Koi Mánia Blog

Koi Mánia webshop: koimania.hu

Koi szín variánsok - Kohaku

2018. március 26. 15:59 - Gulyo

Teljes képernyő rögzítése 2018. 03. 25. 223109 

Kezdő tavasok gyakran kérdezik egy adott koira, hogy: „Ez milyen fajta?” Erre a kérdésre csak egyetlen helyes válasz létezik – Cyprinus carpio – tehát ponty, mivel ez minden koi tudományos neve. Egyébként nyilvánvaló, hogy amiben különböznek az egyes fajták, az a szín és a mintázat.

A „fajta” szó pontosabb kifejezés lenne erre a kérdésre? A fajtatiszta kutyáknál működik ez a szó, abban az értelemben hogy ha pl egy corgit corgival keresztezünk, akkor corgi lesz a végeredmény is. De a koik tekintetében már közel sem ennyire egyértelmű a végeredmény.  Ha pl egy Sanke párt pároztatunk, akkor a végtermék bizonyos százaléka Sanke lesz, de lesz mellette Bekko, Kohaku és sok meghatározhatatlan selejt is.

Manapság a koikra használt kifejezések az „osztály” és „variáns”. Ezek teljesen önkényes elnevezések, mivel az ember tenyésztette ki őket, de arra jók, hogy általuk megtudjuk melyik hal milyen és mennyire értékes, vagy értéktelen.

Minden csoport tartalmaz egy vagy több variánst a csoporton belül. Például a Kohaku,  Sanke és Showa, egytagú variáns csoport, de pl a Kawarimono csoport tartalmaz vagy egy tucat nem-fémes koi variánst.

Hogy még jobban összezavarjuk az olvasó közönséget, a Japán terminológiában vannak al-variánsok is. Ezek a fő variánstól csak kis mértékben eltérő halak. Vegyük például a Kohakut, ahol külön kifejezések vannak pl a 2,3, vagy 4 lépcsős mintázatra is: ezek a kifejezések a koik mintázatát, a pikkelyek elhelyezkedését írják le. Igy pl a Doitsu Sandan Maruten Kuchibeni Kohaku egy fehér piros nem metál fényű koi lenne, tükrös Doitsu pikkelyekkel, 3 lépcsős, piros foltokkal ( Sandan ),  külön piros folttal a fejen ( Maruten ), és a szájon ( Kuchibeni ).  

Az hosszú időt vesz igénybe, amíg az összes variánst felismerjük, és mindig lesznek olyan variánsok, vagy alvariánsok is, amelyek fejtörést okoznak majd az úgynevezett profiknak is.

A koik fő vonzereje éppen az, hogy nincs belőlük két egyforma. A színek és minták egymásra hatása, egy külön álló halon, vagy csoportban, alapjaiban határozza meg a gyűjteményünk hangulatát.

 

 

Kohaku

Képernyőfelvételek1 

A Kohaku egy fehér hal, piros ( hi ) mintákkal a testén.  Azt is szokták mondani, hogy a koi a Kohakunál kezdődik és a Kohakunál végződik. Ez a megtévesztően egyszerű, de mégis inspiráló színkombináció teszi ezt a halak a legkeresettebb koik egyikévé a világon. Nagyon sok kezdő tavast vonz ez az attraktív minimalizmus, bár sokukat csábítják el a sokkal extravagánsabb fémes koik is. Az igazán műértő közönség végül mindig visszatér a Kohakuhoz, ahol mindig tetten érhető a két alapszín határtalan játéka. Nincs két egyforma Kohaku, ez is magyarázza az irántuk érzett elragadtatást.

A mintázatuk lehet különlegesen virágos ( komoyo ), vagy merész és impozáns ( omoyo ). Mindkét esetben a minőségi Kohaku, különösen a nagy példányok, amelyek határtalan nyugalmat, és kecses eleganciát sugároznak, a koi show-k nagydíjait sokszor uralják.

A Japánok ezt a variánst már több mint 100 éve tenyésztik, és ez alatt az idő alatt egészen kifinomult módon tudott fejlődni ez a hal. Csak egy vagy két típusú koi variáns vérvonala vezethető ennyire vissza a múltba ( a másik a Sanke ), bár a pedigré csak az egyik figyelembe veendő tulajdonság, amikor egy Kohakut akarunk választani. Nincs rá 100%-os útmutató illetve garancia sem , hogy hogy fog fejlődni egy kis hal a vásárlás után. A legjobb módja egy potenciálisan szép hal vásárlásának, ha tenyésztőtől vásárolunk, és itt képbe jöhetnek a kevéssé ismert tenyésztők genetikailag potenciálisan értékes halai is.

A jó minőségű Kohaku 3 jellemzője

A csúcs minőségű Kohaku kívánatos tulajdonságai, a szép testalkat, a jó minőségű bőr, és a kiegyensúlyozott mintázat. Ezek közül a bőr minősége azonnal látszik a fiatal halon – a kezdők hajlamosak összezavarodni a fiatal Kohaku színein, mintázatán. A „befejezett” hi ( ez a kifejlett hal, stabil színe ) mély narancssárga kell hogy legyen, viszont az a fiatal Kohaku – még hogyha az a legmagasabb minőségű is – amelyik nem kapott folyamatosan szín fokozó tápokat, nagyon unalmasan tud kinézni.

A magas minőségű bőr kinézetét nehéz leírni egy halnál, de később összetéveszthetetlen, ha láttuk már egyszer. Ragyogás, mélység, tisztaság, és világosság, ezek mind releváns jellegzetességei egy Kohakunak – gyönyörű fehér alapszín, hibátlan ragyogással, úgy nézzen ki a hal, mint hogyha pár ecsetvonással kerültek volna rá a piros foltok.

A hal testalkata folyamatosan változik, ahogy nő.

A fiatal hal, legyen az bármelyik nemű is, vékony testalkatú, viszont jó tanács lehet a későbbiekre nézve, ha megnézzük a farok úszó tövét. Ha ez vastag, az azt jelenti hogy a hal a későbbiekben szép  nagy testű lehet. Ugyanilyen jelzésértékű tulajdonság az is, ha a hal vállai szélesek.  Ha a koi későbbi méretét nézzük, nem számíthatunk nagy halra, ha a szülők nem voltak azok – itt jön képbe az ismert vérvonal kérdése.

A mintázat a harmadik fontos eleme a Kohakunak, ugyanis a mintázat ad minden Kohakunak egyedi karaktert. A Japán tenyésztők lefektettek egy elég szigorú standardot, arra nézve, hogy a halon hogyan és milyen módon helyezkedhet  el a Hi ( piros foltok és mintázat ). Azok a halak amelyek kívül esnek ezen a standardon, nem minősülnek értékesnek. A jelenlegi helyzet sokkal egyszerűbb, bár a „lépcsős” elnevezés még kényelmi okokból használatos – így a Nidan ( két lépcsős ) a Sandan ( három lépcsős ) a Yondan ( négy lépcsős ) és a Gondan ( öt lépcsős ) halat jelent. A „lépcső” egy egyedül álló piros foltot jelent bárhol a hal testén vagy a fején, de egy-két, külön álló piros pikkely a halon, nem minősíthető mintának.

 

 

Kikapcsolódásképpen egy kis Kohaku történelem…

Az ősi fekete ponty ( Magoi ),  piros-fehér mutációját először az 1800-as évek elején fedezték fel, amikor a pontyokat élelem céljából tenyésztették a rizs termelő parasztok, Niigata tartományban, Japánban. A kíváncsiság kedvéért, - feladva  az eladásból származó bárminemű jövedelmet – megtartottak pár halat, mint házi kedvencet,  és elkezdték őket egymás között szaporítani.

 A Kohaku-szerű karakterisztika már ezekben a korai kishalakban is felbukkant – piros fej, piros kopoltyúfedők és száj, illetve kis piros foltok a hal hátán és hasán, bár ezek a foltocskák korántsem voltak nevezhetőek mintázatnak. Azután minden megváltozott 1888-ban, amikor is Kunizo Hiroi nevű tenyésztő keresztezett egy idegen, piros fejű nőstényt, a saját cseresznye virág mintázatú hímjével.  A kishalakat tovább tenyésztve más tenyésztők által is, létrejött a ma is létező Gosuke vérvonal. Minden későbbi Kohaku vérvonal ( Tomoin, Sensuke, Yagozen, Manzo ) ebből a Gosuke vonalból eredeztethető. Ezek a halak a tenyésztőjükről voltak elnevezve, azokról, akik tovább finomították a vérvonalat és nagy gondossággal válogatták ki a továbbtenyésztésre szánt halakat. A Tomoin és a Yagozen manapság a két fő vérvonal.

 

A mindennél fontosabb Hi ( piros foltok és mintázat )

A Kohaku Hi a hal hátáról indul, és ez sokszor lenyúlik egészen a hal oldaláig, ellentétben a Showa „becsomagolós” mintájával, ami teljesen körbeöleli a halat, le egészen a hasi részig. Amikor Kohakut választunk, fontos megérteni hogy a Hi foltok egészen furcsa módon fejlődhetnek ki és vissza a is a halon az idők folyamán.

Ha a Hi az oldalvonal alá fut, az nem jelent még feltétlenül hibát, de jobb ha nem  hatol be a mellúszók területére. Ideális esetben minden Kohakunál jó ha a farok úszónál a fehér terület elhatárolódik az utolsó Hi mintától ( ojime ). Ha viszont a farok résznél hiányzik a piros folt, ( Hi ) az az egyik legsúlyosabb hiba, a koi teljes megjelenése kiegyensúlyozatlan hatást kelt. Szintén figyeljünk a halvány, instabil másodlagos Hi-re ( nibani ), ez a gyenge minőségű hal jellemzője,  vagy az úgynevezett sápadt „ablakra” a mintában, ami annak is lehet a jele, hogy a Kohaku elveszítheti a teljes piros foltját. Feltételezve hogy ez egy érdekes minta, a fejtől a farokig tartó, töretlen piros minta eléggé elfogadott a Kohakuknál. A legjobb példa az Inazumára ( villám minta )ahol a piros rajzolat többé-kevésbé cikk-cakk mintát rajzol a hal hátára. 

 Egyébként az Ippon Hi minta ( folyamatos Hi végig a háton ), nem a legjobb jele a minőségi halnak, és általában ezeket a halakat még fiatal korban leselejtezik.  Más, a Kohaku variánsok között nem induló halak a Shiro Muji ( fehér vagy albínó Kohaku ) vagy a vele teljesen ellentétes, teljesen piros Aka Muji.

shiro muji

A fej Hi nagyon sokféle formájú lehet. Az ideális a feltűnő U-alakú forma, ami a fej közepén helyezkedik el, picit közeledhez a szemekhez, de sohasem éri el azokat. Manapság egyébként a trend a „szabály-törő” halak felé, az újszerű halak felé mozdul el. Addig amíg a fej mintája érdekes és kiegészíti a test hi-t, szinte bármi elfogadott. Valójában az ilyen újszerű mintázatú halak hajlamosak ellopni a show-t a régi mintázatú Kohakukkal szemben.

A piros ajkakat Kuchibeni-nek hívjuk ( ajakrúzs ). Ezek ellenpontként szolgálhatnak a fej hi-vel szemben, ami sokszor unalmasnak tűnhet.

A fej folttal rendelkező halat ( elkülönült folt a fejen  Maruten Kohakunak hívjuk.)  A Hi a pikkelytelen fejen mindig élesebb határvonalú mint a test többi részén.  A Sashi  ( ahol a fehér pikkelyek fedésben vannak a pirosakkal ) soha nem olyan éles határvonalú, mint a Kiwa ( ott ahol a piros pikkelyek fedik a fehéreket ). 

A Hi a kifejlett koin elég erős lehet ahhoz hogy elrejtse az egyedi pikkelyeket, de a vékony Hi a hal korosodásával mélyülhet, szélesedhet egy jó vérvonalú Kohakunál.

 sashi kiwa végleges

 

Doitsu, Ginrin, Metál fényű és más Kohakuk

A Doitsu Kohaku mentes minden pikkelytől. Ők nagyon attraktív tó lakók, de a koi show-kon, külön Doitsu osztály nélkül, általában mindig vesztenek a hasonló képességű pikkelyes társaikkal szemben.

Ginrin Kohaku, aminek bőségesen vannak csillogó pikkelyei, ugyanabban a GoSanke csoportban versenyeznek minta a Sanke és a Showa, Kin Gin Rin.

Metál Kohaku, vagy Sakura Ogon, a Hikarimoyo csoprtban versenyez. Az úgynevezett Kanoko Kohaku, könnyen felismerhető piros pöttyös pikkelyeiről. Ezek a halak gyakran elvesztik minden foltjukat életük során, de amíg nem, addig a Kawarimono csoportban versenyeznek.

kohaku kollázs

 

Forrás: Keeping Koi, Mini Encyclopedia

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://koimania.blog.hu/api/trackback/id/tr6513779318

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása