag felhasználás és hasznosulás ), hanem a nitrogén ciklust is segítjük ( az ammónia gyorsabban lebomlik ).

Érdekességek a hasznos baktériumokról

Nitrosomonas. A nitrosomonas baktériumok végzik az ammónia bontását  nitritre. Ezek a baktériumok tehát oxigént és ammóniát fogyasztanak el a vízből és nitritet bocsájtanak ki. Bár a nitrit nem annyira toxikus mint az ammónia, bizonyos koncentrációban veszélyes lehet a halak kopoltyú lemezeire ( nitrit-peak ). Nitrobacter. A másik hasznos baktérium kolónia a tóban a Nitrobacter, amelynek  végterméke a kevésbé toxikus nitrát. Ez a két baktérium kultúra folyamatosan feldolgozza ezt a két anyagot ( ammónia, nitrit ) a vízben, addig amíg kialakul a tökéletes egyensúly, amikor is az ammónia és a nitrit már kimutathatatlanok lesznek ( jó esetben ) a tóban a teszterek segítségével. Nitrát mindig marad a tóban, de az már felhasználható a növények, és algák részére, illetve ez gyakorlatilag csak nagyon nagy koncentrációban káros a halakra.

Összegzés

Ha egészséges tóvizet szeretnénk elérni, fontos megérteni a nitrogén ciklus működését és annak hatásait a tólakókra. A ciklusnak idő kell, mire rendesen beindul egy új tóban, vagy teljes vízcserénél. Fontos hogy fokozatosan telepítsük be az új tavat, illetve nagyon figyeljünk oda a fokozatos etetésre. Kezdetben folyamatosan figyeljük a vízkémiai összetevőket. Ha a halak jelzik a viselkedésükkel ( furcsa ugráló úszás, pipálás a vízfelszínen, vagy fekvés a tómeder alján ) hogy gond lehet a vízkémiával, azonnal végezzünk víztesztet, ezzel is elkerülve az ammónia vagy nitrit katasztrofális felhalmozódását a vízben.

Forrás:

https://www.aquascapeinc.com/water-gardening/general-water-gardening/understanding-your-ponds-nitrogen-cycle

http://www.michigankoi.com/Understanding-the-Nitrogen-Cycle-Koi-Pond-Water-Information-sc-280.html

Mint azt biztosan tudjátok, az egyik legjobb módja a tiszta tóvíz elérésének, az UV lámpa használata, már amennyiben az algásodást az egysejtű, lebegő alga okozza. Az UV nem segít a fonalas alga ellen. Ha mégis zöld marad a tavunk UV lámpa használatakor, valamit rosszul csináltunk. Íme néhány ok, ami a problémát okozhatja.

Első lépés

Az első lépésként bizonyosodjunk meg róla, hogy a lámpa világít. Ha a lámpa világít, azt látjuk egy kis kémlelő nyíláson. Soha ne nézzünk közvetlenül az UV lámpa fényébe. Ha nem világít, akkor vagy rossz az izzó, vagy egyéb elektromos problémánk van.

Nem megfelelő méretű UV lámpa

Minden UV lámpának megvan a tómérethez viszonyított tisztító hatása, illetve a szivattyú átfolyási mennyisége is számít. Pl egy 25 wattos lámpa kb egy 4000 literes tavat tud tisztítani, 4000 l/órás szivattyú átfolyással. Az átfolyási mennyiség nem nőhet számottevően, mert ha túl gyorsan folyik át az UV lámpa házán a víz, nem marad elegendő ideje a lámpának megölni az algát. A tóméret nőhet, viszont ebben az esetben a víz tisztasága csökken. Esetünkben a 25 wattos izzónak egy 7000 literes tóra még van hatása, de nem várhatunk kristály tiszta vizet a tó fenekéig. Néhány gyártó megkülönböztet tisztítási rátát, és sterilizációs rátát az UV lámpák erejének figyelembe vételével. A tisztasági ráta azt garantálja, hogy adott lámpa, egy adott méretű tó felső 30 centiméterében kristály tiszta vizet eredményez.

A tisztítási rátával kapcsolatban meg kell említenünk, hogy teljesen tiszta víz nem várható el. A „tisztító” szó, jó biológiai szűrést, megfelelő növényesítést feltételez a tóban.

Hazai tapasztalataink szerint,  4-5 watt/m3 tóvíz az UV lámpa megfelelő méretezése. Tehát egy 10 m3-es tónál 40-50 watt használata hoz megfelelő eredményt ( tiszta vizet ).

Elhasználódott lámpa

Az UV lámpák nem tartanak örökké. A lámpa élettartama a gyártótól függ. Ezt szokás hónapban, vagy működési órában megadni. A működési idő lejártával a lámpa algaölő hatása szignifikánsan csökken. Ha a tó a lámpa használata mellett is kezd bezöldülni, megérett a cserére. Mi hazai viszonyok mellett, minden évben ( szezonban ) cseréljük az izzót. Fontos megjegyezni , hogy az elhasználódott lámpa továbbra is világít, viszont továbbra már nem hatásos az alga elleni küzdelemben.

Koszos üvegbúra

 Az üvegbúrát, ami az izzót hermetikusan elzárja a víztől, időről időre tisztítani kell. Iszap, vízkő rakódhat rá, ami gátolja az UV fény algaölő hatását. Néhány búra kvarcból készül, ami jobban átereszti a fényt, mint a normál üveg.

A koszt papírtörlő kendővel, vagy gyenge háztartási savval tudjuk eltávolítani ( vízkő ).

A szűrő és a szivattyú elhelyezése

Az utolsó, de mégis sokszor felmerülő probléma a szűrő és a szivattyú nem megfelelő elhelyezése a tóban. A szivattyúnak olyan messze kell lennie a szűrőtől, amennyire csak lehet. Ha merülő szivattyút használunk, az a jó, ha az a tó ellentétes oldalán van mint a szűrő. Erre a megfelelő vízmozgás miatt van szükség.

Az UV lámpa használata nem szükségszerű egy tóban, de az egyik legjobb megoldás a kristálytiszta víz elérésére. Az UV lámpa tisztává teheti a vizet, de a nem garantálja a tökéletes vízminőséget. Ennek elérésére jól méretezett biológiai szűrőt kell alkalmaznunk a tóban.

Érdekességek  az UV lámpa használatáról

Az UV lámpát az ipar sok területén használják, ilyenek pl az orvosi felhasználás, gyógyszeripar, ivóvíz tiszítás, stb. Pár éve használják csak akváriumok és tavak alga problémái ellen. Alapvetően négy fő elemből épül fel: maga az izzó, az üvegbúra, ami védi a víztől az izzót, egy trafó, ami biztosítja a megfelelő elektromos ellátást, és egy ház, amibe az összes összetevő egybe van építve. 

Sok félreértés kering az UV lámpa használatáról a kerti tavakban. Az egyik ilyen, az az, hogy az UV lámpa roncsolja, elpusztítja a hasznos baktériumokat a tóban. Ez nem igaz. Nem az összes víz áramlik át egy időben a tisztító egységen, illetve a baktériumok a szűrő felületén és a tófólia felületén vannak megtelepedve. Amit az UV lámpa tesz, az az hogy a káros baktérium és gomba spórák számát kordában tartja a tóban. Az algák DNS-sét ( örökítő anyag ) károsítja, ezzel megakadályozva a további szaporodásukat a tóban.

Az UV lámpát mindig párosítanunk kell egy, a tó méretéhez illő, megfelelő biológiai szűrővel.  Az UV lámpa az algát öli meg a tóban, a biológiai szűrő, a káros ammóniát alakítja át a kevésbé káros nitráttá.

Az UV lámpát ki kell kapcsolnunk gyógyszeres kezelés esetén, mivel az UV fény lebontja a gyógyszerek hatóanyagait is.

Az UV lámpa vásárlást körültekintően kell végezni. Nem csak a watt szám számít, hanem az UV lámpa gyártója és a lámpa felépítése, minősége is. Figyelembe kell venni a tó méretén kívül a növényesítés mértékét, mennyi napfény éri a tavat, hány hal van a tóban, stb…

Forrás: http://www.watergarden.org/Pond-Info/Facts-About-UV

A megfelelő eszközök

Az alga az egyik legtöbbet tárgyalt téma a tótulajdonosok között. Az algásodás az egyik legáltalánosabb probléma az új telepítésű tavak esetében. Az új tónak el kell érnie a megfelelő egyensúlyt,  a  növény / állat / általános biológiai folyamatok területén.

Az egyike a legfontosabb dolgoknak egy új tó építésénél, a tökéletes, a tó méretének megfelelő műszaki  tartalom telepítése. A szivattyúnak legalább a tó felével egyenértékű kapacitásúnak kell lennie,  tehát egy 10.000 literes tó esetében ez minimum  5.000 liter/órás szivattyút jelent. Ez egy „vízi kert” szükséglete. A vízi kert sok növényt és nagyon kevés halat jelent. A kois tó nagy halakat jelent, ezért ennek nagyobb a szűrési igénye. Ezek a tavak megkívánják a tó méretével egyenértékű pumpa használatát, esetünkben tehát  10.000 literes tóhoz 10.000 literes szivattyút.

A szivattyú azon kívül hogy mozgatja a vizet, szűrnie is kell azt. A szivattyú átvezeti egy - , a tó méretéhez megfelelően megválasztott - szűrőn a vizet. A szűrő megválasztása kellő körültekintést kíván. Kereskedője segít a választásban.  A biológiai szűrés teljes kapacitása, csak pár hét alatt alakul ki, ennyi idő szükséges a baktérium telepek megfelelő számú megtelepedéséhez. A biológiai szűrőnek a nap 24 órájában, egész szezonban működnie kell.

A tó megfelelő kialakítása

Egy másik fontos összetevője a kiváló vízminőség elérésének, a tó megfelelő kialakítása. A tó minimum  40%-ának mély zónának kell lennie, ez vízi kert esetében legalább 60 cm, kois tó esetében 90 cm vagy inkább 120 cm legyen. A maradék 60%-nak fele-fele arányban, közepes és sekély részből kell állnia.

Tó szkimmer

Egy tó szkimmer alapvető fontosságú egy tóban, mivel a szennyeződések 85%-át elszívja a felszínről, mielőtt még azok elsüllyednének. A tavat úgy kell megtervezni továbbá, hogy ne folyjon bele felesleges esővíz. Ez az egyik legáltalánosabb oka az algásodásnak. Az eső nagyon sok szerves  anyagot belemoshat a kertből a tóba: ezek lehetnek műtrágyák, vagy egyéb kemikáliák. A tó készülhet betonból,  lehet benne sok mészkő, ez magas pH szintet okozhat, ami szintén segíti az alga növekedést.

Megfelelő karbantartás

Valamennyi szennyeződés mindenképpen le fog süllyedni a tófenékre. Addig  amíg ez nem éri el körülbelül  az  1 cm-es vastagságot, nem szükséges az eltávolítása. A megfelelően kialakított tóban ez az üledék a tófenék egy meghatározott, kis részén halmozódik fel, ahonnan az könnyen eltávolítható. Az olyan anyagok mint a belehulló falevelek vagy a fonalas alga, hálóval eltávolíthatók.  A nagyon finom üledéket tóporszívóval tökéletesen ki tudjuk szívni a meder aljáról. Ezekkel a megoldásokkal minimálisra tudjuk csökkenteni az üledék mennyiségét a tóban. Baktérium kultúrák és iszapfalók folyamatos hozzáadásával nem csak a víz általános állapotán javítunk, hanem csökkentjük a szagokat, javítjuk a halak általános egészségi állapotát, csökkentjük az iszap mennyiségét, amik mind-mind hozzájárulnának az alga növekedéshez.

Megfelelő növényesítés

A különféle hínárok és más víz alatti és lebegő növények eltávolítják/felveszik/magukba építik a felesleges tápanyagokat a tóból, ezáltal éhezésre kárhoztatva az algákat. Szintén telepítsünk  tavi rózsát, kagyló tutajt, vízi jácintokat a tóba. Ezek árnyékolni fogják a vízfelszínt.  Ez hűti a vízfelszínt és eltakarja  a napfényt az algák növekedése elől.

Még hogyha tökéletesen is építetted meg a tavat, megfelelőek a műszaki berendezések, elég növény és nem túl sok hal van a tóban, akkor is lehet  valamennyi  alga a tóban.  Ez főleg akkor igaz, ha új a tó.  Idővel, ahogy beérik a tó ( kivéve hogyha teljesen kiürítjük és újratöltjük ) az alga probléma szép lassan eltűnik.

További algakontroll megoldások

A fentebb felsorolt megoldásokon kívül alkalmazhatunk UV lámpát is az alga eltávolítására a tóból. Ezek már nagyon sok erősségben és kivitelben elérhetőek a kereskedésekben. Tapasztalataink szerint 3-4-5 Watt / m3 a megfelelő méretezése az UV-C lámpáknak. Tehát egy 10.000 literes tóhoz 30-40-50 wattos UV lámpát ajánlunk. A túlméretezés itt nem jelent problémát. Az UV lámpa nem károsítja a hasznos baktérium telepeket, csak a vízben lebegő algát és egyéb káros baktérium és gomba spórákat öli meg.  

Rengeteg egyéb algaölő szer létezik ma már. Ezek közül egy természetes megoldás, az árpaszalma granulátum, ami fito-toxinokat termelve öli meg az algákat. Hozzátenném hogy ez a megoldás picit sárgává festi a vizet. Vannak különféle víz megfestő anyagok, amik csökkentik a napfény mennyiségét a tóban. Nagyon fontos megjegyezni a folyamatos levegőztetés szükségességét az alga elleni harcban.

Fonalas alga

Nagyon sok formája lehet.  Lehet hosszú  és  fonalas, rövid és szőrös. A rövid szövetű  alga, ami a tófólia szélén telepszik meg, kis mennyiségben még hasznos is. Egyrészt ad a tónak egy természetes megjelenést ( nem látszik ki a tófólia ), felveszi a tápanyagokat a tóból mint az összes  tavi növény,  oxigénnel telítik a vizet nappal ( éjszaka oxigént használnak ). Ezt a fajta algát nem kell teljesen kiirtani a tóból, viszont a nagy mennyiségű fonalas algát mindenképp kontroll alatt kell tartanunk. Ennek több lépése lehet:

1. Fizikailag távolítsunk el annyi fonalas algát a tóból, amennyit tudunk. Ezt tehetjük kézzel, de vannak erre már különféle speciális kefék is.
2. Használjunk speciális fonalas algaölő szereket a tóban. Ezekről tudni kell hogy oxigént vonnak el a vízből, így fokozottan ügyeljünk a tó megfelelő levegőztetésére a kezelés alatt!
3. Figyeljünk a vízkémiára víz teszterekkel. A fonalas alga növekedést segíti a magas foszfát és pH tartalom. Ha a pH 8.5 fölötti, használjunk pH csökkentő szereket annak csökkentésére. Ha a foszfát szint magas, használjunk foszfát-eltávolító anyagokat.
4. Használjunk iszapfaló baktériumokat a tóban, ami eltávolítja a szerves hulladékot a meder aljáról.
5. Használhatunk speciális elektromos fonalas algaölő berendezést is. Ezek réz ionokat bocsájtanak ki, és ezáltal pusztítják el az alga sejtjeit.

Összegzés

• tartsuk minimális szinten a tómeder alján az iszapot, 1 cm-es vastagságig még nem kell eltávolítani. Tóporszívóval könnyen eltávolítható az összegyűlt iszap.
• ne etessük túl a halainkat, bármennyire is kéregetnek
• állítsunk be egy nagy biológiai szűrőt és adjunk neki időt a megfelelő működés elérésére ( ami több hét )
• telepítsünk megfelelő típusú és mennyiségű vízi növényt > vízen úszókat, árnyékolókat, víz alattiakat, oxigén termelőket, stb
• használjunk baktérium kultúrákat és iszapfalókat a tó egyensúlyának eléréséhez és fenntartásához
• használjunk algaölőket ( lebegő és fonalas alga ellen ) a fent említett módszerek valamelyikéből
• építsünk a rendszerbe UV-C lámpát a lebegő algák ellen

Forrás : http://www.watergarden.org/Pond-Info/Control-Algae