Koi Mánia Blog

Koi Mánia webshop: koimania.hu

Az ismert ázsiai tetoválás kultúrája, vonalai

2019. március 07. 16:21 - Bocsek

Alapi László klubtagunk vendégírása

Irezumi

Az irezumi (入れ墨, 入墨, 紋身, 刺花, 剳青, 黥 vagy 刺青) japán kifejezés arra a folyamatra utal, amikor a tintát a bőr alá juttatják, ezzel maradandó nyomot hagyva. Maga a szó többféleképpen írható, a legsűrűbben használt a 入れ墨 vagy 入墨, ami szó szerint a tinta behelyezését jelenti. 紋身 (olvasd: bunsin) a "test díszítését", míg a 剳青 karakterek egy kicsit szentimentálisabban megfogalmazva a "maradni" vagy "megmaradni" és a "kék" vagy "zöld" szavakra utalnak.

irezumi_tetovalas_koi_mania.jpg

Az Irezumi készítésére használt anyagok és eszközök mind-mind egy tradicionális séma alapján elfogadott és működő rendszer volt és ma is az! Az Irezumi készítéséhez használt magas növényi pigment tartalmú (AOIKIDO) -szilárd, fekete színű tömbök elkészítését is tradíció övezi.

A japán tetoválások története

A spirituális és díszítő célzatú tetoválások múltja Japánban egészen a Dzsómon, vagy paleolitikus korig (kb. Kr.e. 10000) nyúlik vissza. Egyes tudósok azt állították, hogy a korból származó figurák arcán és testén talált jellegzetes zsinórszerű minták a tetoválás akkori formái, ám ez az állítás korántsem volt egybehangzó. Ennek ellenére valóban fellelhetünk hasonlóságokat ezen minták és egyes - a Dzsómon-korral egy időben létező - kultúrák tetoválási szokásai között. Az ezt követő Jajoi-korban (kb. Kr.-e. 300 – Kr.u. 300) a Japánba látogató kínaiak megfigyelték és feljegyzéseket készítettek a tetoválásokról. Úgy hitték, ezek a motívumok spirituális erővel bírnak és státusszimbólumként is működnek.

A Kofun-korban (Kr.u. 300–600) negatív dolgok kezdtek kapcsolódni a tetoválás fogalmához. A rituális és státuszjelölés helyett a tetoválásszerű jelek büntetésként leginkább bűnözőkre kerültek.

Ainu tetoválások

Az ainuk, Japán őslakosai a tetoválásokat díszítő és társadalmi eszközként használták. Ez azonban nem játszott szerepet az irezumi kifejlődésében.

ainu_tetovalas_koi_mania.png

Az Edo-korig (Kr.u. 1600–1868) a tetoválások funkciója bizonytalan volt. Jórészt még mindig büntetésként használták, de itt-ott előfordultak dekoratív szándékkal is. Ennek ellenére ez volt az a kor, mikor a szimplán díszítésként készített és viselt tetoválás kultúrája egy művészeti ággá kezdett fejlődni. Ez annak köszönhető, hogy az ún. fadúcos nyomtatás (lásd: ukijo-e) is fejlődött és kiadták a népszerű kínai novellát, a Szuikoden-t, egy történetet lázadásról és bátorságról, aminek illusztrációiban hősies férfiakat láthatunk, kiknek testét sárkányok és más mitikus lények, virágok, vad tigrisek és vallási alakok képei díszítették. A novella azonnali sikert aratott, és a kereslet az efféle tetoválások iránt jelentősen megnőtt.

A művészek, akik eddig a fadúcos nyomtatással foglalkoztak, tetoválni kezdtek. Ehhez használt eszközeik többsége a fafaragáshoz használt dolgokból került ki, beleértve a karcoláshoz használt tűt, vésőt, és nem utolsósorban azt az egyedi tintát, amit Nara tintaként ismerünk, és a bőrbe tetoválva kékeszöldre változik. Tudományos vita folyik arról, hogy pontosan kik is voltak e tetoválások viselői. Egyes tudósok azt állítják, hogy az alacsonyabb osztályba tartozók hordták - és fitogtatták - őket, míg a másik oldal szerint a gazdag kereskedők - akik nem kérkedhettek vagyonukkal a törvény szerint - a ruhájuk alatt hordták a drága remekműveket. Bizonyos az is, hogy a tűzoltók is előszeretettel tetováltattak bátorságot szimbolizáló alakokat, egyfajta spirituális védelem eszközeként.

Tetoválás a modern Japánban

A Meidzsi-kor elején a japán kormány meg akarta őrizni jó hírét és ugyanígy jó benyomást akart tenni a Nyugatra, ezért törvényen kívül helyezte a tetoválásokat, így azokra végleg ráragadt a bűnözés bélyege. Ennek ellenére sok külföldi érkezett Japánba, hogy tehetséges tetoválóművészek kezei közé kerülhessen, így a hagyományos tetoválás a "színfalak mögött" folytatódott. 1948-ban a megszálló erők legalizálták a tetoválásokat, de továbbra is megmaradt a bűnözőkhöz való asszociáció. A bűnözők alatt leginkább a jakuzát értjük, a közismert japán maffiát, és sok helyen (például nyilvános fürdők, edzőtermek, gyógyfürdők) a mai napig tiltják a tetoválással rendelkező vendégeket.

Annak ellenére, hogy nyugati hatásra a tetoválások a japán fiatalok körében is népszerűvé váltak, a köztudatban még mindig rossz dologként szerepelnek. Az Egyesült Államokkal szemben Japánban még egy tetoválószalon keresése is nehéznek bizonyulhat, tekintve hogy ezeket rendszerint nagyon turista- és amerikai hadsereg-barát területekre teszik. Kunihiro Simada, a Japán Tetoválás Intézet elnöke azt nyilatkozta, hogy napjainkban a kormány elnyomásának köszönhetően körülbelül 300 tetoválóművész dolgozik Japánban.

irezumi_tetovalas_2_koi_mania.jpg

Az országon belül a tetoválásoknak még politikai következményei is vannak. 2012-ben Toru Hasimoto, Oszaka miniszterelnöke egy kampányt indított, amiben arra buzdította a japán cégeket, hogy szabaduljanak meg tetoválásokkal rendelkező alkalmazottjaiktól. Egy cikk ezt írta Hasimotoról: "Azon dolgozik, hogy beismerésre kényszerítse a dolgozókat, ha tetoválásuk van. Ha van nekik, távolítsák el, vagy keressenek munkát máshol." Hasimoto nézetei gyorsan befogadásra találtak, sok nagyobb cég ugyanis már nélküle is "tetoválás-fóbiás" volt, így egyértelműen a miniszterelnök oldalára álltak. A modern japán tetoválások hasonlóképpen készülnek, mint az európaiak. A tradicionális irezumival ellentétben, ahol a legtöbb tervezés, döntés a művészre marad, a vendég egy saját maga által választott mintát visz, vagy a szalonban helyben dönti el, hogy mit szeretne. Sok japán tetováló a tradicionális módszer mellett sok stílusban jártas, ezzel egy széles választási lehetőséget adva a kliensnek, a tribáltól kezdve a modern stílusokig. A modern tetoválások géppel készülnek, ahol a gépbe helyezik a tintát, van a tű hegyét mártják abba. A minőség, amit kiadnak a kezük közül, enyhén borsos áruk ellenére keresettek és csodálni valók rengeteg ember számára. Annak ellenére, hogy milyen erős diszkriminációval szembesülnek a tetovált emberek Japánban, még mindig ez az egyik legjobb hely a világon, ha minőségi tetoválást szeretnénk.

irezumi_mintak_koi_mania_6.png

Míg a modern tetoválások nagy része mechanikusan történik, az irezumit még mindig kézzel készítik, hagyományosan, kis véső-szerű eszközökkel. Azok a specialisták, akik az ősi tetoválások vonalát viszik tovább, leginkább Tokió-n kívül helyezkednek el. Az irezumi művelete fájdalmas, időigényes és drága: egy ún. body suit (a karokat, hátat, a lábak felső részét és a mellkast fedi, egy függőleges csíkban helyet hagyva a test közepén) akár 5 évbe is telhet, és milliókat is elkérhetnek érte. Japán egyik jelenleg legismertebb tetoválója Horijosi III. (a számból láthatjuk, hogy ő mestere nevét viseli.) Ő egy szintén legendás tetováló, Horijosi I. keze alatt kezdett tanulni, 25 éves korában. Új munkákat már nem készít, hanem kliensei jelenlegi tetoválásainak befejezésén dolgozik. Mielőtt tetoválóművész lett volna, a jakuza tagja volt. Ő ezt nyilatkozta a The Japan Times-nak: "A teremtmények, amiket rajzolok, csak valaki bőrén kelnek életre. Éppen ezért nem mutatom be "művészetként" a terveimet. Csak szórakozásból rajzolok és hogy mintával tudjak szolgálni a klienseimnek, ha új dizájnt akarnak választani. Az ábrázolt teremtmények elállítják a vendég lélegzetét, ha egyszer a bőrére kerülnek - és ezután a kettő együtt, összhangban lélegzik. Az emberi történelem megváltoztatja a kinézetét az állatoknak és növényeknek amiket rajzolok és amikor az őket viselő ember meghal, ők velük halnak."

A tetoválás folyamata

Ha valaki egy ilyesmi tetoválásra vágyik, lehet, hogy nem lesz könnyű dolga. A legtöbb tradicionális (és nem elsősorban kiváló) művész meglepően visszavonuló, nem reklámozza magát.

irezumi_tetovalas_3_koi_mania.png

A művész évekig gyakornokként dolgozik egy mester szárnyai alatt. Az is előfordul, hogy egy fedél alatt élnek. Több évet tölthet takarítással, megfigyeléssel, az eszközök előkészítésével, és csak és kizárólag a saját bőrén gyakorolhat, mielőtt bármilyen klienst tetoválhatna. El kell sajátítania az egyedi árnyékolási technikákat, hogy hogyan tetováljon kézzel (értsd: gép nélkül) és kreálja meg a tetoválásokat, amiket a kliensek kérnek tőle. Legtöbbször művésznevét a mesterétől kapja, az esetek nagy többségében a "hori" (karcol, vés) szó szereplésével és a mester nevének egy részével (például Horijosi, Horibaku, Horikicune), de az sem ritka, hogy teljesen átveszi a mester nevét, és II. vagy III. stb. lesz. Egy átfogó konzultáció után, amiben átbeszélik, hogy a kliens milyen mintákat kíván (legtöbbjük férfi, de nők is viselnek irezumi-t), megkezdik a körvonalak kidolgozását. Ez egy alkalommal történik, szabad kézzel (értsd: vázlat nélkül) és több órába is telhet. Miután kész a körvonal, a színezés és árnyalás hetente történik, amikor a kliens pénztárcája is engedi. Amikor elkészül az egész, a művész "aláírja" művét egy erre szánt helyre, legtöbbször valahol a háton. A hagyományos tetoválások viselői aligha engedhetnek meg maguknak mást. Titokban tartják sokszor elképesztően kidolgozott tetoválásaikat, mivel a japán társadalom még mindig a bűnözés szimbólumaként látja a test efféle díszítését. A sors iróniája, hogy rengeteg yakuza és más bűnözők pont ebből az okból kifolyólag kerülik a tetoválásokat.

Motívumok

irezumi_mintak_koi_mania_3.png

Néhány népszerű alak, amiket felhasználnak a tetoválásokhoz:

  • mitológiai szörnyek: sárkányok, kirin (sárkány és unikornis keveréke), komainu (oroszlán-kutya), főnixek 
  • állatok: madarak, koi halak, tigrisek, kígyók
  • virágok: cseresznyevirág, lótuszvirág, krizantém
  • más növények: bambusz, juharfalevél, folklór és irodalmi karakterek, például a szuikoden-ből képek a "lebegő világ"-ból, ukijo-e nyomatok által inspirált gésák.
  • szamurájok, buddhák és buddhista istenségek: mint például kannon sintó kamik (istenségek), vagy tengu
  • a hátterek: felhők, hullámok, a szél, tűz, víz és föld illusztrálásai.

Mit jelenthet a tetoválás?

Mindennek jelentése van az ősi művészeti vonalakban! Persze az is számít, hogy mit teszünk szereplőként egy adott munkába, műbe.

Ponty: Az egyik leggyakrabban előforduló szimbólum, a japánok a folyón felfelé úszó pontyot nagyon erős és bátor állatnak tartják, ezen kívül beszélik még róla, hogyha egy halász kifogja, akkor igazi harcos módjára, reszketés nélkül várja a halált. Ennek megfelelően a japán tetoválásban az erő és a kitartás szimbólumává vált.

Sárkány: A nyugati mondavilággal ellentétben keleten a sárkány pozitív szimbólumnak számít. Vízben, felhők között vagy ezek felett uralkodva segíti az embereket. Az ötszáz évnél idősebb sárkányoknak színes pikkelyeik, az ezer évnél idősebbeknek színes, tollas szárnyaik vannak. A boldogság, az erő, s amint a víz szimbóluma, úgy a kifogyhatatlan bölcsességgé is. Gyakran ábrázolják lángoló végtagokkal. A csukott sárkányszáj jelképezi, hogy a gonosz előtt zárva van, a nyitott, hogy épp akkor engedi ki magából.

Tigris: Gonosz, szerencsétlenséget hozó állat, amelyet általában karon ábrázolnak. Gyakran a másik karra sárkányt tetováltatnak, ezzel is jelképezve az egyensúlyt jó és rossz között.

Kígyó: Természetfeletti képességekkel bíró lény, képes esőt fakasztani, illetve felvenni egy bosszúszomjas, féltékeny nő alakját. Ambivalenciájára utal, hogy a kígyótetoválás véd a balszerencsétől, betegségektől is.

Teknős: A hiedelem szerint tízezer évig él, így nem csoda, hogy elsősorban hosszú élet és a bölcsesség szimbólumaként tartják számon. A minogame olyan teknős, ami annyira öreg, hogy hínár nő ki a hátából.

Cseresznyevirág: A Japán egyik fő szimbólumának számító cseresznyevirágok a tavasz, a múlandóság jelképei. A törékeny virágok a gyorsan elmúló életet, de egyben azt is mutatják, hogy minden nap teljes, boldog életet kell élni.

Krizantém: A Japánban császári jelképnek számító krizantém a hosszú életet és az elmúlást jelenti. Ezek a virágtetoválások sosem mennek ki a divatból, a szépség és az esztétikum, általánosabban a kultúra és a művészet szimbólumai.

Miből készül a festék?

A tetoválófestékek többségében kimutatható a nehézfémek jelenléte, ezért mielőtt rászánnánk magunkat egy ilyen nehezen megmásítható döntésre, érdemes tájékozódni az adott tetoválószalonban az anyag összetételéről, hogy megelőzzük a fémallergiára adott reakciókat. A színes képek kialakítása megkerülhetetlenné teszi a nehézfémek alkalmazását. Tipikus mérgező fémek az egyes színeknél: sárga – kadmium, kék – kobalt, vörös – higany-szulfid, zöld – króm. A barna szín nemcsak barátságos, de a fémje sem mérgező: vas-oxid. A fehér titánból vagy cink-oxidból készül. 

Az autentikus japán tetoválás

Ami a japán tetoválás, a tebori (testvésés) technikáját illeti, teljesen másképp készül, mint a nyugati tetoválások. A tetoválómesterek kilétét, ugyanígy a tetoválószalonok hollétét legalább akkora titok övezi, mint szerzeményeik lehetséges értelmét a laikusok körében. A tebori kifejezés nemcsak a tetoválás bőrbe juttatásának módjára, hanem az ilyen technikával készített bőrfestmények témáira, ábráira is utal. Egy-egy bőrbe vésett minta mögött nem pusztán a viselő személyisége, gondolkodásmódja, hanem egy egész közösség élményrendszere és hosszú évek történelmi hagyatéka rejlik. Egy tebori kép elkészítése nagyon fájdalmas és hosszas tevékenység. A tetoválómester először felviszi a bőrre a tintát, majd bambuszpálcájával apró szúrásokat ejt a bőrön, ezáltal a tinta bekerül a bőr alá, és az így megkapott kontúrokat a bőrfestés egy későbbi szakaszában, akár színes tintát is alkalmazva tölti ki véglegesen. Egy-egy munka nem ritkán több hétig is készül, attól függően, milyen nagy a kép, és mennyire tehetős a megrendelő, nem is elvárás az egy összegben fizetés, a hosszú távon tervező kuncsaft meg is szakíthatja a megfestését, és tetszőlegesen dönthet a kép további sorsáról. De nem árt sietni, mert az évek haladtával nem csak szellemünk, bőrünk is veszít rugalmasságából, és ki tudja, mivé alakul a szépen megtervezett, de csak töredékében megvalósított testfestményünk.

irezumi_2_koi_mania.jpg

Japánban, megannyi egyéb szokáshoz és módszerhez hasonlóan, a tetoválás folyamata is eltér a nyugati világétól. Egy-egy bőrbe vésett minta mögött nem pusztán a viselő személyisége, gondolkodásmódja, vagy az adott pillanatban az illetőre tört leküzdhetetlen tetoválhatnék rejlik - sokkal inkább egy egész közösség gondolatrendszere, hierarchikus hálója; és hosszú évek történelmi hagyatéka.

A japán stílusú, tradicionális tintafelvivő ecsettel festett tetoválásra a 手彫り(tebori) szót használják. Szó szerinti jelentése "testvésés". Ez egyrészt a tetoválás bőrbe juttatásának módszerére, másrészt az ilyen technikával készített bőrfestmények témáira, ábráira utal.

Egy tebori kép elkészítése egy bambuszpálcával és az arra erősített apró tűköteggel történik. A tetoválómester először felviszi a bőrre a tintát, majd apró szúrásokat ejt a bőrön, ezáltal a szumi ( a tinta) bekerül a bőr alá. Az így megkapott kontúrokat a bőrfestés egy későbbi szakaszában töltik ki, akár színes tintát is alkalmazva. Manapság gyakori, hogy bambusz helyett acélpálcát használnak, ám a tebori esetében a géppel történő tetoválás kizárt (ezt egyébként "kikaiborinak", azaz gépvésésnek hívják). Egy-egy ábra elkészítése több hetet is igénybe vehet, attól függően, milyen nagy a kép, milyen színekben akarja a vendég elkészíttetni, illetve függ anyagiaktól is, hiszen roppant költséges munkáról van szó. Általában nem előre, egy összegben kell fizetni, hanem minden alkalomért külön - így egy ábra készítése félbeszakadhat, ha nincs anyagi keret rá, ám folytatható, ha az összeg újra rendelkezésre áll.

irezumi_3_koi_mania.png
Mesterré egy hosszú éveken át tartó tanulási folyamat végén válhat valaki. Először is keresni kell egy tetoválóművészt, aki hajlandó a tanoncot szolgálatába venni. Itt először a mindennapi munkákba való besegítés a feladata - rendrakás, a tinta előkészítése és elpakolása, takarítás, stb. Később saját tintapálcával kell gyakorolni, persze nem vendégen - szó szerint saját bőrén kell megtapasztalnia a munka fortélyait, és a mesterétől ellesett ábrák elkészítési módszereit. Mikor a tanítvány készen áll, mestere új nevet ad neki, mely általában két jelből áll. Az egyik jel a mester nevének egyik jele - így ügyelve a hagyományozódásra -, másik egy, a mester által kigondolt jelző.

A folyamat legnehezebb lépcsőfoka talán az első - a mester felkutatása. A tetoválómesterek ugyanis leggyakrabban nem lépnek nyilvánosság elé művészetükkel - szájról szájra terjed egy-egy festő léte és munkássága a kuncsaftok között.

A tebori technikával készített tetoválások témái és ábrái hasonlítanak, ugyanis valamennyi tradicionális, a japán mondákban vagy fametszeteken megjelenő ábrákat és természetfeletti erővel bíró lényeket ábrázol. Bár a téma hasonló, minden tetoválás egyedi, hiszen a japán mondavilág dúskál a természetfeletti, mesés lényekben, ezek variációja pedig szinte végtelen. (A leggyakoribb ábrákkal egy következő bejegyzésünkben foglalkozunk.) Az ábrák térség, műhely vagy a megrendelő igényei szerint változnak.

tebori_tachnika_koi_mania.png

Amint azt a korábbiakban írtam, a japán tradicionális tetoválás eredete a japán történelem Edo- korszakára tehető. 1603-ban Japán akkori uralkodója, Tokugawa Leyasu, Edo-t (ma Tokió) jelölte ki kormányzatának központjául. Az ezt követő kétszáz évben a kiépített feudális rendszer stagnálni kezdett és a felsőbb osztályokkal szemben Edo köznépe elkezdte magának kialakítani saját, egyedülálló, független kultúráját.

Visszautasítva a szamurájok évszázadokig visszamenő konfuciuszi eszméire alapozott erkölcsi felfogását, Edo városának lakói egyre növekvő mértékben kezdtek hódolni a mulatságos „tanka” daloknak, felvilágosult írók könyveinek, képeskönyveknek, művészeti alkotásoknak, novelláknak, drámáknak és a színház élvezeteinek. Ezek a művészeti ágak, és egymással való összefonódásuk Edo hétköznapi embereinek kulturális kifejezési eszközeivé váltak.

Így aztán Edo társadalma fejlődésnek indult, az átlagemberek, a munkásosztály mentalitása megváltozott, öntudatukra ébredtek, mely által büszkeségük is előtérbe helyeződött. Néhányan Edo – főként munkásosztálybeli – lakói közül elkezdték rituálisan, nagy fájdalmak között tetoválni magukat a japán folklór mintáit alapul véve úgy, mint sárkányokat, óriáskígyókat, kínai oroszlánokat, vallási figurákat stb.

Azok, akik ezeket a tetoválásokat kivitelezték az ún. ukioye fafaragó művészek voltak, akik egyszerűen hosszú, hegyes tűkre cserélték favéső szerszámaikat. Ezek közül a fafaragó mesterek közül kerültek ki később azok, akik csak a tetoválásra kezdtek specializálódni és minden idejüket a tetoválásnak szentelték. Ennek a hosszú folyamatnak az eredménye a horimono néven ismert tradicionális japán művészeti ág.

Több írásos feljegyzés rámutat, hogy Edoban 1830-tól formális összejöveteleket tartottak a tetoválás rajongóinak.

Annak ellenére, hogy manapság mind Japánban mind a nyugati társadalmakban népszerűek a tattoo expo-k, a tény, hogy Edoban már több mint 150 éve rendeznek ilyen „expo”-kat, bizonyítja a tradicionális japán tetoválás hosszú évekre visszanyúló gazdag történelmét.

irezumi_1_koi_mania.png

A kor leghíresebb japán tetováló művésze, akit még a tengerentúlon is jól ismertek, Horiuno volt. 20 évesen már tetovált, de csak 40 éves korában kezdett komolyan foglalkozni a tetoválással és egészen 70 éves koráig űzte ezt a művészetet. Munkái máig élénken élnek a köztudatban. munkásosztályának és köznépének hatalma egyre növekedett az ún. Edo-korszakban ( kb. 18. századra tehető ), a horimono-k, vagy más néven a tradicionális japán tetoválások művészi irányzatként kezdtek virágzásnak indulni és kiteljesedni. A kor tradicionális japán festményeit, fametszeteket, valamint képeskönyvek ábráit vették alapul mintaként, melyekből a türelem és kitartás rendkívüli fájdalommal járó jutalmaként létrejött a mérhetetlen szépséget jelképező tetoválás.

 

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://koimania.blog.hu/api/trackback/id/tr1714668575

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása