A fátylas koi nem vesztett a közkedveltségéből,  20 évvel ezelőtti bemutatkozása óta. És ahol minden kezdődött az a BLUE RIDGE halgazdaság.

Az 1950-es évektől kezdve a Blue Ridge halgazdaság az ország koi és aranyhal tenyésztésének fellegvára lett. Mint minden növekvő új cég, mi is kerestük az új kihívásokat, új termék vonalakat. A lehetőség szinte az ölünkbe hullott, mikor felfedeztük a hosszú úszójú koikat, mint lehetséges értékesítési forrást.

Rendeltünk ezekből a koikból egy szállítmányt, de alapvetően le voltunk lombozva a látványtól: a boxokban a halak nem tűntek egyáltalán koiknak. Vad pontyoknak látszottak, hosszú uszonyokkal, egyszerű szürke és barna színben.

Azóta megtudtuk, hogy ezek a halak Indonézia vad ponty populációjából érkeztek és senki sem tudja a halak eredetét, pontos fajtáját, illetve hogy hogy növesztettek ilyen hosszú uszonyokat.

Bár érdekesek voltak, nem tulajdonítottunk nekik semmilyen kereskedelmi értéket. Őszintén szólva csúnyák voltak. Úgy döntöttünk, hogy egy különálló tóban neveljük őket a végleges kifejlettségükig. Mint kiderült, ez egy sordöntő lépés volt.

Két évvel később már csak 4 db hal maradt az eredeti szállítmányból. Nagyon gyorsan nőttek, mostanra 3-4 kilósak. Még mindig úgy éreztük, hogy nincs semmilyen kereskedelmi értékük jelenlegi állapotukban. De mi történne, ha kereszteznénk őket jelenlegi koi állományink tagjaival? Esetleg át tudnánk vinni gyönyörű hosszú úszóikat a leszármazottakba, és szép színes, de hosszú uszonyú halakat kapnánk végtermékként? Úgy döntöttünk hogy ez megér egy próbát. Két hosszú úszójú nőstényt pároztattunk a két legszebb Gin Rin Ogon-jainkkal.

Alig vártuk hogy kikeljenek a kis hibrid koik. Az utódok nagyon erőteljesnek bizonyultak és nagyon gyorsan nőttek.  Egyébként pár centi hosszúságban úgy néztek ki mint a vad ponty hosszú úszókkal. Nem azt az eredményt kaptuk, amit reméltünk. Csalódottságunk közepette, úgy döntöttünk hogy más célra használjuk fel a tavat, és benne hagytuk a hibrid pontyokat a szezon végéig. Ez szintén sordöntő lépésnek bizonyult.

Ahogy nőttek, egyre több érdekes hal kezdett mutatkozni a csapatban. Kis százalékuk gyönyörű vibráló színes hal lett, hosszú, lebegő úszókkal.

Amíg csodáltuk őket egy különálló kis tóban, Randy LeFever ( most a Blue Ridge alelnöke ) azt mondta: ezek a halak pillangókra emlékeztetnek engem!

Rájöttünk, hogy gyémántot fedeztünk fel, és ez a név nagyon találó lesz ezeknek a halaknak a piacra dobásához. Extázisban voltunk az új típusú koik kereskedelmi forgalomba hozatalának lehetőségei miatt. Ugyanakkor aggódni kezdtünk azon, hogy nehogy sterilek legyenek az utódok, ahogy az általában szokott lenni két különálló fajta keresztezésénél. Még két évet kellett várnunk a válaszra. A legmagasabb minőségű halakat válogattuk ki szaporításra, és neveltük fel az ivarérettségig.

Amikor elérték az ivarérettséget, az első generációval visszakereszteztük őket és vártuk az eredményt. Az eredmény tökéletes ivadékok lettek. A hibridek nem voltak sterilek!

Az ivadékok nagyon gyorsan nőttek, annak ellenére hogy elég nagy volt a népsűrűség a nevelő medencében. Azt vettük észre, hogy a hibridek nagyon életerősek lettek, ami gyakran megtörténik ha két fajt keresztezünk egymással. 2-3 centis nagyságban ugyan azt a szürke-barna halakat kaptuk, mint az első keresztezéskor, de tanulva a korábbiakból, hagytuk őket nőni.

Ősz végére, mikor elérték a 12-15 cm-es nagyságot, néhány gyönyörű fátylas koi kezdett el látszani a csapatban. Most már biztosan tudtuk, hogy egy új „termék” van a kezünkben.

További szelektív tenyésztési munkával, elkezdtük tenyészteni a fátylas koikat. Ezek, - ellentétben a hagyományos úszójú koikkal -, gyönyörűek, ha felülről nézzük őket. Elképesztő eleganciával úsznak és fejedelmien viselik hosszú uszonyaikat. Gyönyörű tavi halak! Továbbá erősebbek, keményebbek és jobb a betegségekkel szembeni ellenálló képességük.

Mint azt később megtudtuk, a nagyon finom és szép hosszú uszonyú koikat Japánban tenyésztették ki. A Japánok ugyan azokat az Indonéz koikat használták fel, és kifejlesztették az úgynevezett „vízi sárkányokat”,  ahogyan ismerik őket Japánban. Ők elvileg korábban kezdték el a hibridizációs programjukat, mint mi, de ez továbbra is vita tárgyát képezi.

Később sikerült néhány ilyen vízi sárkányra szert tennünk, és ezeket kereszteztük a saját vérvonalunkkal. Az eredmény lenyűgöző volt: olyan új színeket, és mintázatokat kaptunk, amelyeket még soha nem láttunk koin.

Az első szaporítás óta eltelt 20 évben, szelektív szaporítási módszerünkkel szinte minden koi fajta fátylas változatát előállítottuk már. Jelenleg néhány extrém ritka fajta fátylas változatán dolgozunk mint a Showa, Sanke, Kohaku, Utsuromono, Asagi, Shusui, Kumonryu, csak néhány név a listából.

Ahogy a fátylas koi növekszik, egyre lenyűgözőbb lesz, mert az uszonyok is addig nőnek, míg az érrendszer az uszonyokat fent tudja tartani. Minél idősebb a hal, annál hosszabbak és lenyűgözőbbek az uszonyai. Egy teljesen kifejlett fátylas koi úgy néz ki, mintha egy sárkány úszna a vízben. A bajuszuk is hosszúra nő, és szétágazódhat.

Mi, a Blue Ridge halgazdaság nagyon büszkék vagyunk arra, amit elértünk a fátylas koival az amerikai koi iparágban az elmúlt 20 évben, és a munka nem áll le.

 Forrás: https://blueridgekoi.com/the-butterfly-koi-story/