Az ökológia definíciója a következő: az élőlények és az őket körülvevő környezet közötti viszonyok és kölcsönhatások összessége. A természetes egyensúly időről időre felvetődik a beszélgetésekben, amikor a tavakról van szó. Sajnos sok ember hiszi ezt a saját túltelepített, rosszul szűrt taváról is.

A tény viszont az, hogy a tipikus kerti tó nem természetes tó, mivel ember készítette és fejlett szűrő technikát igényel az egyensúlya fenntartása érdekében.

Természetes tavak vs. kois tavak

A természetes tó definíciója:  egy adott víz tömeg, amiben lehetséges a magasabb rendű növények élete és természetes szaporodása. Ez azt jelenti, hogy a teljes tómeder alkalmas a növényi életre, és a mélysége nem több, mint 4.5 méter.

Egy másik definíció a víz cirkulációjával ( körforgás ) foglalkozik - a tó elég sekély ahhoz, hogy elég cirkulációt indítson be a szél önmagában is, így nincs szükség ehhez drasztikus hőmérséklet változásokra, a víz körforgása összekeveri a vizet az aljzattól a felszínig.

Ez a keveredés egyébként veszélyes is lehet, főleg télen, amikor befagy a tó és a tó alján összegyűlik a 4 fokos tóvíz, mivel ennek van a legnagyobb fajsúlya. Így tudnak áttelelni a halak. Mélyebb tavakban ez a körforgás jóval ritkább mint egy kerti tóban.

Egy kois tó nem csupán egy tó, koikkal. Persze, koik is kellenek a tóba, de kell egy nagyon hatékony bio szűrés is, ami meg tud birkózni a halak hatalmas mennyiségű nitrogén terhelésével ( ammónia! ). Erre a szűrő rendszerre nincs szükség a természetes tavakban, mert a nitrogén körforgás természetesen is végbemegy a tavakban.

Nagy halterhelés

A kerti tavunk egy kicsi, zárt rendszer, amely gazdag szerves-, és ásványi anyagokban, ami segíti az algák szaporodását, és csökkenti az oxigén szintet a vízben. A kerti tavunkban átlagosan 10 hal jut 5000 liter vízre, míg egy természetes tóban 1 hal jut 50.000 liter vízre ( 100-szor annyi ).  A hobbi haltartók legtöbbször azt várják a tóban élő élőlényektől, hogy éljenek túl minden őket ért megpróbáltatást. A kois tó méretei nem hasonlíthatóak össze egy természetes tó méreteivel, ami sokszor nagyobb, nagyon régóta létezik, és jó eséllyel egyensúlyban van. A természetes egyensúly önmagától fenn áll egy alig halasított, szűretlen természetes tóban, míg egy kerti tó vízminőségét az év minden napján kontroll alatt kell tartanunk.

Egy kerti tóban a baktériumok, vírusok, fitoplanktonok, zooplanktonok, makrofiták, és természetesen a koik a fő ökológiai játékosok.

A mikróbiális körforgás

Csak mintegy 30 éve ismert az a tény, hogy mikrobiális körforgás kis, mikroszkopikus élőlényeket tartalmaz:  baktériumokat, csillósokat, ostoros egysejtűeket. Ezek a nano ( a mm 1 milliomod része ) és piko ( a mm 1 milliárdod része ) méretű kis élőlények bontják le a szerves anyagokat a tóban és ezeknek a tömegét találjuk a tó alján, mint mulm. Ha ez a mulm a tó alján marad hosszú ideig, az növeli a halak oxigén igényét. Egyszerűen szólva : egy koszos tó több oxigént igényel mint egy tiszta.

Ha a szerves anyag nagyon felhalmozódik a tó alján, akkor beindulnak az anaerob ( oxigén nélküli ) folyamatok. Ezen a ponton a patogén baktériumok elkezdenek szaporodni, potenciális veszélyt jelentve a halakra. A  baktériumok egyensúlya felborul, és a patogének irányába billen az egyensúly. Ideális esetben ezt a mulmot eltávolítja az alsó elvezető cső illetve egy tóporszívó, vagy az iszapfaló baktériumok,  így nem okoz gondot.

A fitoplanktonok

Az algák, az elsődleges fitoplanktonok a tavainkban. Mindenütt jelen vannak és szaporodnak. Mind a lebegő, illetve a fonalas algák is természetes élőlényei a tavainknak, lehetetlen őket teljes egészében kipusztítani ( még a legtisztább vízben is van alga ), viszont nem jelei az egészségtelen tónak, hanem természetes lakói annak. A lebegő alga virágzás viszont nagyon gyorsan be tudja zöldíteni a vizünket. Egy jól méretezett UV lámpa hatékony megoldást jelenthet ellenük.

A fonalas algáknak sok fajtája lehet. Tipikusan zöld, szálas növények, amelyek a tófólián, köveken és vízesések környékén szaporodnak el. Fizikailag lehet eltávolítani őket illetve a kereskedelemben kapható szerekkel.

A zooplanktonok

Piciny mikroszkopikus méretű állatkák, 3 fő kategóriába tartoznak - protozoák, kerekes férgek, rák és rovar lárvák. A zooplankton definíciója szerint, nagyon minimális helyváltoztatásra képes állatok, gyakorlatilag lebegnek a vízben. A haltartók által ismert néhány zooplankton közül az egyik a potenciálisan halálos Costia ( fátyolbetegség ), trichodina ( nehézlégzést okozó egysejtű ). Más zooplanktonok pl mint a Daphniák, hasznosak. Kis halaink tápláléka lehet.

A zooplanktonok lényeges szerepet töltenek be a táplálékláncban, mivel elfogyasztják a baktériumokat illetve az algákat. Ők maguk pedig táplálékul szolgálnak a halivadékoknak és a kis halaknak.

Makrofiták ( magasabb rendű növények )

Első rendű képviselői a növények, hatalmas szerepet játszanak a földön a fotoszintézisben, ezzel oxigént termelnek a légkörbe. Ne feledjük azonban, hogy a vízi növények és az algák is, éjszaka oxigént fogyasztanak, szóval egy 24/7-ben működő légpumpa alapvető fontosságú a tóban. Ha csak vízesés van a tóban, azt se kapcsoljuk ki éjszakára, éjjel-nappal forgassuk a vizet.

Fontos tudnunk hogy a biológiai szűrés csak bizonyos hőmérséklet fölött ( 14-15 C fok fölött ) dolgozik hatékonyan, főleg tavasszal.

Az ember által létrehozott tavak nem természetesek, a nagy mennyiségű betelepített hal miatt. A természetes tavakban a baktériumok, fitoplanktonok, zooplanktonok és makrofiták száma hatalmas a kis számú hal populációhoz képest. Ez az arány szükséges ahhoz hogy a természetes vizek tiszták és egészségesek maradjanak.

A mi kerti tavunkban ez az arány nincs egyensúlyban ( sok a hal ) ezért hatékony biológia szűrésre van szükségünk, hogy a tiszta és egészséges víz minőséget fenntartsuk.

Forrás: www.clarkekoi.com