Koi Mánia Blog

Koi Mánia webshop: koimania.hu

Koi fajták

2018. november 04. 17:25 - Bocsek

A Koi Mánia Klub Facebook csoportban hétről-hétre egy-egy koi fajtát veszünk át, ezekkel folyamatosan fog bővülni ez a cikk.

Asagi
asagi_koi_mania.png

Az asagi a koik egyik legősibb tenyésztésű fajtája. Az asagik jellemzője a kék, nem fémes színű pikkelyek, a hálós gyémántszerű pikkelymintázat, és a vörös színű foltok, vagyis a hi. Ez a kopoltyúfedőn, a hason és a farokúszón jelenik meg. A hátúszón is megjelenhet a hi. A vörös árnyalata inkább rozsdás színű, mint élénkpiros. A hi néha terjeszkedik, ahogy a koi öregszik. Azt az asagit, aminek több piros pigmentje van az átlagosnál, hi asaginak hívjuk. Másik gyakori változat a taki asagi. Ez szinte ugyanúgy néz ki mint a normál asagi, csak egy fehér sáv választja el a piros és a kék színeket. Az asagik szemének pirosnak kell lennie.
Miközben számos asagi mutatja a fajta jellegzetességeit, közülük csak kevés tökéletes, hibátlan. Az ideális asaginál a szimmetria fontos. Ezt sokan nem kérik számon, de ettől szép egy asagi. Az idealizált szimmetria a vörös foltokra vonatkozik. A hi-nek élesen körülhatároltnak és tisztának kell lennie - bármi pötty vagy hi foltok a fejen vagy a pikkelyeken, hibának minősülnek. És mivel a kék pikkelyek olyan jól elhatároltak, bármennyi hiányzó pikkely nagyon feltűnő, és súlyos hibának számít. 
A hibátlan asagi feje tökéletesen fehér. Bár a legtöbb ilyen koi feje szürke tónusú. Néha vörös pigmentáció is megjelenik a fejen. Ilyenkor menkaburi asaginak hívjuk, ez egy asagi fajta. Mikor fiatal asagit választunk, nézzük meg az orra hegyét. Ha folt- és maszatmentes, akkor jó eséllyel tiszta marad a feje a fejlődése során. Számos esetben, mikor a fej halvány színű és foltmentes, a koponyája látszik a fiatal asaginak. Ne aggódjunk - idővel kinövi.
Az ideális asagi hátát kék pikkelyek borítják, halványkék árnyalattal a pikkelyek tövénél, ami átmegy sötétebb tónusba. A kontraszt a világos és sötét színek között mindegyik pikkelyen tökéletes. Ha van egy fiatal asagid aminek a pikkelyei fakóak, ne aggódj. Idővel ezek a pikkelyek sokkal mélyebb és intenzívebb színárnyalatot vesznek fel. Általában a világosabb kék asagit részesítjük előnyben a sötétebb kékkel szemben.

Karashigoi
család: mujimono

karashigoi_koi_mania.pngA mai karashigoik az olivazöld chagoi és kigoi keresztézéséből születtek. A párosításból született mustárszínű koit karashigoinak hívjuk. A karashigoi színe a halvány bézstől erős sárgáig terjed. Könnyen elérik a 100 cm fölötti nagyságot, olyankor a super jumbo kategóriába sorolható. Nem ok nélkül nőnek meg ekkorára, köszönhető a szelídségüknek, nyugodt tulajdonságuknak. A karashigoi könnyen etethető kézből, és ezáltal a többi koi is látja hogy nem kell félniük az embertől. Megfelelő minőségű táppal egy méternél nagyobbra nő, és idővel olyan masszív testformát ölt, amiről a többi koi fajta csak álmodozhat.
A nagyon sárga karashigoikon előjöhetnek sötétebb narancssárgás foltok, ezeket japánul "niban hi"-nak hívják.

Aranyhal fajtái 1. rész - Szimpla farkú aranyhalak

2018. október 06. 10:00 - Bocsek

 Üdvözöljük az aranyhal tartás csodálatos világában! Az aranyhalak már évezredek óta gyönyörködtetik a tulajdonosaikat, annak ellenére hogy az első aranyhalaknak nem voltak kidülledt szemeik és különleges uszonyaik amik miatt annyira megszerettük. Az aranyhal egyre népszerűbb a természetük és látványos formáik és színeik miatt. De ennyi egyedi fajta közül honnan tudod milyen aranyhalad van? Ez a cikksorozatunk végigmegy az aranyhal fajtákon és segít megtalálni, hogy melyik a legjobb számodra.

 - Szimpla farkú aranyhal -

Ez az aranyhalak két fő nagy kategóriái közül az első. Ahogy az elnevezés sugallja, ezeknek az aranyhalaknak szimpla farkuk és farok alatti úszójuk van. A farokúszójuk elágazó, emiatt ezek a fajták tökéletes sprinterek a vízben. A karcsú testű változatok nagyon hasonlítanak a vadon élő őseikhez. A legtöbb szimpla farkú aranyhal elérheti a 30-35 cm-es testhosszt, ezek a legalkalmasabbak a tavakba. Azonban ha mégis amellett döntesz, hogy bent tartanád ezeket a szépségeket, számolnod kell vele, hogy a felnőtteknek minimum 350 literes akvárium fog kelleni. A nagy méretük miatt, a szimpla farkú aranyhal nem a legjobb választás ha kevés pénzünk van, vagy ha nem tudunk megfelelő méretű helyet biztosítani számukra.

Közönséges / Szimpla farkú aranyhal: kozonseges_aranyhal.JPG

 Ezek az aranyhalak hasonlítanak legjobban vadon élő rokonaikhoz, az ezüstkárászhoz. A nyilvánvaló világosabb pigmentáción kívül, a közönséges aranyhalnak ugyanolyan félzömök teste, rövid lekerített úszója van, és szívós mint a kárász. Ahogy nőnek, a közönséges aranyhalak hátára jól megkülönböztethető "púp" nő. Japánul hibuna, az aranyhalat gyakran "eleségként" tartják, vagy díjként adják vásárokon. Majdnem mindannyian találkoztunk egy vagy több alkalommal aranyhallal. Alacsony státusza ellenére attraktív kiegészítése lehet minden tónak. Ezek a halak egyszínű piros, narancs, sárga, fehér, barna, és olíva színben, vagy ezek keverékében léteznek. Nem ritka, hogy elérik a 35 centis testhosszt.

 

Üstökösfarkú aranyhal:

ustokosfarku_aranyhal.jpg

 Az üstökösfarkúak nagyon hasonlítanak a közönséges aranyhalhoz nem csak kinézetben, de egyszerűségében és elterjedtségében is. Ezeket is árulják élő takarmányként, és adják a gyerekeknek első állatként. Az üstökösfarkú és a közönséges aranyhalakat gyakran összekeverik, de van néhány megkülönböztető jellemvonás közöttük. Többnyire az üstökösfarkúaknak sokkal hosszabb, hullámzó farkuk van, míg az úszók a közönséges aranyhalon rövidebbek és lekerekítettebbek. Az üstökösfarkú aranyhalnak sokkal áramvonalasabb teste van felnőttként és mélyebbről elágazó farka. Ezek a halak könnyen elérhetik a 35 cm-es testhosszt, habár nagyobbról is beszámoltak már. Az üstökösfarkúak ugyanolyan szép színezettel rendelkeznek mint a közönségesek, de a Sarasa mint a fajta védjegye. Az üstökösfarkúak az egyetlen aranyhalak, melyek Amerikából származnak.

 

Shubunkin aranyhal:

shubunkin_aranyhal.jpg

 Ezek a halak az áramvonalas testükkel nagyon hasonlítanak az üstökösfarkúakra. A shubunkinok nagyra becsült halak a csodás többszínű mintázatának és fémes, csillogó pikkelyeinek köszönhetően. Többnyire narancs, piros, sárga, ezüst, kék és fehér foltosnak ismerjük, de sok tenyésztő elsősorban fekete és fehér shubunkinnal foglalkozik. A shubunkin aranyhalnak 3 fajtája van: amerikai, London, Bristol. Az amerikai shubunkinnak ugyanúgy elágazó farka van, mint az üstökösfarkúnak. A London shubunkin farka rövidebb, mint a közönséges aranyhalé. A Bristol shubunkinoknak lekerekített, szív alakú farkuk van.

 

Tamasaba aranyhal:

tamasaba_aranyhal.jpg

 A tamasaba aranyhal nagyon ritka tenyésztés, melyet a szimpla farkú syounai (már nem létezik) és a dupla farkú ryukin keresztezéséből tenyésztettek ki.Az eredmény egy kerek testű, ívelt hátú aranyhal aminek egyszerű farok alatti és farokuszonya van. Ezek nagy, szívós halak, melyek a tavakban érzik jól magukat. Habár nem olyan gyorsak mint karcsú testű rokonaik, de a tamasaba testalkata ezt kompenzálja. A ryukinnál nagyobbak, könnyen elérik a 25 cm-es hosszt. Emiatt minimum 270 literes akváriumban kell tartani őket. A tamasaba aranyhalat sokszor összekeverik a tamaryuval, ami valójában egy ryukin változat. Szinte minden ryukin íváskor lesz néhány aranyhal ami szimpla farkúként születik dupla helyett. Ettől még nem lesznek tamasaba aranyhalak, mert a valódi tamasabának hibrid vérvonalból kell származnia. A tamasabának egy farokalatti úszója van, míg a tamaryu aranyhalnak kettő. Gyakran a tamaryuk az elsők akiket kiszelektálnak az ivadékok közül, de ez nem jelenti azt hogy ne lennének nagyszerű halak.

 

Sabao aranyhal:

sabao_aranyhal.jpg

 A sabao aranyhal a tamasaba testvére. Hasonlóképp tenyésztik őket, de a kívánatos sabaoknak sokkal karcsúbb testük, és kevésbé kimagasló púpjuk van. Csodálatos tavi halak és a tamasabáknál jobb úszók. A sabao aranyhalat gyakran más fajtának nézik, leggyakrabban tamasabának. Mint a tamasabának, szimpla farok és farokalatti úszója van, de a sabaok inkább hasonlítanak egy dundi szimpla farkú aranyhalra, mint egy ryukin keverékre. A sabao csak piros-fehér színben létezik. Ezek az aranyhalak nagyon ritkák, még kevésbé gyakoriak mint a tamasabák, ezért olyan áruk van mint a koiknak.

 

Imperial aranyhal:

imperial_aranyhal.jpg

 Habár még nem ismerik el külön fajtának, sok aranyhal tenyésztő az USA-ban és Angliában egy imperial aranyhal vérvonalat próbál tenyészteni. Ennek a halnak számos változata létezik a hiányos fajtajellemzések miatt, de azt mondják hogy egy kerek testű bristol shubunkin lesz. Mint a shubunkinnak, ezeknek is fémes, gyöngyházszerű pikkelyei vannak; sokuknak a test középvonalában matt sávval. Sabaohoz hasonló a testalkatuk, nem annyira kerek mint az osztottfarkúaké, de kompaktabb mint a közönségeseké. Magas minőségű imperial aranyhal még nem került piacra, de kiszelektált halak a drága imperial vérvonalakból már keringenek. Az imperial aranyhal egyelőre szinte bármilyen színváltozatban létezhet.

 

forrás: https://www.myaquariumclub.com

Szólj hozzá!

Kois tó építése

2018. szeptember 22. 18:00 - Bocsek

kois_to_epitese.jpg

Kerti tavat építene koik számára? Jó helyen jár, 9 pontban összeszedtük a legfontosabb dolgokat amire figyelnie kell ha belefog álmai tavának megvalósításába.

 1. helyszín

helyszin.jpg Mikor egy tó építésén gondolkozunk, a megfelelő helye a látvány mellett csökkenti a későbbiekben ráfordítandó munkát. A legoptimálisabb ha félig árnyékos, félig napos helyet keresünk. Ha fák közelébe építjük, akkor a legjobb ha nem lógnak faágak a víz fölé, így elkerülhetjük a közvetlen vízbe hulló leveleket. Ha vannak kertünkben lombhullató fák, akkor az uralkodó szélirányra is figyeljünk, különben a szél minden levelet a tavunkba fog hordani. Az elsődleges szempont a láthatóság, látvány lesz, így ha nem tudunk félig árnyékos helyet biztosítani, akkor vízinövényekkel, például tavirózsával tudjuk védeni a vizet a napsütéstől. A helyszín kiválasztásánál ne feledkezzünk meg a földben futó esetleges közművekről. Azt is vegyük figyelembe, hogy nagyobb esőzésekkor ne tudjon sár befolyni a tóba. Ha nem tudunk ilyen helyet találni, akkor a perem megemelésével is megelőzhetjük a nem kívánt bemosódásokat. Ásásnál figyeljünk a szintezésre ha lejtős a terület, mert csúnyán tud mutatni ha a tó egyik felén a vízszint jóval alacsonyabban van a peremnél mint a tó többi részén.
 
 2. design, méret

design.jpg Design, kinézet tekintetében a Google képkeresője, vagy a Pinterest lehet segítségünkre. Építhetünk koi medencét, ez a modernebb kertek éke lehet. Hazánkban azonban a természetes tavak a legkedveltebbek. Méretét tekintve mindig a lehetőségeinkhez mérten a legnagyobbat építsük. Minél nagyobb egy tó, annál stabilabbak a víz paraméterei. A koik nem tolerálják a hirtelen változásokat. Minél mélyebb a tavunk, annál kevésbé kitett a külső hőmérséklet változásnak. Koik számára a hazai éghajlaton 1-1.2 m az ajánlott minimális mélység. 5 m3-nél kisebb tóba koit nem ajánlott telepíteni. 10-20 m3 az a méret amihez aránylag jó árban tudunk szűrőt venni, és a víz- és halkezelések sem irreálisan drágák. Tervezzünk be egy túlfolyót, hogy mindig egy tervezett helyen tudjon távozni a víz nagyobb esők után. Ehhez a peremet egy helyen építsük alacsonyabbra.
 Nagyon fontos, hogy mikor először töltjük fel a tavunkat, mérjük meg a betöltött víz mennyiségét! Ha nem tudjuk a pontos térfogatot, akkor a későbbiekben nagyon könnyen túladagolhatjuk a különböző víz,- vagy halkezelő szereket.
 
 3. áramforrás

aram.jpg Szakember segítségével vigyünk áramot a tó mellé. Mindenképp érdemes külön biztosítékot és érintésvédelmi Fi-relét szereltetni. Számos időjárásálló elosztó közül választhatunk, a kő formától az egyszerű dobozig
 
 4. tófólia
folia.jpg
 Alapvetően kétféle tófólia közül választhatunk: PVC és EPDM. A PVC fólia hegeszthető vagy ragasztható és az ára nagyon kedvező. Kisebb sérülések esetén könnyen javítható. Az EPDM gumifólia nagyon hosszú élettartamú. A gyártók 30 év garanciát adnak rá. Nagyon rugalmas és nyújtható, rendkívül UV álló, hidegtűrő. A kimondottan nagyméretű kerti tavakhoz, ahol a javítást nehézkesebb, mindenképpen ezt a változatot javasoljuk! Ne használjunk mezőgazdasági fóliát, mert azok könnyen kiszakadhatnak. Minden esetben tegyünk homokágyat és geotextíliát a fólia alá. Érdemes meleg időben végezni a fólia lerakását, ilyenkor lágyabb a fólia, sokkal könnyebb vele dolgozni, könnyebb a behelyezés, könnyebben formálhatóak a hajtások. A fóliát folyamatosan egyengessük, miközben töltjük fel vízzel a tavat. A víz alá került gyűrődéseket már nem, vagy csak nagyon nehezen lehet elsimítani. Ha nem sikerül eltakarni a fóliát kövekkel vagy növényekkel, akkor létezik kőzúzalékkal szórt fólia, ez megkönnyíti a munkánkat.
 
 5. víz

viztoltes.jpg Bármilyen forrásból is töltjük fel a tavat, várjunk pár napot a halak betelepítésével. Ha kútvízzel töltjük fel, annak nagyon kevés az oldott oxigéntartalma és esetleges magas nitrit és/vagy nitrát tartalma ártalmas lehet halainknak. Teszterekkel ezt ellenőrizhetjük. Ha csapról töltjük, annak a klórtartalma lesz magas, ehhez használhatunk klórmentesítő szereket. Telepítsük be a növényeket minél előbb, hogy a nitrogén-körforgás mihamarabb beinduljon. Levegőztessük, szellőztessük át a vizet. Ezt a szűrő, szivattyúk, levegőztető járatásával tudjuk legegyszerűbben elérni. Azért is fontos minél előbb beindítani a szűrőnket, hogy a tavunk számára hasznos baktériumok minél előbb megtelepedhessenek a biológiai szűrőben. Megfelelő hőmérséklet esetén baktériumkészítményekkel tehetjük gyorsabban élővé a vizet.
 
6. növények 

novenyek.jpgNövényeket mindenképp telepítsünk, lehetőségeinkhez mérten minél többet. Felesleges túl sok padkát építenünk, az alábbi zónákat alakítsuk ki: mocsárzóna (0-10 cm), sekélyvizi zóna (20-40 cm). A 60 cm-nél mélyebb rész a mélyvízi zóna. Jellemzően ide kerülnek a tavirózsák, lótuszok, hínarak, vízitökök. Vízpartra hagyhatunk part menti zónát, ide párásabb mikroklímát kedvelő növényeket ültethetünk. Úszó növények közül legismertebbek a kolokán, kagylótutaj (más néven vízisaláta vagy psitia).
 
 7. kövek, kavicsok

kovek.jpg Nagyobb köveket használhatunk a tó szélén dekorációs és esztétikai céllal, hogy a tófóliát eltakarjuk a tó szélén. Nem javasoljuk hogy sódert, vagy kavicsot tegyünk a tófenékre, hagyjuk szabadon azt. A kavicságy megfogja az üledéket, nehezebben, vagy egyáltalán nem jutnak el így azok a szivattyúhoz. Ha feltöltődik a fenék üledékkel, akkor csak a kaviccsal együtt tudjuk kivenni egy nagytakarítás alkalmával. A homok a szivattyúk rotorját tönkreteszi, a víz zavaros lesz. Éles köveket ne tegyünk a vízbe, ezeken megsebezhetik magukat a halak.
 
 8. szűrés

szurok.jpg Ha koit szeretnénk tartani, nagyon fontos a megfelelő szűrés kiválasztása. Rengeteg gyári szűrő létezik a piacon, általában mindegyik két fő feladatot lát el: fizikai és biológiai szűrés. A fizikai szűrés a vízben lebegő részecskék kiszűrését jelenti, a biológiai szűrés a nitrogén-körforgásban vesz részt, felületet biztosítva a hasznos baktériumok minél nagyobb számban történő megtelepedéséhez. Figyeljünk a szűrőszettek leírásánál hogy mekkora tóhoz ajánlott, az alap érték sokszor halak nélküli tóhoz értendő. Koik esetében a megadott értéket harmadoljuk. A 30 m3 halak nélküli tóhoz ajánlott szűrő csak 10 m3 koikkal telepített tóhoz ideális. Ajánlatos nagyobbat választanunk mint amekkora a tavunk, nem létezik túlszűrés. Szivattyút úgy válasszunk, hogy a vizet minimum 2 óra alatt forgassa át, de törekedjünk ennél nagyobb vízcserére. Tehát ha 10 m3-es tavat építettünk, akkor a szállítási veszteséget is figyelembe véve minimum 8.000 l/h teljesítményű szivattyúra lesz szükségünk. UV szűrőt is érdemes a rendszerbe építeni, 4-5 W/m3 az ajánlott teljesítmény. Ha van rá mód, építsünk be padló összefolyót és szkimmert is.

9. díszítő elemek

szobor_vizeses.jpg Rengeteg módja van annak, hogy feldobjuk a tavunkat, vagy a környezetét. Például rakhatunk a vízbe világítást, tehetünk ködképzőt, szökőkutat, vagy akár mű állatokat is a tóba vagy a vízpartra. Széles vízköpő kínálatunkból is válogathat. Ha vízesést építünk, ehhez létezik kész természetes hatású vízeséselem, és modern is. Ne essünk túlzásokba a díszítő elemek kiválasztásánál, éppen csak annyit tegyünk a tóhoz, ami harmonizál vele, illetve a környezetével.

 

 Ha bármi kérdése van, forduljon hozzánk bizalommal! www.koimania.hu

 

Szólj hozzá!

Őszi teendők a tó körül

2018. szeptember 09. 10:53 - Bocsek

Az alábbi 10 pontos listával fel tudjuk készíteni tavunkat a téliesítésre, illetve a téli hónapokra. A téliesítésről egy későbbi cikkünkben olvashattok majd.
oszi_to_felkeszites.jpg
  1.  A nyáron felgyülemlett iszapot távolítsuk el, hogy megelőzzük a jég alatt az iszapból felszabaduló gázok felhalmozódását a vízben. Ehhez használjunk tóporszívót és iszapfaló baktériumokat.
  2.  Folyamatosan szedjük ki az elsárguló, elszáradó növényi részeket. Ehhez többféle merítőhálót talál nálunk.
  3.  Hálóval fedjük le a tavat, hogy ne kelljen folyamatosan kiszedegetni a vízbe hulló faleveleket, és ne kelljen a szkimmert olyan sűrűn takarítani.
  4.  A fagyok beállta előtt nyírjuk vissza a növényeket 5 cm-re a víz felszínétől, a tavirózsák szárait is vágjuk vissza a gyöktörzs felett 5-10 cm-re.
  5.  Ellenőrizzük a léktartó berendezésünk, ha gond lenne vele, még időben be tudunk szerezni egyet.
  6.  Hagyjuk abba növényeink tápozását.
  7.  Készüljünk fel a nem télálló növények biztonságba helyezésére, legkésőbb az első fagyok beálltával vigyük be őket téli helyükre.
  8.  Tóhőmérővel kövessük a vízhőmérséklet alakulását, többek között azért, hogy lássuk mikor szükséges csökkenteni az etetés gyakoriságát, és mennyiségét.
  9.  Etessünk búzacsírás és alacsonyabb fehérjetartalmú táppal, őszi etetési útmutatónkat itt olvashatod: link 
  10.  Víztesztekkel folyamatosan ellenőrizzük a víz paramétereit, még időben tegyük meg a szükséges beavatkozásokat, hogy a lehető legjobb vízminőséggel vágjunk neki a téli hónapoknak.

 

Szólj hozzá!

Halaink etetése a hőmérséklet csökkenésével

2018. szeptember 01. 16:00 - Bocsek

22539788_1448502868580011_7596878132034100694_n_1.jpg
Ahogyan a víz hőmérséklete csökkenni kezd, úgy újra kell gondoljuk a halak etetési rendjét. A vízhőmérséklet csökkenéséhez a halak természetes módon hozzáigazodnak. Az emésztőrendszerük felépítése egyszerű, a legjobb ha diétát eszközölünk hogy a túletetés miatti betegségeket elkerüljük. Ez a vízhőmérsékleti útmutató abban segít, hogy a legjobban meg tudd határozni hogyan gondozd halaid a következő hetekben, hónapokban. Ha nem tudod megmérni a vized hőmérsékletét, itt az ideje, hogy beszerezz egy vízhőmérőt.
2018-08-31_20_35_45-clipboard.png
Ha a vízhőmérséklet 21 °C alá csökken, csökkentsük az etetés gyakoriságát, naponta kisebb adagokat adjunk, vagy a megszokott adagot kétnaponta adjuk.
2018-08-31_20_36_29-clipboard.png
Amint a vízhőmérséklet 15 °C alá csökken, alacsony proteintartalmú táppal kezdjünk etetni, néhány naponta adjunk csak a halaknak. A búzacsíra (wheat germ) alapú táp jó választás ezen a hőmérsékleten.
2018-08-31_20_39_56-clipboard.png
10 °C vízhőmérséklet alatt nem etetjük a halakat!
Mikor etetjük a halakat, figyeljünk oda hogy akkora adagokat adjunk, amit pár percen belül elfogyasztanak. Ha túl sokat adunk, az megnöveli a tó szennyezettségét, vagy emésztési problémát okoz a halaknak. Ha úszó táppal etetünk, akkor könnyen láthatjuk hogy mennyit tudnak megenni pár perc alatt. Amennyiben túl sokat adtunk etetésnél, a maradékot hálóval merjük le a vízfelszínről. A bent hagyott és el nem fogyasztott táp megterheli a tavat, ilyenkor egyszerű megoldásként használhatunk iszaplebontót a rendszeres tókarbantartás részeként. Hasznos lehet ha etetéskor lekapcsoljuk a csobogót, vagy a szkimmert. Ez egy jel lehet a halaid számára, hogy eljött az etetés ideje, és ott fognak várni téged a vízfelszínnél.


forrás: thepondboss.net

Nézd meg őszi ajánlatunkat a Koi Mánia Webshopban: link
Szólj hozzá!

Hogyan segítsünk a tavunknak megbirkózni a nyári meleggel?

2018. augusztus 19. 10:13 - Gulyo

Különösen magas nyári hőmérsékletek kihívásra kényszerítenek minden élőlényt a bolygón: az embereket, a házi állatainkat, a növényeket, és igen, még a tóban élő halainkat is. Napi kontroll alatt kell tartanunk a kerti tavunkat, különösen ha a vízhőmérséklet eléri, vagy meghaladja  a 27-28 C fokot.

A meleg víznek megvan az a rossz szokása, hogy kevesebb oxigént tud megkötni, mint a hideg, így elkezdhetnek a halaink pipálni, vagy a keresik a csobogóknál befolyó, oxigénben dús vizet. Ráadásul a meleg vízben toxikusabb az ammónia is a halakra, illetve a halak aktivitása és étvágya is megnő, még több oxigént igényelve a vízből.

Amikor a halak elkezdenek oxigén hiányban szenvedni – gyakran ez még láthatatlan – kezdenek stresszessé válni. A stresszes hal, könnyebben betegszik meg:  ez az a forgatókönyv, amit nem szeretnénk sem magunknak sem a halainknak.

Hogy optimalizáljuk a halak egészségét extrém meleg idején is, halainknak a lehető legjobb körülményeket kell biztosítanunk. Az egész a jó tókialakításnál kezdődik. A megfelelő tómélység elengedhetetlen ( minimum 90 cm, de inkább több ), a megfelelő számú és fajtájú növények telepítése a tóba, a megfelelő árnyékolása a tónak elengedhetetlen, és végül, de nem utolsó sorban a víz folyamatos áramoltatása a tóban alapvető jelentőségű.

Visszatérve a növényesítésre, aranyszabálynak vehetjük, hogy a tó felületének 1/3-a, ½-e legyen fedett vízinövényekkel a tóban. A tavirózsák nagyszerű árnyékolók, de telepíthetünk kagyló tutajt és egyéb felszínen úszó növényeket is. Sokan nem tudják, hogy a halak is le tudnak égni a vízben.

Valószínűleg az egyik legfontosabb – és sajnos sokak által elhanyagolt - része az egészséges és oxigénben dús víznek, a víz folyamatos mozgatása a tóban. Ha van rá lehetőségünk állítsuk a szivattyút ( vagy szkimmert ) és a szűrőt ( a víz visszafolyását ) egymással ellentétes oldalára a tónak, így kapunk egy folyamatos lassú áramlást a vízben. Ne feledjük, hogy a vízesések, csobogók, patakok, mind-mind fontos részei az oxigénben dús víz elérésének.  Ha nincs helyünk  vízesésre a tóban, vásárolhatunk  egy egyszerű szökőkutat is, mindenféle építési munkálat nélkül is. Csak beletesszük a vízbe, és már működik is.

Ezekben a dög meleg időszakokban ezeket tehetjük még a tavunkért:

  • használjunk nagy teljesítményű, a tavunk méretéhez jól passzoló légpumpát
  • a halainkat lehetőleg a reggeli órákban etessük, és keveset adjunk nekik. Az el nem fogyasztott tápot halásszuk ki a vízből ( nálunk ilyen nem létezik :D )
  • 28 fok fölött lehetőleg ne etessünk!
  • csökkentsük a táp fehérje tartalmát, mint az őszi időszakban
  • távolítsuk el időről-időre az elhalt leveleket, egyéb szennyeződéseket a meder aljáról
  • ilyen melegben nagyon gyorsan párolog a víz a tóból, pótoljuk az elpárolgott vizet!
  • figyeljünk a szivattyúink állapotára, a teljesítmény csökkenés oka fonalas alga beszívása is lehet, takarítsuk ki, akár naponta is!
  • feszítsünk tóhálót vagy egyéb árnyékoló alkalmatosságot a direkt napfénynek kitett tavak fölé. A halak is hálásak lesznek érte, illetve az algásodás mértékét is csökkenthetjük vele.
  • adjunk a tóvízhez hasznos baktérium kultúrát ( aki akar J ) és iszapfaló baktériumokat, az aljzaton felgyülemlett iszap elbontására.
  • használjunk web kamerát a tó figyelésére. Ezt évszaktól függetlenül is megtehetjük ! J
  • végezzünk akár napi 10%-os vízcserét ezekben a nagymeleg időszakokban. Vigyázzunk, a túl sok hideg víz is ártalmas lehet a tóban! 1 óra alatt 1 Celsius fok tóvíz hőmérséklet csökkenés az elfogadható!

 

A legfontosabb dolog, hogy nap mint nap kísérjük figyelemmel a tavunk életét, és alakítsunk ki egy egyensúlyi állapotot állatok és növények között, ez biztosítja halaink nyugodt és egészséges életét.

 

 

Szólj hozzá!

Állatok a tóban és a tó körül

2018. augusztus 15. 19:25 - Gulyo

 

Ökoszisztéma ( élőlények közössége egy adott élőhelyen ) alakul ki a környezet élő összetevői, - mint növények, állatok – és élettelen összetevői között, - mint levegő, víz, és talaj. A mesterséges tó egy viszonylag sekély víztömeg, ahol a napfény leér a tó aljáig, így biztosítva ezzel sok élőlény élőhelyét a vízben és a tó körül is: így mikroorganizmusok, zooplanktonok, halak, növények, méhek, különböző rovarok, békák, kígyók, madarak életét.

Szitakötők lárvakorukban édesvízben fejlődő, ragadozó rovarok. Jellemző rájuk a nagy, összetett szem, a két pár erős, átlátszó - egyes fajok esetében színes - szárny és az elnyújtott, hosszúkás potroh. Tökéletlen átalakulással (hemimetamorfózis) fejlődnek ki, ugyanis nincs bábállapotuk. 

Teljes képernyő rögzítése 2018. 08. 15. 175622

 

Daphnia a kis vízibolha kisebb állóvizek és tavak lakója. A mikroalgát a Daphniák nagy mennyiségben fogyasztják, a Daphniák száma gyakran erősen függ a lebegő algák sűrűségétől. 

 

Teljes képernyő rögzítése 2018. 08. 15. 175655

 

Vízi pók: A vízipók az egyetlen pókfaj, amely egész életében víz alatt él. Az állat növényekkel sűrűn benőtt, különböző méretű állóvizek lakója. Leggyakrabban lápos tavakban, vizesárkokban, alkalomadtán halastavakban található. 

Teljes képernyő rögzítése 2018. 08. 15. 175719

 

Csíbor: a csíbor nem tévesztendő össze a csíkbogár-félékkel. Csak egy részük él vízben, de a szárazföldön élők is ragaszkodnak a nedves környezethez. A víz alatti oxigénigényüket a hasi oldal szőrein tárolt levegőből fedezik. Lárváik ragadozók, az a kifejlett állatok, korhadék- vagy növényevők

Teljes képernyő rögzítése 2018. 08. 15. 175739

 

Csíkbogár-félék: nem tévesztendők össze a csíbor-félékkel. A csíkbogárfélék  a rovarok osztályában, a ragadozó bogarak  alrendjébe tartozó család. Körülbelül háromezer leírt fajuk közül Magyarországon mintegy 80 él. A lárváját vízitigrisnek is nevezik.A fajok többsége jól úszó, áramvonalas éjszakai ragadozó. Amikor úsznak, lábaikkal egyszerre csapnak hátra. Levegőtartalékuk a szárnyfedő alatt van.

Teljes képernyő rögzítése 2018. 08. 15. 175801

 

Vörös szúnyoglárva a halak egyik legfontosabb természetes tápláléka, az árvaszúnyogok lárvája. A tollas árvaszúnyog petecsomóit közvetlenül a vízbe ejti. A lárvák a pár nap múlva kikelnek, és a meder aljára süllyednek, és az iszapban laknak. A szúnyoglárvát a szivattyú felszívhatja a tóban, és a szűrő szivacsában landolhatnak.

vorosszunyoglarva_koimania.jpg

 

Vízicsiga: A sűrű növényzetet, iszapos aljzatot és kemény, oxigénben gazdag vizet kedveli. A növények, kövek felszínére tapadó moszatokat, algákat legeli, de kopoltyúfésűjével lebegő algákat is szűröget.

Teljes képernyő rögzítése 2018. 08. 15. 175926

 

Tavi kagyló: A tavikagyló iszapos fenekű álló-, ritkábban folyóvizek lakója. Tápláléka plankton szervezetek. Vízszűrő képességgel rendelkezik.

Teljes képernyő rögzítése 2018. 08. 15. 180035

 

Pióca:  A piócák többsége az édesvizek lakója. Nem kedvelik a gyors folyású vizeket, így a hegyi patakokban és a folyók nyílt vizében nem találkozhatunk velünk. Ellenben kedvelik a folyók partmenti övezetét, a tavakat, mocsarakat, kanálisokat, nagyobb pocsolyákat.  A ragadozó nadályok tápláléka kisebb férgekből, csigákból, rovarlárvákból áll, melyeket elülső szívókorongjukkal ragadnak meg, és egészben tömik magukba. Humán gyógyászatban vérszívásra használják. Bőrátültetésnél veszik inkább hasznukat, ugyanis lecsapolják az összegyűlt vért a szövet alól, és helyreállítják a vérkeringést az elzáródott vénáknál. Eltávolítják a felesleges vért is azokból a testrészekből, amelyeket levágtak vagy leválasztottak, vagy újra visszaoperáltak a testhez.

Teljes képernyő rögzítése 2018. 08. 15. 180055

 

Béka: A kifejlett békák rovarokat, lárvákat, csigákat, szitakötőket, szúnyogokat és tücsköket esznek. A nagyobb testű békák szívesen elkapnak kisebb állatokat is,mint az egér, kisebb kígyók, madarak, más békák, kisebb teknősök, és a kisebb halakat is. Az ilyen halak általában legyengültek vagy betegek. A béka nem igen tud elkapni egészséges halat. 

Teljes képernyő rögzítése 2018. 08. 15. 182551

 

Kacsa: egy eléggé általános lakója a tónak, vagy a tó környékének. Férgeket, kisebb halakat, csigákat, füvet, vagy különféle vízinövényeket eszik.

Teljes képernyő rögzítése 2018. 08. 15. 182614

 

Gém:  Nappal és éjjel is vadásznak. Néhány faj kivételével táplálékuk szinte csak vizí állatokból áll, de kicsiny részt egyébből is, mint például halakból, kétéltűekből, hüllőkből, kis emlősökből, rovarokból, kagylókból és rákokból. Egy gém átlagos napi élelmiszer szükséglete 330–500 gramm. Mint a többi gázlómadár, általában csendben figyelve majd gyorsan lecsapva az áldozatra vadásznak. Gyakran fészkeket is fosztogatna, esznek tojásokat és fiatal madarakat.

Teljes képernyő rögzítése 2018. 08. 15. 182820

 

Jégmadár: Igazi halivadék-pusztító. A kis halakat leginkább az ágakról lesi. A vízparton, ahol a bokrok, fák a víz fölé hajlanak, egy-egy kiálló száraz ág legvégére telepedik, és türelmesen, mozdulatlanul lesi a vizet és a benne folyó életet. Amint a pisztráng, vagy más hal ivadéka a víz felületét megközelíti, a jégmadár lecsap, csőrének késéles káváival megragadja a prédát.

Teljes képernyő rögzítése 2018. 08. 15. 182852

 

Vízisikló: A faj ügyesen közlekedik kígyózó mozgásával mind a vízben, mind a szárazföldön. Hüllő lévén elsősorban nappal aktív, ilyenkor vadászik. Táplálékát kisebb termetű gerincesek képezik, elsősorban különféle halak és kétéltűek, kiváltképpen békák. Rajtaütésszerűen elkapott áldozatát elevenen fogyasztja el. Mérget nem termel.

Teljes képernyő rögzítése 2018. 08. 15. 182924

 

Tarajosgőte: A közönséges tarajosgőte magányos lény. Tápláléka rovarok, férgek, meztelencsigák, csigák, ászkarákok, ebihalak és ikra. A téli időszakban talajrepedésekbe, nagyobb fák gyökerei közé, vagy vastagabb avarréteg alá húzódik be és csak a következő év március-áprilisa körül válik ismét aktívvá.

Teljes képernyő rögzítése 2018. 08. 15. 183053

 

Vízicickány: Tápláléka csigák, vízi rovarok, giliszták, elvétve békák és kis halak. Inkább a vízben, kisebb mértékben a szárazföldön vadászik. A zsákmányt, amit elsősorban kitűnő szaglása segítségével ejt el, néha a vízben, legtöbbször azonban a szárazföldön fogyasztja el. Természstes ellenségei a baglyok és egyéb ragadozó madarak, mint az egerészölyv vagy vörös gém.

Teljes képernyő rögzítése 2018. 08. 15. 183115

 

Mocsári teknős: Szeret a vízből kiálló tuskókon, köveken pihenni. Nagyon jól úszik. Táplálékuk vízi eredetű: különféle ízeltlábúak, kétéltűek, puhatestűek és férgek kifejlett és lárvaállapotú egyedeit, dögöket is elfogyaszt. A halak közül csak a beteg példányokat képes elfogni. A zsákmányt éles csőrkávái segítségével darabolja fel.

Teljes képernyő rögzítése 2018. 08. 15. 183146

 

 Forrás: wikipédia

 

 

Szólj hozzá!

A tó ökológiája

2018. augusztus 15. 14:45 - Gulyo

Az ökológia definíciója a következő: az élőlények és az őket körülvevő környezet közötti viszonyok és kölcsönhatások összessége. A természetes egyensúly időről időre felvetődik a beszélgetésekben, amikor a tavakról van szó. Sajnos sok ember hiszi ezt a saját túltelepített, rosszul szűrt taváról is.

A tény viszont az, hogy a tipikus kerti tó nem természetes tó, mivel ember készítette és fejlett szűrő technikát igényel az egyensúlya fenntartása érdekében.

Természetes tavak vs. kois tavak

A természetes tó definíciója:  egy adott víz tömeg, amiben lehetséges a magasabb rendű növények élete és természetes szaporodása. Ez azt jelenti, hogy a teljes tómeder alkalmas a növényi életre, és a mélysége nem több, mint 4.5 méter.

Egy másik definíció a víz cirkulációjával ( körforgás ) foglalkozik - a tó elég sekély ahhoz, hogy elég cirkulációt indítson be a szél önmagában is, így nincs szükség ehhez drasztikus hőmérséklet változásokra, a víz körforgása összekeveri a vizet az aljzattól a felszínig.

Ez a keveredés egyébként veszélyes is lehet, főleg télen, amikor befagy a tó és a tó alján összegyűlik a 4 fokos tóvíz, mivel ennek van a legnagyobb fajsúlya. Így tudnak áttelelni a halak. Mélyebb tavakban ez a körforgás jóval ritkább mint egy kerti tóban.

Egy kois tó nem csupán egy tó, koikkal. Persze, koik is kellenek a tóba, de kell egy nagyon hatékony bio szűrés is, ami meg tud birkózni a halak hatalmas mennyiségű nitrogén terhelésével ( ammónia! ). Erre a szűrő rendszerre nincs szükség a természetes tavakban, mert a nitrogén körforgás természetesen is végbemegy a tavakban.

Nagy halterhelés

A kerti tavunk egy kicsi, zárt rendszer, amely gazdag szerves-, és ásványi anyagokban, ami segíti az algák szaporodását, és csökkenti az oxigén szintet a vízben. A kerti tavunkban átlagosan 10 hal jut 5000 liter vízre, míg egy természetes tóban 1 hal jut 50.000 liter vízre ( 100-szor annyi ).  A hobbi haltartók legtöbbször azt várják a tóban élő élőlényektől, hogy éljenek túl minden őket ért megpróbáltatást. A kois tó méretei nem hasonlíthatóak össze egy természetes tó méreteivel, ami sokszor nagyobb, nagyon régóta létezik, és jó eséllyel egyensúlyban van. A természetes egyensúly önmagától fenn áll egy alig halasított, szűretlen természetes tóban, míg egy kerti tó vízminőségét az év minden napján kontroll alatt kell tartanunk.

Egy kerti tóban a baktériumok, vírusok, fitoplanktonok, zooplanktonok, makrofiták, és természetesen a koik a fő ökológiai játékosok.

A mikróbiális körforgás

Csak mintegy 30 éve ismert az a tény, hogy mikrobiális körforgás kis, mikroszkopikus élőlényeket tartalmaz:  baktériumokat, csillósokat, ostoros egysejtűeket. Ezek a nano ( a mm 1 milliomod része ) és piko ( a mm 1 milliárdod része ) méretű kis élőlények bontják le a szerves anyagokat a tóban és ezeknek a tömegét találjuk a tó alján, mint mulm. Ha ez a mulm a tó alján marad hosszú ideig, az növeli a halak oxigén igényét. Egyszerűen szólva : egy koszos tó több oxigént igényel mint egy tiszta.

Ha a szerves anyag nagyon felhalmozódik a tó alján, akkor beindulnak az anaerob ( oxigén nélküli ) folyamatok. Ezen a ponton a patogén baktériumok elkezdenek szaporodni, potenciális veszélyt jelentve a halakra. A  baktériumok egyensúlya felborul, és a patogének irányába billen az egyensúly. Ideális esetben ezt a mulmot eltávolítja az alsó elvezető cső illetve egy tóporszívó, vagy az iszapfaló baktériumok,  így nem okoz gondot.

A fitoplanktonok

Az algák, az elsődleges fitoplanktonok a tavainkban. Mindenütt jelen vannak és szaporodnak. Mind a lebegő, illetve a fonalas algák is természetes élőlényei a tavainknak, lehetetlen őket teljes egészében kipusztítani ( még a legtisztább vízben is van alga ), viszont nem jelei az egészségtelen tónak, hanem természetes lakói annak. A lebegő alga virágzás viszont nagyon gyorsan be tudja zöldíteni a vizünket. Egy jól méretezett UV lámpa hatékony megoldást jelenthet ellenük.

A fonalas algáknak sok fajtája lehet. Tipikusan zöld, szálas növények, amelyek a tófólián, köveken és vízesések környékén szaporodnak el. Fizikailag lehet eltávolítani őket illetve a kereskedelemben kapható szerekkel.

A zooplanktonok

Piciny mikroszkopikus méretű állatkák, 3 fő kategóriába tartoznak - protozoák, kerekes férgek, rák és rovar lárvák. A zooplankton definíciója szerint, nagyon minimális helyváltoztatásra képes állatok, gyakorlatilag lebegnek a vízben. A haltartók által ismert néhány zooplankton közül az egyik a potenciálisan halálos Costia ( fátyolbetegség ), trichodina ( nehézlégzést okozó egysejtű ). Más zooplanktonok pl mint a Daphniák, hasznosak. Kis halaink tápláléka lehet.

A zooplanktonok lényeges szerepet töltenek be a táplálékláncban, mivel elfogyasztják a baktériumokat illetve az algákat. Ők maguk pedig táplálékul szolgálnak a halivadékoknak és a kis halaknak.

Makrofiták ( magasabb rendű növények )

Első rendű képviselői a növények, hatalmas szerepet játszanak a földön a fotoszintézisben, ezzel oxigént termelnek a légkörbe. Ne feledjük azonban, hogy a vízi növények és az algák is, éjszaka oxigént fogyasztanak, szóval egy 24/7-ben működő légpumpa alapvető fontosságú a tóban. Ha csak vízesés van a tóban, azt se kapcsoljuk ki éjszakára, éjjel-nappal forgassuk a vizet.

Fontos tudnunk hogy a biológiai szűrés csak bizonyos hőmérséklet fölött ( 14-15 C fok fölött ) dolgozik hatékonyan, főleg tavasszal.

Az ember által létrehozott tavak nem természetesek, a nagy mennyiségű betelepített hal miatt. A természetes tavakban a baktériumok, fitoplanktonok, zooplanktonok és makrofiták száma hatalmas a kis számú hal populációhoz képest. Ez az arány szükséges ahhoz hogy a természetes vizek tiszták és egészségesek maradjanak.

A mi kerti tavunkban ez az arány nincs egyensúlyban ( sok a hal ) ezért hatékony biológia szűrésre van szükségünk, hogy a tiszta és egészséges víz minőséget fenntartsuk.

 

Forrás: www.clarkekoi.com

 

Szólj hozzá!

Ammónia a tóban

2018. augusztus 08. 17:09 - Gulyo

Az ammónia koncentrációja toxikus szintet érhet el a tóban, amennyiben elhanyagoljuk a biológiai szűrést. Amikor az ammónia toxikus szintet ér el a tóban, a halak letargikussá válnak, kómába esnek, majd elpusztulnak.

Megfelelő biológiai szűrés mellett nagyon ritkán ér el halálos koncentrációt. Egyébként az ammóniának van egy úgynevezett subletális ( nem halálos ) hatása is: nagyon alacsony koncentrációban nem öl, viszont csökkenti a növekedési rátát, romlik a tápban lévő tápanyagok hasznosulása, csökken a betegségekkel szembeni ellenállóképessége a halaknak.

Az ammónia toxicitásának változása a pH és a hőmérséklet függvényében


Röviden szólva: az ammónia toxicitása ( mérgező hatása ) nő a vízhőmérséklet emelkedésével és a pH növekedésével.

A tóban állandóan változik a pH: a fotoszintézis, amit a növények végeznek nappal növeli a pH-t, a halak légcseréje csökkenti a pH-t. Ezért az ammónia mérgező formája a késő délutáni, és a kora esti órákban dominál, illetve napkelte előtt, és kora reggel.

Teljes képernyő rögzítése 2018. 08. 04. 114105Itt látható hogy a vízhőmérséklet és a pH növekedésével egyenes arányban nő az ammónia toxicitása

 

Az ammónia koncentráció dinamikája a tóban

Az ammónia koncentráció mérése a tóban csak pillanatnyi értékeket mutat nekünk. Az egyszerű mérés nem mutatja meg az ammónia koncentrációjának napi változását a vízben. Ammónia keletkezik a tóban, átalakul, és eltűnik. Ezek a folyamatok nagyon komplexek és mindig párhuzamosan zajlanak egymás mellett. Az ammónia koncentrációnak van napi, de évszakos változása is.

Teljes képernyő rögzítése 2018. 08. 05. 113840Ezen az ábrán az látható, hogy az ammóniának van egy napi maximuma, amit kora délután ér el.

 

Ammónia források

Az ammónia fő forrása a halak kiválasztása/emésztése a vízbe. A kiválasztási ráta szoros összefüggésben van a halak etetési sűrűségével és a táp fehérje tartalmával. A tápban lévő fehérje a szervezetben többféleképpen hasznosul: egy része izommá alakul, egy részéből energiát nyer a hal, egy része pedig ammónia formájában a vízbe kerül a halak kopoltyúján keresztül. Fontos tudni, hogy a tápban lévő fehérje az igazi forrása az ammóniának.

Az ammónia egy másik fontos forrása egy tóban, az üledék. A halak ürüléke, a halott algák, egyéb vízbe került növényi hulladékok üledéket képeznek a tóban, és ebből ammónia szabadul fel a vízbe.

Amikor az algák hirtelen eltűnnek a tóból

Az algák gyors eltűnését a tóból "összeomlásnak" is nevezzük. Ekkor az algák nagy tömegben pusztulnak el a vízben. Amikor ez megtörténik, az ammónia koncentráció gyorsan megnőhet, mivel az fő ammónia falók, az algák, hirtelen eltűnnek a vízből. A halott algatömeg még ráadásaul rosszul hat a vízben oldott oxigén szintjére is, növeli a CO2 koncentrációt is. Ezután az összomlás után könnyen mérhetünk 6-8 mg/ l ammónia koncentrációt is.

Az ammónia szint változásának szezonalitása

Az ammónia koncentráció szezonális változása függ az alga populáció ( azonos élőlények halmaza ) sűrűségétől és a fotoszintézis ( az algák/növények/baktériumok a napfény energiáját felhasználva szervetlen anyagból szerves anyagot hoznak létre ) intenzitásától. Ha ezek magasak, az ammónia koncentrációja alacsony. Késő nyáron, kora ősszel elkezd nőni a koncentrációja.

Teljes képernyő rögzítése 2018. 08. 06. 184403Ezen az ábrán az ammónia éves koncentráció-változása látható. Télen és tavasszal magasabb, nyáron szinte 0.

 

Mit tehetünk ellene ?

- Hagyjuk abba az etetést illetve csökkentsük az etetések intenzitását. 
- Csökkentsük a táp fehérje tartalmát.
- Növeljük az oxigén bevitelt a tóba.
- Távolítsuk el a tómeder aljáról az iszapot.
- Használjunk hatékony biológiai szűrést.
- Adjunk időről-időre hasznos baktériumokat a szűrőrendszerbe.
- Tegyünk plusz levegőztetést a biológiai szűrőnkbe is!
- Tegyünk zeolitot a szűrőnkbe ( 1 kg zeolit/ 1m3 tóvízhez ).
- Adjunk sót a tóvízhez. Ez csökkenti a nitrit mérgezés hatásait ( pl nitrite peak ).

Forrás: https://thefishsite.com/articles/managing-ammonia-in-fish-ponds


Kapcsolódó termékek a Koi Mánia webshopban:

JBL NO2 Test (nitrit teszt)

JBL Testlab Koi

 

Szólj hozzá!

Nitrogén körforgás a tóban – kicsit másképp

2018. július 30. 10:08 - Gulyo

Ha van egy tavunk, azt nagyjából tudjuk, hogy milyen egyensúly legyen a halak és a növények száma között, hogy a tóból el kell távolítanunk a belehullott szennyeződéseket, de azt már nem biztos hogy teljesen értjük, hogy ezek az összetevők/folyamatok, hogyan befolyásolják a víztisztaságot/vízminőséget.

Szerencsére nem kell egyetemi diploma a természet körfogásainak megértéséhez.

A nitrogén körforgás, az egyik legfontosabb folyamat a földön. Fontos hogy tisztában legyünk vele, és megértsük az alapjait, mert sok kérdésünkre választ adhat a halak egészségét és az egészséges tóvizet illetően.

A folyamat

A nitrifikációs folyamat vagy nitrogén ciklus egy biológiai folyamat, ami az ammóniát ( NH3 ), nitritté ( NO2 ), majd utána nitráttá ( NO3 ) alakítja a vízben. A nitrogén ciklus egy nagyon komplex biológiai folyamat, amelynek során az említett folyamatok mindig egymás mellett, egymással kölcsönhatásban, párhuzamosan folynak.

Teljes képernyő rögzítése 2018. 07. 26. 124536

Sajnos sokunk fejében ez folyamat még mindig értetlenséget szül, ezért is az a célunk, hogy közérthetően írjuk le ezt a folyamatot.

Néhány új tótulajdonos sokszor elkezd aggódni a különböző nitrogén vegyületek jelenléte miatt a tóban, és elkezdik fölöslegesen megváltoztatni a víz összetevőket különböző vegyszerekkel, azt remélve hogy így elérhetik a tökéletes vízkémiát a tóban. Ezzel ellentétben, ha a tó jól meg lett tervezve, ha eltávolítjuk a vízfelszínen úszó hulladékot szkimmerrel, vagy a tómeder aljáról tóporszívóval, adunk a szűrőkhöz hasznos baktérium kultúrákat, eltávolítjuk iszapfaló baktériumokkal az iszapot a meder aljáról, betelepítjük megfelelő növényzettel a tavat, akkor a kívánt egyensúly idővel magától is be fog állni.

Nitrogén termelők – a levegő, az eső, a tó

A levegő maga is 78% nitrogént tartalmaz. Ez a fajta nitrogén teljesen közömböskötésű, és nem használható fel sem az állatok, sem a növények számára. Általában esővel kerül a tóvízbe, ahol átalakul és így már felhasználható formába kerül a növények számára. A nitrogén gáz a víz párolgásával visszakerül azután az atmoszférába.

Ammónia fogyasztó – a nitrogén ciklus

A tó nagy felületű részein, úgy mint tófólia, kavics, kövek, biológiai szűrők felülete, megtelepednek a hasznos baktériumok amelyek felelősek a nitrifikációs folyamatokért, ahol is a toxikus ( mérgező ) ammóniát nitritté, majd nitráttá alakítják. Ha tehát hasznos baktérium kultúrákat adunk a tóhoz időről időre, azzal végső soron az ammónia lebontását segítjük elő a tóban. Ha új a tó, akkor új baktériumok is kellenek a tóba. A természet ezt önmaga is elvégzi 4-6 hét alatt, de mi meggyorsíthatjuk a folyamatot, hasznos baktérium kultúrák telepítésével.

Nitrát fogyasztó – tavi növények

A nitrátot vagy a tavi növények építik magukba vagy – anaerob / levegőtől elzárt folyamatok révén – a de-nitrifikáció folyamán, visszaalakul nitrogén gázzá és távozik a légkörbe. A nitrát szintet a tavainkban, folyamatos, részleges vízcserékkel is csökkenthetjük ( heti 10-15%  friss víz )

Nitrát termelők – az eső és a villámlás

Nitrát kerülhet a tavunkba akkor is ha a légkörben valamilyen folyamat hatására átalakul. Ez például történhet viharokban, villámláskor. Ekkor a nitrogén gáz, elbomlik és oxigénnel kapcsolódva nitrogén oxid képződik, ami az esővel bemosódik a tóba. Ez az oka annak hogy villámlással kísért eső után zöldebb lesz a gyepünk – nem csak vizet kap a gyep, hanem nitrogént is ( gyakorlatilag természetes trágyázást kap ). Ez az oka többek között az eső utáni vízvirágzásnak / zavarosságnak – a vízbe hulló csapadék nitrogént is tartalmaz.

Ammónia termelő – a műtrágyázás

Legyünk óvatosak a tó körüli műtrágyázással. Erős esők, vagy a locsolás hatására a műtrágya – ami ammónia és foszfor hozzáadásával készül – belemosódhat a tóba, ami vízminőségi problémákhoz vagy akár a halak halálához is vezethet.

Ammónia termelő – elhalt növények, állatok

Olyan szerves hulladékok, mint a falevelek, fűnyesedék, elhullott halak vagy rovarok a tóban, előbb-utóbb elkezdenek lebomlani és a folyamat során szintén ammónia keletkezik. Hogy csökkentsük az aljzatra hulló szerves anyagok mennyiségét, használjunk szkimmert a tóban. Ez megakadályozza hogy a vízfelszínre hulló hulladék lemerüljön a tófenékre. Ősszel hálót feszíthetünk ki átmenetileg a tóba hulló falevelek ellen.

 Ammónia termelő – a haltáp és annak mellékterméke

A legtöbb tóban vannak halak is. Amikor a halak esznek, az eredmény: meg nem evett táp és a megemésztett táp mellékterméke, a halak ürüléke. Mindkettő befolyásolja a tó ammónia szintjét. Ne adjunk több tápot a halainknak, mint amennyit pár perc alatt elfogyasztanak. A jó minőségű haltáp szintén alapvető fontosságú. A prémium minőségű haltáp jobban emészthető, kevesebb melléktermékkel szennyezi a tavat, és a melléktermék könnyebben lebomlik a tóban.

Ammónia fogyasztó – az oxigén           

Az oxigén is nagyon fontos a nitrifikációs folyamathoz, mivel a baktériumok is oxigént igényelnek az életfolyamataikhoz. Érdekesség, hogy 10 C fok hőmérséklet emelkedés megduplázza a baktériumok oxigén igényét. Ha tehát megfelelően ellátjuk oxigénnel a tóvizet, nem csak a halaknak kedvezünk ( egészségesebb halak, hatékonyabb tápanyag felhasználás és hasznosulás ), hanem a nitrogén ciklust is segítjük ( az ammónia gyorsabban lebomlik ).

Érdekességek a hasznos baktériumokról

Nitrosomonas. A nitrosomonas baktériumok végzik az ammónia bontását  nitritre. Ezek a baktériumok tehát oxigént és ammóniát fogyasztanak el a vízből és nitritet bocsájtanak ki. Bár a nitrit nem annyira toxikus mint az ammónia, bizonyos koncentrációban veszélyes lehet a halak kopoltyú lemezeire ( nitrit-peak ). Nitrobacter. A másik hasznos baktérium kolónia a tóban a Nitrobacter, amelynek  végterméke a kevésbé toxikus nitrát. Ez a két baktérium kultúra folyamatosan feldolgozza ezt a két anyagot ( ammónia, nitrit ) a vízben, addig amíg kialakul a tökéletes egyensúly, amikor is az ammónia és a nitrit már kimutathatatlanok lesznek ( jó esetben ) a tóban a teszterek segítségével. Nitrát mindig marad a tóban, de az már felhasználható a növények, és algák részére, illetve ez gyakorlatilag csak nagyon nagy koncentrációban káros a halakra.

Összegzés

Ha egészséges tóvizet szeretnénk elérni, fontos megérteni a nitrogén ciklus működését és annak hatásait a tólakókra. A ciklusnak idő kell, mire rendesen beindul egy új tóban, vagy teljes vízcserénél. Fontos hogy fokozatosan telepítsük be az új tavat, illetve nagyon figyeljünk oda a fokozatos etetésre. Kezdetben folyamatosan figyeljük a vízkémiai összetevőket. Ha a halak jelzik a viselkedésükkel ( furcsa ugráló úszás, pipálás a vízfelszínen, vagy fekvés a tómeder alján ) hogy gond lehet a vízkémiával, azonnal végezzünk víztesztet, ezzel is elkerülve az ammónia vagy nitrit katasztrofális felhalmozódását a vízben.

 

Forrás:

https://www.aquascapeinc.com/water-gardening/general-water-gardening/understanding-your-ponds-nitrogen-cycle

http://www.michigankoi.com/Understanding-the-Nitrogen-Cycle-Koi-Pond-Water-Information-sc-280.html

 

 

 

  

 

 

 

Szólj hozzá!